Emisszió mérése


Az emisszió egyes forrásokból időegység alatt kibocsátott légszennyező anyagok mennyisége. Az emisszió, más néven kibocsátás meghatározása történhet számítással (szakértői műszaki becslés) vagy mérésekkel.

Ha egy cég olyan tevékenységet folytat, ami a levegő terhelésével, légszennyezéssel jár, akkor mindenképpen szüksége lesz emisszió mérésre. Ezt a cég tevékenységének engedélyeztetésekor, azaz a beüzemelést követően kell elvégezni. A folyamat első lépése tehát az engedélyeztetés, amelynek során természetesen meg kell felelnie a vonatkozó előírásoknak. A második lépés a pontforrások hatásterületének lehatárolása környezetvédelmi szakember segítségével, hogy azután az emisszió mérést minden egyes pontforrásra el lehessen végeztetni, s ezzel igazolni: a források működése során az emisszió megfelel a rendeletben előírt határértékeknek. Végül a céget nyilvántartásba is kell venni, s a vállalkozónak a cége tevékenységétől függően különféle bejelentési kötelezettségeknek kell eleget tennie. Egyetlen méréssel azonban ez mind megvalósulhat. Komplex környezetvédelmi szempontú szolgáltatásunkkal, időt és pénzt takarít meg.

Ön már igénybe vette a szolgáltatásunkat? Véleménye fontos a számunkra. Kérjük, töltse ki kérdőívünket, s mondja el véleményét! Kérdőívünkhöz kattintson ide!

Mi az az emisszió?

Az egyes forrásokból időegység alatt kibocsátott légszennyező anyagok mennyisége. Az emisszió más néven kibocsátás meghatározása történhet számítással (szakértői műszaki becslés) vagy mérésekkel.

Mikor van szükség az emisszió mérésére?

Ha egy cég olyan tevékenységet folytat, ami a levegő terhelésével, légszennyezéssel jár, akkor azt engedélyeztetni kell, meg kell felelnie a vonatkozó előírásoknak és folyamatos adatszolgáltatással kell a területileg illetékes hatóság, azaz a Környezetvédelmi Felügyelőség rendelkezésére kell állni. Egyetlen méréssel azonban mindhárom megvalósulhat. A mérést az engedélyeztetéskor, azaz a beüzemelést követően kell elvégezni. A későbbiekben pedig a Környezetvédelmi Felügyelőség határozatban szólít fel a mérés elvégzésére a 6/2011 (I. 14.) VM rendeletben előírt időközönként. A mérést minden e rendeletben megjelölt pontforrásra el kell végeztetni, s ezzel igazolni, hogy a források működése során az emisszió megfelel a rendeletekben előírt határértékeknek.

Kötelező az emisszió mérése?

Igen, minden, a 6/2011 (I. 14.) VM rendeletben megjelölt pontforrásra el kell végeztetni, és akkreditált emisszió mérésekkel kell igazolni, hogy a források működése során az emisszió megfelel-e a 4/2011. I.14. VM rendeletben előírt határértékeknek. Ez a rendelet felsorolja, hogy mely technológiák esetében milyen időközönként kell a mérést megismételni. A 23/2001. XI.13. KöM. rendelet pedig külön a tüzelőberendezések kibocsájtási határértékeit tartalmazza. A 32/1993 XII.23. KtM rendelet pedig a gázmotorok technológiájának kibocsájtási határértékeit foglalja magába.

Milyen forrásokra nézve lehet elvégezni?

Csak pontforrások esetében mérhető, a diffúz és vonal forrásoknál csak számolni lehet.

Mennyi ideig tart az emisszió mérés?

Egy forrás vizsgálata kb. két és fél óra, de több pontforrás esetében párhuzamos mérés is megvalósítható.

A jogszabály minden, a 6/2011 (I. 14.) VM rendeletben megjelölt pontforrásra előírja az emisszió mérést: akkreditált mérésekkel kell igazolni, hogy a források működése során az emisszió megfelel-e a 4/2011. I.14. VM rendeletben előírt határértékeknek.

Emisszió mérésre természetesen nem csak ezért van szükség. Közös érdekünk, hogy ha egy cég olyan tevékenységet folytat, ami a levegő terhelésével, légszennyezéssel jár, akkor azt engedélyeztetni kelljen és a területileg illetékes hatóságnak, azaz a Környezetvédelmi Felügyelőségnek folyamatos adatszolgáltatással is a rendelkezésére kelljen állnia.
 
Környezetünk védelme nem lehet mellékes. A légkörben jutó toxikus anyagok ugyanis komoly veszélyt jelenthetnek a közelben élőkre.

A mérések persze nem kevés időráfordítással, papírmunkával járnak. Ezért is olyan fontos, hogy ki és hogyan végzi. A DEKRA szakembereinek sokéves tapasztalata és szakértelme garantálja a gyors, precíz és megbízható munkát. Noha egy forrás vizsgálata kb. két és fél óra, több pontforrás esetében párhuzamos mérések is megvalósíthatók.

A DEKRA tökéletes megoldás a környezet védelmére, s tökéletes megoldás Önnek!

Ha a helyhez kötött légszennyező forrás létesítésének levegőminőségi követelményeire kíváncsi, akkor kattintson ide!

Ha a légszennyező forrás működésének általános szabályairól szeretnetájékozódni, akkor kattintson ide!

Ha a helyhez kötött légszennyező pontforrásra vonatkozó szabályokra kíváncsi, akkor kattintson ide!

Ha a mérés általános követelményeiről szeretne tájékozódni, akkor kattintson ide!

Ha a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának ellenőrzése érdekli, akkor kattintson ide!

Ha arrakíváncsi, hogy mely technológiákat esetében milyen gyakran kell a mérést elvégezni, akkor kattintson ide!

Ha a tüzelőberendezések kibocsátási határértékeiről szeretne informálódni, akkor kattintson ide!

Ha a gázmotorok technológiájának kibocsátási határértékeiről szeretne tájékozódni, akkor kattintson ide!

Ha az általános technológiai kibocsátási határértékekről szeretne informálódni, akkor kattintson ide!

Ha az eljárás specifikus technológiai kibocsátási határértékekről szeretne tájékozódni, akkor kattintson ide!



306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet

a levegő védelméről

A Kormány a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 110. §-a (7) bekezdésének 5., 6., 24. pontjában és 110/A. §-ában, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 174/A §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 62. §-a (1) bekezdésének g) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feladatkörében eljárva a következőket rendeli:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Hatály

1. § (1) A rendelet hatálya azokra a természetes és jogi személyekre, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre terjed ki, akik vagy amelyek tevékenysége, létesítménye, terméke levegőterhelést okoz vagy okozhat (a továbbiakban: levegőterhelő).

(2) A rendelet hatálya nem terjed ki

a) a természetes és mesterséges eredetű ionizáló és nem ionizáló sugárzásból keletkező levegőterhelésre,

b) a levegő munka-egészségügyi védelmére,

c) a zárt terek levegőminőségének szabályozására.

