Amikor már nem szabad tovább halogatni – környezetvédelem klímaválság idején

Az utóbbi évek nyarai mintha egyre forróbbak lennének, és ez alaposan rányomta a bélyegét a mindennapjaimra. Régen csak legyintettem az olyan kifejezésekre, mint a „klímaváltozás” vagy a „globális felmelegedés”. Arra gondoltam, hogy ezeket a dolgokat főleg a hírek felnagyítják, és valójában nincs is ekkora hatásuk az életemre. Aztán elkezdtem észrevenni a változásokat: a forróság már nemcsak a nyaralások alatt, hanem az egész városban tapinthatóvá vált, ahol élek. Hónapokon át tartó kánikula, amely miatt az otthonom is egy mini üvegházzá alakult. Valamit tennem kellett, mert elviselhetetlen volt így élni.

A tavalyi nyár különösen megterhelő volt. A ventilátorok már nem sokat segítettek, és a ház hőmérséklete lassan a trópusi esőerdőkéhez közelített. Bár kipróbáltam minden lehetséges praktikát, mint például a redőnyök lehúzása és a szellőztetés, ezek már nem váltak be. Ekkor kezdtem el utánanézni, hogy milyen lehetőségek vannak a klíma terén, de közben azon is töprengtem, vajon hogyan csökkenthetném a saját környezeti terhelésemet. Nem akartam, hogy az én döntéseim tovább rontsák a helyzetet.

A klímákról mondják, hogy luxustermék, és az biztos, hogy sokkal többet fogyaszt egy ilyen, mint egy ventilátor. Klímakeresés közben egy olyan internetes közösségre leltem, ahol flashmobokat szerveznek a láthatóságért és a környezetvédelemmel kapcsolatos ügyekben való előrehaladásért. Ez volt az én „tettek mezejére lépésem” a témában.

Sok mindent átbeszéltünk éjszakába nyúlóan a különböző fórum-topikokban. Komplex zöld megoldásokat is, amelyek segíthetnek abban, hogy ne csak komfortosabb legyen az otthonunk, hanem kevesebb károsanyag-kibocsátással is működjön a háztartásunk. Itt az, hogy nem csak felületesen és általánosan beszéltek a dolgokról, hanem kétféle gyakorlatias módszerre is küzdöttek a fenntarthatóságért, nagyon megfogok. Tippek egymásnak a mindennapokra és rendkívüli akciók, melyek figyelemfelhívóak. Az, hogy ez a társaság valóban törekedett a fenntarthatóságra, megerősítette bennem az érzést, hogy ez az irány a helyes, mert lehet nagy számban eltökélt társakat találni hozzá.

Ők ajánlottak végül egy innovatív, energiatakarékos hűtési megoldást, amely kevés energiát fogyaszt, és nem jár együtt nagy mennyiségű hőleadással. Így nemcsak az otthonom klímáját tudom szabályozni, hanem a saját ökológiai lábnyomomat is csökkentem. Ez egy kísérleti találmány, ami nemcsak hűt, hanem páratartalom-szabályozó funkcióval is bír, így a hőség és a nyirkosság sem keseríti meg az életemet. Emellett úgy lett kialakítva, hogy kevés karbantartást igényel, ami kifejezetten előnyös. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy a kezdeti beruházás nem olcsó. Azonban amikor kiszámoltam, hogy hosszú távon mennyit takarítok meg az energiaszámlákon, rájöttem, hogy ez egy befektetés, amely nemcsak a környezetnek, de a pénztárcámnak is jót tesz.

Olyan ez, mint a napelemek: érdemes egyszer eltökélni magunkat és visszahozza az árát, ráadásul felelősségteljes döntés. Ezt a dolgot se nem tiltották még be, se nem szerezhető még be hazánkban, csak külföldről.