2. Értelmező rendelkezések

2. § E rendelet alkalmazásában:

1. alap levegőterheltség: a vizsgált légszennyező forrás működése nélkül a környezetében kialakult, jogszabályban meghatározott időtartamra vonatkoztatott átlagos levegőterheltségi szint, amelyhez a vizsgált légszennyező forrás kibocsátásának hatása hozzáadódik;

2. alsó vizsgálati küszöbérték: az a levegőterheltségi szint, amely alatt a levegő minőségének vizsgálata céljából lehetőség van kizárólag modellezési vagy objektív becslési technikák alkalmazására;

3. anyag: a kémiai elem és annak vegyületei, a radioaktív anyagok és a genetikailag módosított szervezetek kivételével;

4. arzén, kadmium, nikkel és benz(a)pirén: ezen elemek és vegyületeik teljes mennyisége a PM10 frakcióban;

5. átlagexpozíció mutató: a nemzeti expozíciócsökkentési cél és az expozíciókoncentrációra vonatkozó kötelezettség kiszámítására használt, városi hátterű helyszíneken elvégzett mérések alapján meghatározott átlagos levegőterheltségi szint, amely a lakosság expozícióját tükrözi;

6. bűz: szaghatással járó légszennyező anyag vagy anyagok keveréke, amely összetevőivel egyértelműen nem jellemezhető, az adott környezetben környezetidegen, és az érintett terület rendeltetésszerű használatát zavarja;

7. célérték: az emberi egészség és a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából meghatározott levegőterheltségi szint, amelyet – ahol lehetséges – adott időtartam alatt kell elérni;

8. diffúz forrás: olyan levegőterhelést okozó tevékenység vagy kibocsátó felület, amelynél a légszennyező anyag kibocsátási jellemzői méréssel vagy műszaki számítással egyértelműen nem határozhatók meg;

9. egészségügyi határérték: az emberi egészségre gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából, a tudományos ismeretek alapján meghatározott, tartós egészségkárosodást nem okozó levegőterheltség szintje;

10. érintett nyilvánosság: a nyilvánosság azon része,

a) amelyre a légszennyezettségi zónák intézkedési programjáról való döntés – különösen annak környezeti hatásai miatt – kihat vagy kihathat, valamint

b) amely a döntésben érdekelt, különösen olyan környezetvédelmi vagy más civil szervezet, amelynek tevékenységi körét az intézkedési programról való döntés érinti;

11. expozíciókoncentrációra vonatkozó kötelezettség: az emberi egészségre gyakorolt káros hatások csökkentésének céljából megállapított átlagexpozíció-mutató alapján meghatározott, adott időtartamon belül teljesítendő levegőterheltségi szint;

12. felső vizsgálati küszöbérték: az a levegőterheltségi szint, amely alatt a levegő minőségének vizsgálata céljából lehetőség van a helyhez kötött mérési és modellezési technikák, illetve indikatív mérések kombinációjának alkalmazására;

13. helyhez kötött légszennyező forrás: levegőterhelést okozó pont-, vonal- vagy diffúz forrás;

14. helyhez kötött pontforrás hatásterülete: a vizsgált pontforrás körül lehatárolható azon legnagyobb terület, ahol a pontforrás által maximális kapacitáskihasználás mellett kibocsátott légszennyező anyag terjedése következtében a vonatkoztatási időtartamra számított, a légszennyező pontforrás környezetében fellépő leggyakoribb meteorológiai viszonyok mellett, a füstfáklya tengelye alatt várható talajközeli levegőterheltség-változás

a) az egyórás (PM10 esetében 24 órás) légszennyezettségi határérték 10%-ánál nagyobb, vagy

b) a terhelhetőség 20%-ánál nagyobb;

15. hosszú távú célkitűzés: az a levegőterheltségi szint, amelyet az emberi egészség és a környezet hatékony védelme érdekében hosszú távon el kell érni, kivéve, ha az arányos intézkedésekkel nem teljesíthető;

16. kritikus szint: tudományos ismeretek alapján meghatározott levegőterheltségi szint, amely felett egyes receptorokat – így különösen fákat, növényeket, természetes ökológiai rendszereket az ember kivételével – közvetlen káros hatás érhet;

17. légszennyezés: légszennyező anyag kibocsátási határértéket meghaladó mértékű levegőbe juttatása;

18. légszennyezettség: a levegő légszennyezettségi határértéket meghaladó levegőterheltségi szintje;

19. légszennyezettségi agglomeráció: olyan légszennyezettségi zóna, ahol a népesség száma meghaladja a 250 000 lakost, vagy ahol a népesség száma 250 000 lakos vagy annál kevesebb, de a népsűrűség legalább 500 fő/km2;

20. légszennyezettségi határérték: az emberi egészségre, illetve az ökológiai rendszerre gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából, a tudományos ismeretek alapján meghatározott levegőterheltségi szint, amelyet jogszabályban vagy hatósági határozatban előírt időtartamon belül el kell érni, és elérése után nem szabad túllépni;

21.1 légszennyezettségi zóna: a levegőminőség vizsgálatának és kezelésének céljából Magyarország területének jogszabály által lehatárolt része;

22. légszennyező anyag: a levegőben lévő és az emberi egészségre vagy a környezet egészére valószínűsíthetően káros hatást gyakorló anyag;

23. légszennyező forrás: levegőterhelést okozó helyhez kötött vagy mozgó forrás;

24. légszennyező pontforrás: az a levegőterhelést okozó forrás, amelynél a légszennyező anyag kibocsátási jellemzői méréssel vagy műszaki számítással egyértelműen meghatározhatók;

25. levegő: a troposzférán belüli szabadtéri levegő, kivéve a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. § 5. pontjában meghatározott olyan munkahely levegője, amelyhez a lakosság rendszeresen nem fér hozzá;

26. levegőminőségi tervek: légszennyezettség-csökkentési intézkedési programok, amelyek az egészségügyi határértékek vagy a célértékek elérése érdekében intézkedéseket határoznak meg;

27. levegőterhelés (emisszió): légszennyező anyag levegőbe juttatása;

28. levegőterheltségi szint (immisszió): a levegőben valamely légszennyező anyag koncentrációja vagy a légszennyező anyag adott időtartam alatt felületekre történt kiülepedése;

29. levegővédelmi követelmény: jogszabály vagy hatósági határozat által megállapított előírás, tilalom – beleértve a határértékeket is –, amelynek célja a levegőterhelés megelőzése vagy csökkentése;

30. mozgó légszennyező forrás: a levegőterhelést okozó közúti, vasúti, vízi és légi jármű, továbbá a nem közúti mozgó gép;

31.2 nemzeti expozíciócsökkentési cél: Magyarország lakossága átlagos expozíciócsökkentésének százalékos értéke, amelyet a referenciaévre vonatkoztatva az emberi egészségre gyakorolt káros hatások csökkentésének céljából kerül meghatározásra, és amelyet – amennyiben lehetséges – adott időtartamon belül kell teljesíteni;

32. nitrogén-oxidok: a nitrogén-monoxid és nitrogén-dioxid térfogati keverési arányának (ppbv) a nitrogén-dioxid tömegkoncentrációjának egységeiben kifejezett (mg/m3) összege;

33. PM10: a szálló por azon frakciója, amelynek legalább 50%-a átmegy a PM10 mintavételének és mérésének referenciamódszerére az MSZ EN 12341:2001 szabványban meghatározott 10 mm aerodinamikai átmérőjű szelektív szűrőn;

34. PM2,5: a szálló por azon frakciója, amelynek legalább 50%-a átmegy a PM2,5 mintavételének és mérésének referenciamódszerére az MSZ EN 14907:2006 szabványban meghatározott 2,5 mm aerodinamikai átmérőjű szelektív szűrőn;

35. riasztási küszöbérték: a légszennyezettség azon szintje, amely felett a rövid idejű expozíció veszélyt jelent az emberi egészségre, és amelynél azonnali intézkedéseket kell tenni;

36. szagegység: az a szaganyagmennyiség 1 m3 standard állapotú szaganyagot tartalmazó gázban, amely már szagérzetet vált ki a szagmérés során az észlelők 50%-ában;

37. szagkoncentráció: 1 m3 standard állapotú szaganyagot tartalmazó gázban a szagegységek száma; mértékegysége a szagegység/köbméter (SZE/m3);

38. tájékoztatási küszöbérték: az a légszennyezettségi szint, amely felett a rövid idejű expozíció veszélyt jelent az emberi egészségre a lakosság valamely különösen érzékeny csoportja tekintetében, – így különösen gyermeknél, időskorúaknál, betegeknél – és amelynél a lakosság azonnali és megfelelő tájékoztatása szükséges;

39. talajközeli ózon koncentrációja: a troposzféra legalsó rétegének ózon tartalma;

40. terhelhetőség: a légszennyezettségi határérték és az alap levegőterheltség különbsége;

41. természetes forrásból származó levegőterhelés: olyan légszennyező anyag kibocsátása, amelyet közvetlenül vagy közvetve nem emberi tevékenység okozott, így különösen olyan természeti jelenségek, mint a vulkánkitörések, szeizmikus tevékenységek, geotermikus mozgások, bozóttüzek, tőzegtüzek, szélorkánok, továbbá a tengeri porzó víz vagy a száraz régiókból a természetes eredetű por légköri felkeveredése vagy a légköri folyamatok általi elszállítása;

42. tűréshatár: az egészségügyi határérték azon százaléka, amellyel a légszennyezettségi határérték jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén túlléphető;

43. városi hátterű helyszínek: városi területeken belüli helyek, ahol a levegőterheltségi szintek a teljes városi lakosság expozíciója vonatkozásában reprezentatívak;

44. vizsgálat: a levegőterheltségi szint mérésére, számítására, modellezésére, előrejelzésére vagy becslésére használt módszerek alkalmazása;

45. 1vonalforrás: a nyomvonalas közlekedési létesítmény (közút, vasút) vagy annak vizsgált szakasza, amelynél az elhaladó járművek jellemzői határozzák meg az egységnyi szakaszból származó légszennyező anyag kibocsátott mennyiségét.

3. A levegő védelmének általános szabályai

3. § A levegővédelmi követelményeket az országos és regionális környezetvédelmi, illetve társadalmi, gazdasági programok, tervek, a területfejlesztési, terület- és településrendezési tervek, településfejlesztési koncepció kidolgozása során, valamint a helyi önkormányzatok környezetvédelmi programjaiban, a gazdálkodó szervezetek terveiben és a műszaki tervezésben érvényesíteni kell.

4. § Tilos a légszennyezés, valamint a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelése, továbbá a levegő olyan mértékű terhelése, amely légszennyezettséget okoz.

5. § (1) A légszennyező forrás létesítésekor és működése során levegővédelmi követelmények megállapítása és alkalmazása szükséges.

(2) A levegővédelmi követelmények teljesülését a légszennyező forrás hatásterületén biztosítani kell.

(3) E jogszabály hatálybalépését követően engedélyezett, bűz kibocsátással járó környezeti hatásvizsgálat köteles vagy egységes környezethasználati engedély köteles tevékenységek, illetve létesítmények esetében a bűzterhelőnek védelmi övezetet kell kialakítania.

(4)3 A környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) a (3) bekezdés szerinti védelmi övezet nagyságát – a környezetvédelmi engedélyben, egységes környezethasználati engedélyben a legnagyobb teljesítmény-kihasználás és kedvezőtlen terjedési viszonyok (különösen az uralkodó szélirány, időjárási viszonyok) mellett, a domborzat, a védőelemek és a védendő területek, építmények figyelembevételével – a légszennyező forrás határától számított, legalább 300, legfeljebb 1000 méter távolságban lehatárolt területben határozza meg.

(5) Meglévő telephelyen tervezett új légszennyező forrás esetében a felügyelőség a védelmi övezet kijelölése során a (4) bekezdésben előírt 300 méternél kisebb távolságot is meghatározhat, amennyiben valamennyi levegővédelmi követelmény teljesül.

(6) A (3)–(5) bekezdés szerinti védelmi övezetet úgy kell kijelölni, hogy abban nem lehet lakóépület, üdülőépület, oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális és igazgatási épület, kivéve a telepítésre kerülő, illetve a más működő légszennyező források működésével összefüggő építményt.

(7) A védelmi övezet kialakításával kapcsolatos költségek a bűzterhelőt terhelik.

(8) A védelmi övezet fenntartásával kapcsolatos költségek a bűzterhelőt terhelik. Ha a védelmi övezetet más hasznosítja, akkor a hasznosított terület tekintetében a fenntartási költségek a hasznosítót terhelik.

II. FEJEZET

LEVEGŐMINŐSÉGI ELŐÍRÁSOK

4. A levegőterheltségi szint mértékének meghatározása

6. § Az egészségügyi határérték, a riasztási küszöbérték, a tájékoztatási küszöbérték, a tűréshatár, a célérték, valamint a kritikus szint értékei a környezet-egészségügyi és környezetvédelmi, illetve az egyéb szakterületeken folyó tudományos kutatások legújabb adatai és a méréstechnika területén elért eredmények figyelembevételével a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló jogszabályban kerülnek megállapításra és legalább háromévenként felülvizsgálatra.

5. A helyhez kötött légszennyező forrás létesítésének levegőminőségi követelményei

7. § (1) Helyhez kötött légszennyező forrás létesítésekor a levegővédelmi követelményeket az engedélyezési eljárás során úgy szükséges meghatározni, hogy annak várható levegőterhelése ne eredményezze az egészségügyi határértékek túllépését, kivéve ha

a) az engedélyes a légszennyező pontforrás hatásterületén az egészségügyi határértéket várhatóan meghaladó légszennyező anyag tekintetében, a levegőterheltségi szint szempontjából egyenértékű kibocsátás csökkentését egyidejűleg biztosítja,

b) a légszennyező forrás létesítése következtében a levegőterhelés és a levegőterheltség szintje kisebb lesz, mint a légszennyező forrás létesítése előtti állapotban volt, vagy

c) az engedélyes bizonyítja, hogy a légszennyező pontforrás hatásterületén a helyi mérésekkel megállapított alap levegőterheltség a légszennyező pontforrás kibocsátásával együtt sem haladja meg az éves légszennyezettségi határértéket.

(2) A levegővédelmi követelmények az elérhető legjobb technika alapján állapíthatók meg.

(3) Amely légszennyező forrásnál az elérhető legjobb technikával nem biztosítható az egészségügyi határértékek betartása, az elérhető legjobb technikánál szigorúbb követelményeket kell meghatározni.

(4) Amely légszennyező forrásnál kibocsátási határértéket annak sajátosságai miatt megállapítani nem lehet, a levegőterhelést legkisebb mértékűre csökkentő levegővédelmi követelmények határozandók meg.

8. § A nemzeti expozíciócsökkentési cél teljesülése érdekében, a PM2,5 levegőterheltségi szint mértékétől függetlenül, minden szükséges és aránytalanul magas költséggel nem járó, a PM2,5-expozíció csökkentését szolgáló intézkedést meg kell tenni.

6. A levegőterheltségi szint vizsgálata

9. § (1)4 Magyarország területén a levegőterheltségi szintet és a légszennyezettségi határértékek betartását az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat (a továbbiakban: OLM) vizsgálja.

(2)5 Magyarország területén

a) az OLM mérési rendszereinek (módszerek, berendezések, hálózatok) jóváhagyását,

b) a mérések pontosságának biztosításához szükséges feladatok ellátását,

c) a vizsgálati módszerek elemzését,

d) az adatok alapján a levegő minőségének rendszeres értékelését, és

e) a minőségbiztosítási programok koordinálását

a Levegőtisztaság-védelmi Referenciaközpont látja el.

(3) A levegőterheltségi vizsgálatok kiterjednek minden olyan légköri (időjárási) jelenségre is, amely a levegő minőségét bármilyen módon és mértékben befolyásolhatja.

(4) Az OLM által mért levegőterheltségi adatok interneten keresztül történő elérhetőségét, és a nyilvánosság folyamatos tájékoztatását, a környezetvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium honlapja biztosítja.

(5) A levegőterheltségi szintet átlagértékek mutatják be. A tájékoztatás szennyezőanyagonként a határértékeket, a célértékeket, a tájékoztatási és riasztási küszöbértékeket, és a túllépéseket, továbbá az egyes légszennyező anyagok emberi egészségre, illetve a természetes környezetre gyakorolt hatásait tartalmazza.

(6) A kén-dioxid, a nitrogén-dioxid, a PM10, PM2,5, az ózon és a szén-monoxid által okozott levegőterheltségi szint adatait legalább napi, az ólom és a benzol által okozott levegőterheltségi szint – 12 hónap átlagértékeinek formájában megadott – adatai legalább háromhavi frissítéssel kerülnek közzétételre.

7. A légszennyezettségi agglomeráció és zóna

10. § (1)6 Magyarország területén a levegőterheltségi szint mértéke szerint, a vizsgálati küszöbértékek alapján, légszennyezettségi agglomerációk vagy zónák kerülnek kijelölésre.

(2) A légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelölésének felülvizsgálatára a levegőterheltségi szintet befolyásoló körülmények jelentős változása esetén, de legalább öt évenként kerül sor.

(3) A kén-dioxid, a nitrogén-dioxid, a nitrogénoxidok, a PM10 és PM2,5, az ólom, a benzol és a szénmonoxid által okozott levegőterhelés jelentős változása esetén, a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelölésének felülvizsgálatára öt évnél gyakrabban kerül sor.

11. § (1) Kijelölhető olyan agglomeráció vagy zóna, ahol a PM10 egészségügyi határérték túllépését a közutak téli homokszórása vagy sózása okozza.

(2) Az (1) bekezdés szerint kijelölt agglomerációról vagy zónáról annak kijelölése alapjául szolgáló bizonyítékokkal, a légszennyező források és a levegőterheltségi szint megjelölésével, továbbá a levegőterheltségi szint csökkentése érdekében megtett ésszerű intézkedésekről, a környezetvédelemért felelős miniszter az Európai Bizottságot (a továbbiakban: Bizottság) tájékoztatja.

12. § (1) Az agglomerációról vagy zónáról, amelyben a légszennyezettség a természetes forrásból származó levegőterhelés következménye, ennek igazolására szolgáló bizonyítékokkal, a légszennyező források és a levegőterheltségi szint megjelölésével, a környezetvédelemért felelős miniszter szeptember 30-ig az előző naptári év tekintetében a Bizottságot tájékoztatja.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt tájékoztatás teljesítése esetén a természetes forrásból eredő levegőterhelés következtében fellépő légszennyezettségi határértéket meghaladó levegőterheltségi szint nem minősül légszennyezettségnek.

13. § Azokban a zónákban és agglomerációkban, ahol a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid, PM10, PM2,5, ólom, benzol és szén-monoxid szintje a légszennyezettségi határértékek alatt van, a talajközeli ózon koncentrációja kielégíti a hosszú távú célkitűzést, valamint az arzén, a kadmium, a nikkel és a 3,4-benz(a)pirén koncentráció kisebb, mint a célérték, ott meg kell őrizni a meglévő jó állapotot a fenntartható fejlődés követelményeivel összhangban.

8. A levegőminőségi terv

14. § (1) Azokra a zónákra és agglomerációkra, amelyekben a levegő kén-dioxid, nitrogén-oxid, nitrogén-dioxid, PM10, PM2,5, ólom, benzol vagy szén-monoxid szintje az éves levegőminőségi értékelés alapján meghaladja a határértéket, levegőminőségi terv készítése szükséges, amelynek végrehajtásával a légszennyezettségi határértékek betartása biztosítható.

(2) Azokra a zónákra és agglomerációkra, amelyekben az arzén, kadmium, nikkel és 3,4-benz(a)pirén vagy PM2,5 koncentráció szintje az éves levegőminőségi értékelés alapján meghaladja a célértéket, illetve a hosszú távú célkitűzést, a költséghatékonyság szempontjából arányos levegőminőségi terv készítése szükséges, amelynek végrehajtásával a célértékek betartása biztosítható.

(3) A környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló jogszabály hatálya alá tartozó tevékenységek esetében a költséghatékony és arányos intézkedésnek, a rendelet által meghatározott elérhető legjobb technika alkalmazása minősül.

(4) A levegőminőségi tervet a felügyelőség az egészségügyi államigazgatási szerv, a közlekedés tekintetében az érintett útkezelő, vasút üzembentartó nyilatkozata alapján a hatáskörében érintett közlekedési hatóság, valamint a vonalforrás hatásterületével érintett települési önkormányzatok véleményének figyelembevételével, az érintett légszennyezők bevonásával, valamint az érintett nyilvánosság véleményének figyelembevételével készíti el. A levegőminőségi tervek tartalmi követelményeit az 1. melléklet tartalmazza.

15. § (1) Azokra a zónákra és agglomerációkra, ahol több légszennyező anyag koncentrációja haladja meg a légszennyezettségi határértéket, az összes légszennyező anyagra vonatkozó, integrált levegőminőségi tervet kell készíteni. A levegőminőségi terv kidolgozására az egyes levegőszennyező anyagok összkibocsátási határértékeiről szóló jogszabályban meghatározott összkibocsátási határértékek betartása érdekében szükséges programok, valamint a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló jogszabályban meghatározott stratégiai zajtérkép és intézkedési tervek elkészítésével összhangban kerül sor.

(2) Amennyiben a 11. § (2) bekezdés szerint bizonyítható, hogy az egészségügyi határérték túllépése a közutak téli homokszórásának vagy sózásának tulajdonítható, a zónára és agglomerációra levegőminőségi terv kidolgozása nem szükséges.

(3) A felügyelőség a levegőminőségi terv végrehajtását ellenőrzi.

16. § (1) A felügyelőség a levegőminőségi terv elkészítése, módosítása és felülvizsgálata során a tervezeteket közzéteszi a saját hirdetőtábláján és honlapján, valamint kezdeményezi az érintett települési önkormányzat polgármesteri hivatalának hirdetőtábláján és a környezetvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium honlapján való közzétételét. A tervezetet a hirdetőtáblán legalább 30 napra kell elhelyezni.

(2) A tájékoztatás tartalmazza:

a) a levegőminőségi terv módosításának, vagy felülvizsgálatának tervezetét;

b) felhívást arra vonatkozóan, hogy a levegőminőségi terv, annak módosítása, vagy felülvizsgálata tervezetére az érintett nyilvánosság véleményt, észrevételt tehet;

c) azon felügyelőség megnevezését, ahová a tervezetre vonatkozó vélemények, észrevételek benyújthatók;

d) a tervezetre vonatkozó vélemények, észrevételek benyújtására nyitva álló határidőt.

(3) Az érintett nyilvánosság a levegőminőségi terv és annak módosítása vagy felülvizsgálata tervezetére a (2) bekezdés szerinti tájékoztatás közzétételétől számított 30 napon belül tehet véleményt, illetve észrevételt. A felügyelőség a levegőminőségi terv, valamint annak módosítása, illetőleg felülvizsgálata elfogadása előtt az érintett nyilvánosság által határidőben tett véleményeket, észrevételeket – tekintettel a környezetvédelmi érdekekre – kellő mértékben figyelembe veszi.

(4) A figyelembe vett véleményekről, észrevételekről, vagy figyelmen kívül hagyásuk esetén annak indokairól a felügyelőség a saját és az érintett települési önkormányzatok polgármesteri hivatalainak hirdetőtábláján, valamint a saját és a minisztérium honlapján tájékoztatja az érintett nyilvánosságot. Egyúttal közzéteszi az elfogadott levegőminőségi tervet, és az elfogadás alapjául szolgáló indokokat.

17. § A levegőminőségi tervek végrehajtása érdekében a felügyelőség a légszennyező forrás üzemeltetőjét intézkedési terv kidolgozására kötelezi.

9. Az ózoncsökkentő program

18. § (1) Azokra a zónákra és agglomerációkra, ahol a talaj közeli ózon koncentrációja meghaladja a célértéket, illetve a hosszú távú célkitűzést, a felügyelőségnek a közlekedési hatóság, vagy a települési önkormányzatok véleményének figyelembevételével, az érintett légszennyezők bevonásával meg kell határoznia azokat az aránytalanul nagy költségeket nem igénylő intézkedéseket (a továbbiakban: ózoncsökkentő program), amelyek biztosítják a célértékek, illetve a hosszú távú célkitűzés elérését.

(2) Az ózoncsökkentő program kidolgozására az 1. melléklet szerinti szempontok szerint kerül sor.

(3) Az ózoncsökkentő program kidolgozására az egyes levegőszennyező anyagok összkibocsátási határértékeiről szóló jogszabályban meghatározott összkibocsátási határértékek betartása érdekében szükséges programok, valamint a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló jogszabályban meghatározott stratégiai zajtérkép és intézkedési tervek elkészítésével összhangban kerül sor.

(4) Ózoncsökkentő program kidolgozása nem szükséges azokra a zónákra és agglomerációkra, amelyekre a 14. § szerint levegőminőségi terv készült.

10. A füstköd-riadó

19. § (1) Rendkívüli levegővédelmi intézkedéseket kell tenni, ha kedvezőtlen meteorológiai viszonyok között, több forrásból származó szennyezőanyag-kibocsátás következtében a légszennyezettség tartósan és nagy területen meghaladja egy vagy több légszennyező anyag tájékoztatási, vagy riasztási küszöbértékét (szmoghelyzet).

(2) A tájékoztatási és riasztási küszöbértékek túllépéséről, valamint azok túllépésének megszűnéséről az érintett lakosságot tájékoztatni kell a rádió, televízió, nyomtatott sajtó, internet útján, vagy a helyben szokásos tájékoztatási módon.

11. A füstköd-riadó terv

20. § (1) Azokon a településeken, ahol a szmoghelyzet kialakulásával kell számolni, és a légszennyezettség folyamatos mérésének feltételei adottak, a veszélyhelyzet elkerüléséhez és az esemény tartósságának csökkentéséhez rövid távú cselekvési tervet (a továbbiakban: füstköd-riadó terv) kell kidolgozni és végrehajtani.

(2) A füstköd-riadó terv készítésének feltételeit és tartalmi követelményeit a 2. melléklet tartalmazza.

(3) A szmoghelyzet kialakulása esetén a füstköd-riadó tervben foglaltak szerint kell a lakosságot tájékoztatni, és a szmoghelyzet megszüntetéséhez, vagy hatásainak enyhítéséhez szükséges mértékben, arra alkalmas módon a füstköd-riadó terv alapján a helyhez kötött és a mozgó légszennyező források működése korlátozható vagy megtiltható. A riasztási fokozat esetén elrendelhető intézkedéseket légszennyező anyagonként a 3. melléklet tartalmazza. A polgármester, a fővárosban a főpolgármester a 3. mellékletben foglaltakon túl más – a füstköd-riadó tervben meghatározott – intézkedéseket is elrendelhet.

(4) A füstköd-riadó tervben foglalt korlátozásokat a szmoghelyzet jellegének, súlyosságának, a meteorológiai előrejelzésnek a figyelembevételével a közegészségügyi hatóság, a közlekedési hatóság, valamint a felügyelőség véleményére tekintettel kell elrendelni.

(5) A füstköd-riadó terveket, valamint az előkészítésükkel és végrehajtásukkal kapcsolatos információt a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

12. Az országhatáron átterjedő légszennyezés

21. § (1) Az országhatáron átterjedő légszennyezés esetén az érintett országokat a környezetvédelemért felelős miniszter a két- és többoldalú nemzetközi egyezményeknek megfelelően értesíti, és kezdeményezi a kölcsönös segítségnyújtást. Az azonnali beavatkozáshoz szükséges információk elérhetőségét a szennyezettség hatásával érintett szomszédos ország részére biztosítani kell.

(2) A szomszédos országok kibocsátásai következtében az országban kialakuló küszöbértéket, határértéket, tűréshatárral növelt célértéket meghaladó szennyezettség csökkentésére kétoldalú kapcsolatok keretében megfelelő és arányos intézkedések, levegőminőségi tervek, füstköd-riadó terv kidolgozását kell kezdeményezni.

III. FEJEZET

A LÉGSZENNYEZŐ ANYAGOK KIBOCSÁTÁSÁNAK SZABÁLYOZÁSA

13. A légszennyező forrás működésének általános szabályai

22. § (1) A felügyelőség a hatáskörébe tartozó légszennyező forrás létesítése, teljesítménybővítése, élettartalmát meghosszabbító felújítása, alkalmazott technológiájának váltása, használatba vétele esetén a levegővédelmi követelményeket levegőtisztaság-védelmi engedélyben írja elő.

(2) A felügyelőség a levegőtisztaság-védelmi előírásokat

a) egységes környezethasználati engedélyezési eljárás, illetve környezeti hatásvizsgálati eljárás hatálya alá tartozó légszennyező forrás esetén az engedélyezési eljárásában,

b) az a) pont alá nem tartozó esetekben a létesítési engedélyezési eljárásban történő szakhatósági hozzájárulás kiadása során, vagy

c) az a) és b) pont kivételével a levegőtisztaság-védelmi engedélyezési eljárásban

a levegőminőségi tervben és az ózoncsökkentési programban foglaltakra való tekintettel, a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló jogszabály szerint meghatározott elérhető legjobb technika alapján állapítja meg.

(3) A felügyelőség a légszennyezettségi határérték betarthatósága érdekében, a jogszabályban előírt kibocsátási határértéknél szigorúbb kibocsátási határértéket is előírhat.

(4) A felügyelőség a 31. § (1) bekezdése szerinti levegőtisztaság-védelmi alapbejelentés 4. melléklet szerinti adattartalmához képest bekövetkezett változás esetén a működési engedélyt kérelemre vagy hivatalból módosítja.

(5) A felügyelőség az engedélyes kérelmére, vagy a tevékenységének megszűnéséről történő tudomásszerzés esetén hivatalból a működési engedélyt visszavonja.

(6) A felügyelőség a (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben a 31. § (1) bekezdése szerinti levegőtisztaság-védelmi alapbejelentés 4. melléklet szerinti adattartalmához képest bekövetkezett változás esetén az engedély módosítását, a tevékenységének megszűnéséről történő tudomásszerzés esetén visszavonását kezdeményezi az eljáró hatóságnál.

23. § (1) Ha a helyhez kötött légszennyező forrás létesítése esetén az OLM keretében nem áll rendelkezésre adat, a felügyelőség az engedélyezéshez szükséges alap levegőterheltség megállapítása, vagy a légszennyezettségi határértékek betarthatóságának ellenőrzése érdekében a légszennyező forrás üzemeltetőjét a helyhez kötött légszennyező forrás hatásterületére vonatkozó levegőterheltségi és levegőterhelési mérési terv elkészítésére kötelezheti.

(2) A mérési terv legalább az OLM mérési módszereire előírt követelményeknek megfelelően készül.

(3) A felügyelőség, ha a mérési terv megfelel az (2) bekezdés szerinti követelményeknek, a mérési tervet jóváhagyja, és a mérési tervben foglaltak szerint az engedélyest mérések elvégzésére kötelezi.

(4) A felügyelőség az engedélyköteles légszennyező forrás létesítése, teljesítménybővítése, élettartalmát meghosszabbító felújítása, alkalmazott technológiájának váltása, használatba vétele esetén, a működési engedély feltételéül legalább egy, de legfeljebb hat hónap próbaüzemet írhat elő.

(5) A mérési terv és a próbaüzem előírásának, illetve időtartamának meghatározásakor a technológia várható környezeti kockázatát kell figyelembe venni.

(6) A felügyelőség a létesítési engedélyhez adott szakhatósági állásfoglalásában előírhatja a használatbavételi, működési engedély feltételeként, hogy próbaüzem során vagy a használatbavétel engedélyezése után a kibocsátások meghatározása, a kibocsátási határértékek betartásának, illetőleg az adatszolgáltatás helyességének ellenőrzése érdekében mérésekkel határozzák meg a kibocsátásokat.

24. § (1) A nem a felügyelőség hatáskörébe tartozó légszennyező forrás létesítéséhez, teljesítménybővítéséhez, élettartalmát meghosszabbító felújításához, alkalmazott technológiájának váltásához, használatba vételéhez nem kell levegőtisztaság-védelmi engedély.

(2) Az (1) bekezdés szerinti légszennyező forrás üzemeltetése során a levegővédelmi követelményeket érvényesíteni kell.

14. A helyhez kötött légszennyező pontforrásra vonatkozó szabályok

25. § (1) A helyhez kötött légszennyező pontforrás engedély iránti kérelmek tartalmi követelményeit az 5. melléklet tartalmazza.

(2) A helyhez kötött légszennyező pontforrás üzemeltetése során a levegővédelmi követelményeket érvényesíteni kell. A környezetvédelmi hatóság az üzemeltetés során a légszennyező forrás üzemeltetőjét mérésre kötelezheti.

(3) Az engedélyes a kérelemhez csatolt műszaki dokumentációval igazolja, hogy a műszaki megoldás megfelel az elérhető legjobb technika alapján meghatározott levegővédelmi követelményeknek. Az engedély kiadásának feltételéül a 23. § szerint mérések elrendelhetők.

(4) Az engedély legalább a 6. mellékletben felsorolt levegővédelmi követelményeket tartalmazza.

(5) Az engedély legfeljebb 5 évre adható ki.

15. A diffúz forrásra vonatkozó szabályok

26. § (1) Diffúz forrás üzemeltetése során a levegővédelmi követelményeket érvényesíteni kell.

(2) Diffúz forrás a lehető legkevesebb légszennyező anyag levegőbe juttatásával alakítható ki, működtethető és tartható fenn. A diffúz forrás működtetése, fenntartása során az üzemeltető a diffúz forrás környezete és az ingatlan rendszeres karbantartásáról és tisztántartásáról gondoskodik.

(3) Környezetvédelmi engedély vagy egységes környezethasználati engedély köteles tevékenységek esetén a felügyelőség az engedélyben megállapítja a bejelentésre kötelezett diffúz források körét. A felügyelőség a bejelentésre kötelezett diffúz forrásra vonatkozó levegővédelmi követelményeket a környezetvédelmi engedélyben vagy az egységes környezethasználati engedélyben állapítja meg.

(4) A felügyelőség a (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó diffúz légszennyező források közül azok üzemeltetőjét, amellyel szemben hatósági intézkedés szükséges, a forrás bejelentésére kötelezi. Ezen bejelentésre kötelezett diffúz légszennyező forrás működtetéséhez engedély szükséges.

(5) Az engedély iránti kérelem tartalmi követelményeit az 5. melléklet tartalmazza.

(6) Az engedély legalább a 6. mellékletben felsorolt levegővédelmi követelményeket tartalmazza.

(7) A felügyelőség az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról szóló jogszabály szerint az egyes diffúz forrásokra határozatban állapít meg kibocsátási határértéket, anyagfelhasználási határértéket, levegővédelmi követelményeket.

(8) Az engedély legfeljebb 5 évre adható ki.

27. § (1) E § rendelkezéseitől jogszabály eltérően rendelkezhet.

(2) Hulladék nyílt téri, vagy a hulladékok égetésének feltételeit rögzítő jogszabályban foglaltaknak nem megfelelő berendezésben történő égetése, a háztartásban keletkező papírhulladék és veszélyesnek nem minősülő, kezeletlen fahulladék háztartási berendezésben történő égetése kivételével tilos. Nyílt téri hulladékégetésnek minősül, ha a hulladék – az elemi kár kivételével – bármilyen okból kigyullad.

(3) Lábon álló növényzet, tarló és növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék nyílt téri égetése tilos.

16. Mozgó légszennyező forrásokra vonatkozó szabályok

28. § (1) Mozgó légszennyező forrás forgalomba helyezésére és üzemeltetésére a légi-, vasúti, vízi- és közúti közlekedésről szóló jogszabályok irányadók.

(2) A közúti jármű üzembentartója, a vasúti jármű üzemeltetője szállítás esetén a szállított anyag által okozott levegőterhelés megelőzéséről gondoskodni köteles.

17. Vonalforrásokra vonatkozó szabályok

29. § (1) Autópálya, autóút vonalforrás létesítése esetén – az autóút és autópálya működésével összefüggő építmény kivételével – a közlekedési létesítmény tengelyétől számított 50 méteren belül, az egy- és kétszámjegyű országos közút, valamint vasút vonalforrás létesítése esetén a közlekedési létesítmény tengelyétől számított 25 méteren belül nem lehet és nem helyezhető el lakóépület, üdülőépület, oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális és igazgatási épület.

(2) A közlekedési hatóság a környezetvédelmi hatóság kezdeményezésére a vonalforrás által rendszeresen és tartósan okozott légszennyezettség esetén, a levegőterhelés megelőzése és csökkentése érdekében forgalomszervezési korlátozó vagy egyéb műszaki intézkedést rendelhet el.

18. Bűzzel járó tevékenységre vonatkozó szabályok

30. § (1) Bűzzel járó tevékenység az elérhető legjobb technika alkalmazásával végezhető.

(2) Ha az elérhető legjobb technika nem biztosítja a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelésének megelőzősét, további műszaki követelmények írhatók elő, például szaghatás csökkentő berendezés alkalmazása, vagy meglévő berendezés leválasztási hatásfokának növelése. Ha a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelésének megelőzése műszakilag nem biztosítható, a bűzzel járó tevékenység korlátozható, felfüggeszthető vagy megtiltható.

(3) Légszennyező pontforrás által okozott bűzterhelés csökkentése érdekében a bűzzel járó tevékenységre szagegység/m3-ben kifejezett egyedi kibocsátási szagkoncentráció határérték írható elő. A szagkoncentráció meghatározására az MSZ EN 13725:2003 szabványt kell alkalmazni.

19. Adatszolgáltatás

31. § (1) Az engedélyköteles, illetve a 166/2006/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendelet (E-PRTR) I. melléklete szerinti légszennyező pont- és diffúz forrás (a továbbiakban: adatszolgáltatásra köteles légszennyező forrás) üzemeltetője legkésőbb a légszennyező forrás működési engedélykérelmének benyújtásával egyidejűleg, vagy az előzőektől eltérő esetben legkésőbb a tevékenység megkezdése előtt a felügyelőség részére a 4. melléklet szerinti adattartalommal levegőtisztaság-védelmi alapbejelentést tesz.

(2) Az adatszolgáltatásra köteles légszennyező forrás üzemeltetője a tárgyévet követő év március 31-ig a felügyelőség részére a 7. melléklet szerinti adattartalommal éves levegőtisztaság-védelmi jelentést nyújt be.

(3) A felügyelőség a légszennyező forrás levegőterhelését befolyásoló műszaki, technológiai sajátosságai miatt e §-ban előírtaktól eltérő tartalmú, illetve gyakoriságú jelentéstételt engedélyezhet.

(4) Az adatszolgáltatásra köteles légszennyező forrás üzemeltetője a levegőtisztaság-védelmi alapbejelentésben bekövetkező változásokat a változás bekövetkezésétől számított 30 napon belül bejelenti a felügyelőség részére.

32. § (1) Az adatszolgáltatás nyomtatványon vagy elektronikus űrlap igénybevételével, az ügyfélkapun keresztül is teljesíthető.

(2) Az adatszolgáltató az elektronikus dokumentumok mentéséről, valamint az adatokat elektronikusan előállító és továbbító eljárások rögzítéséről gondoskodik. Az adatszolgáltatás valamint a benyújtott dokumentáció 5 évig nem selejtezhető.

(3) Az adatszolgáltatás során közölt adatok teljeskörűségéért, a bejelentésre kötelezettre érvényes számviteli szabályokkal, statisztikai rendszerrel, valamint egyéb nyilvántartási rendszereivel, mérési, megfigyelési adataival való egyezéséért a bejelentésre kötelezett a felelős.

20. Jelentéstétel

33. § (1) A 8. melléklet szerinti uniós jogi aktusok által előírt adatszolgáltatási, értesítési és jelentéstételi kötelezettség teljesítése, valamint az Európai Unió más tagállamaival és a Bizottsággal való együttműködés a környezetvédelemért felelős miniszter feladata.

(2) A levegőterheltségi szint vizsgálata alapján a határértékek, a célértékek, a hosszú távú célkitűzések értékekei, a tájékoztatási küszöbértékek és a riasztási küszöbértékek túllépéséről, azok valószínűsíthető okairól és hatásairól a környezetvédelemért felelős miniszter éves jelentést készít, melyet honlapján október 1-jéig közzétesz.

(3) A (2) bekezdés szerinti éves jelentés az emberi egészség és a környezet szempontjából fontos egyéb információt is tartalmazhat.

21. Jogkövetkezmények

34. § (1) A környezetvédelmi hatóság a levegővédelmi követelményt megsértő természetes és jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet részére, a jogsértő tevékenység megszüntetésére, illetve a mulasztás pótlására való kötelezéssel egyidejűleg, – ha jogszabály másként nem rendelkezik – levegőtisztaság-védelmi bírságot szab ki.

(2) A levegővédelmi követelmények megsértésének eseteit és az azokhoz kapcsolódó levegőtisztaság-védelmi bírságok mértékét a 9. melléklet tartalmazza.

(3) A környezetvédelmi hatóság a bírság kiszabása során

a) a mulasztás körülményeit,

b) a kötelezettségszegés súlyosságát, és

c) a kötelezettségszegés időtartamát és ismétlődését

veszi figyelembe.

(4) A környezetvédelmi hatóság a (3) bekezdés szerinti körülmények mérlegelésével a bírság összegét kötelezettségszegésenként legfeljebb 75%-kal csökkentett összegben állapíthatja meg.

(5) A levegőtisztaság-védelmi bírság az eljáró környezetvédelmi hatóság bevétele.

35. § (1) A környezetvédelmi hatóság

a) a kibocsátási határérték túllépése,

b) a környezetveszélyeztetéssel vagy környezetkárosítással járó, az a) ponton kívüli egyéb levegővédelmi követelmény nem, vagy nem jogszerű teljesítése,

c) a levegővédelmi terv alapján kidolgozott intézkedési terv be nem tartása, vagy

d) a füstköd-riadó terv alapján elrendelt intézkedés be nem tartása

esetén – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a levegőterhelő tevékenységet korlátozza, felfüggeszti vagy megtiltja.

(2) A felügyelőség próbaüzem esetén az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltakat a próbaüzem befejezését követően veszi figyelembe.

(3) A felügyelőség tájékoztatásul az (1) bekezdés szerinti határozatát közli a tevékenység helye szerinti települési önkormányzat jegyzőjével.

(4) A környezetvédelmi hatóság

a) a bűzzel járó tevékenység elérhető legjobb technikától eltérő üzemeltetése esetén,

b) az előírt bűzcsökkentő műszaki követelmények be nem tartása esetén, vagy

c) ha a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelésének megelőzése műszakilag nem biztosítható

a bűzterhelő tevékenységet korlátozza, felfüggeszti vagy megtiltja.

22. A levegőtisztaság-védelmi ügyekben eljáró hatóságok

36. § (1) A levegőtisztaság-védelmi ügyben az elsőfokú hatósági jogkört – a (2)–(4) bekezdésben foglalt kivétellel – a felügyelőség gyakorolja.

(2)7 A fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatala

a) a legfeljebb 500 kWth névleges bemenő hőteljesítményű, háztartási és közintézmény tüzelőberendezés forrásával,

b) a legfeljebb 140 kWth névleges bemenő hőteljesítményű, nem az a) pont szerinti kizárólag füstgázt kibocsátó tüzelőberendezés forrásával,

c) az egy háztartásban élő személy(ek) mindennapi szükségleteinek kielégítésére, otthona fenntartására szolgáló tevékenység és az ahhoz használt berendezés forrásával,

d) a nem gazdasági tevékenység keretében végzett tevékenység okozta bűzterheléssel, és

e) a nem gazdasági tevékenység keretében működő diffúz légszennyező forrással

kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi hatósági ügyben jár el első fokon.

(3) A polgármester, fővárosban a főpolgármester a füstköd-riadó terv végrehajtásával kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi hatósági ügyben jár el első fokon.

IV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

23. Hatályba léptető rendelkezések

37. § Ez a rendelet 2011. január 15-én lép hatályba.

24. Átmeneti rendelkezések

38. § (1) A rendelet hatálybalépését megelőzően kijelölt és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett védelmi övezetben a rendelet hatálybalépése előtti előírások továbbra is alkalmazandók.

(2) A légszennyező forrás üzemeltetőjének kérelme alapján, ha a kérelmező méréssel igazolja, hogy a levegővédelmi követelmények a légszennyező forrás közvetlen hatásterületén legalább egy éven keresztül folyamatosan teljesültek, és – figyelembe véve az alkalmazott technológiát – a jövőben is várhatóan teljesülnek, a felügyelőség a kijelölt védelmi övezetet megszünteti, és a védelmi övezet ingatlan nyilvántartásból való törléséhez hozzájárulását megadja.

39. § (1) E rendelet rendelkezéseit – a légszennyező anyagok kibocsátásának szabályozása kivételével – a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) E rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő, a légszennyező anyagok kibocsátásának szabályozásával kapcsolatos eljárásokra, az eljárás megindításakor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

40. § (1) Az agglomeráció és zóna nitrogén-dioxid és benzol légszennyezettségi határértéknek való megfelelési határideje legfeljebb 2015. január 1-jéig meghosszabbítható, ha az agglomerációra vagy zónára az 1. melléklet szerinti tartalommal olyan levegőminőségi terv készül, amely bemutatja, hogy milyen módon valósul meg a határértékek betartása.

(2) Az agglomeráció és zóna PM10 légszennyezettségi határértéknek való megfelelési határideje, ha

a) az agglomerációra és zónára az 1. melléklet szerinti tartalommal levegőminőségi terv készül,

b) a határértéket a helyszínre jellemző terjedési jellegzetességek, a kedvezőtlen időjárási viszonyok vagy az országhatárokon átterjedő jelleg miatt nem lehet teljesíteni, és

c) a nemzeti, regionális és helyi szinten minden szükséges intézkedést megtesznek a légszennyezettségi határérték betartása érdekében

legfeljebb 2011. június 10-ig meghosszabbítható.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazására abban az esetben kerülhet sor, ha az egyes szennyezőanyagokra vonatkozó légszennyezettségi határértékek a rájuk vonatkozó maximális tűréshatárnál nagyobb értékkel nem kerülnek túllépésre.

41. § (1) A környezetvédelemért felelős miniszter a 40. § szerinti légszennyezettségi határértékektől való eltérés iránti igényt, és az igazolásának alapjául szolgáló dokumentumokat megküldi a Bizottság részére.

(2) A Bizottság javaslata esetén új levegőminőségi terv készítése vagy annak módosítása szükséges.

(3) A légszennyezettségi határértékektől való eltérés az agglomerációban és zónában abban az esetben alkalmazható, ha az eltérés iránti igény megküldését követő 9 hónapon belül a Bizottság nem emel kifogást, illetve a javaslata alapján elkészített vagy módosított levegőminőségi tervet elfogadja.

(4) A környezetvédelemért felelős miniszter a (3) bekezdés szerint jóváhagyott légszennyezettségi határértékektől való eltérést a minisztérium honlapján közzéteszi.

42. § E rendelet hatálybalépésekor adatszolgáltatásra köteles légszennyező forrás esetében a levegőtisztaság-védelmi alapbejelentést első alkalommal 2011. március 31-ig, az éves levegőtisztaság-védelmi jelentést 2012. március 31-ig kell megtenni.

25. Jogharmonizációs záradék

43. §8 (1) Ez a rendelet

a)–b)9

c) a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikk (1)–(3) és (6) bekezdésének, valamint 15. és 16. cikkének,

d) az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikk (1) és (2) bekezdésének,

e) a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkének,

f) a környezeti levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló, 2004. december 15-i 2004/107/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

g) a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, továbbá

h) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) című, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek

való megfelelést szolgálja.

(2) Ez a rendelet

a) a veszélyes hulladékégetésről szóló 94/67/EK tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló tagállami jelentések alapjául szolgáló kérdőívről szóló, 1998. február 25-i 98/184/EK bizottsági határozatnak,

b)–c)10

d) az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2006. január 18-i 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének, továbbá

e) az ózonréteget lebontó anyagokról szóló, 2009. szeptember 16-i 1005/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 26. cikkének

a végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.

26. Módosító rendelkezések

44. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény végrehajtásáról szóló 30/1988. (IV. 21.) MT rendelet 31. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A közút kezelője új autópálya, autóút, egy- és kétszámjegyű országos közút esetén a hozzájárulást megtagadja, ha a kérelem a levegő védelméről szóló jogszabályban felsorolt építményeknek, az ott meghatározott távolságon belüli elhelyezésére irányul.”

27. Hatályon kívül helyező rendelkezések

45. § Hatályát veszti

a) a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet,

b) az ózonréteget lebontó anyagokkal és egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokkal kapcsolatos tevékenységekről szóló 310/2008. (XII. 20.) Korm. rendelet 22. § (3) és (4) bekezdése,

c) a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 32/A. § (3) bekezdése, és

d) az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 2. számú mellékletének 4.1. LEVEGŐTISZTASÁGVÉDELEM pontja.

1. melléklet a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelethez

A levegőminőségi terv tartalmi követelményei

1.    A határértéket meghaladó légszennyezettség helyének meghatározása:

1.1.    zóna,

1.2.    város (térkép),

1.3.    a szennyezettséget megállapító mérőállomás vagy az időszakos mérések helye (térkép, földrajzi koordináták).

2.    Általános jellemzők:

2.1.    a zóna típusa,

2.2.    a terhelt terület nagysága (km2) és a szennyezésnek kitett lakosság becsült száma,

2.3.    meteorológiai jellemzők,

2.4.    a topográfiára vonatkozó adatok, a földfelszín jellemzői,

2.5.    a zónában lévő védendő objektumok típusa, egyéb jellemzői.

3.    Az intézkedések végrehajtásáért felelős állami szervezet neve és címe, illetve az intézkedés végrehajtását önként vállaló helyi önkormányzat neve és címe.

4.    A szennyezettség jellemzői és értékelése:

4.1.    az előző évek levegőminőségi jellemzői (a beavatkozásokat megelőzően),

4.2.    a program során mért levegőminőségi jellemzők,

4.3.    a levegőminőség értékelésének módszerei.

5.    A légszennyezettség oka:

5.1.    a szennyezést okozó fő kibocsátó források, tevékenységek jegyzéke (térkép),

5.2.    a kibocsátások összes mennyisége (tonna/év),

5.3.    a más zónákból származó, a légszennyezettségi állapotot befolyásoló kibocsátások jellemzői.

6.    A helyzet elemzése:

6.1.    a túllépésért felelős tényezők (pl. közlekedés, beleértve a határokon átnyúló közlekedést is; másodlagos szennyezőanyagok keletkezése a légkörben; transzmisszió, beleértve az országhatáron átterjedő légszennyezést, képződés) jellemzői,

6.2.    a levegőminőség javítására irányuló lehetséges intézkedések felsorolása.

7.    A javításra irányuló azon intézkedések és programok bemutatása, amelyeket a levegőminőségi terv készítése előtt végrehajtottak:

7.1.    helyi, regionális, országos, nemzetközi intézkedések,

7.2.    ezen intézkedések megfigyelt hatásai.

8.    A légszennyezettség csökkentése érdekében szükséges azon intézkedések és programok részletei, amelyeket e rendelet hatálybalépését követően fogadtak el:

8.1.    a programban lefektetett összes intézkedés felsorolása és leírása,

8.2.    a végrehajtás ütemterve,

8.3.    a légszennyezettség tervezett javulása eléréséhez várhatóan szükséges idő becslése.

9.    A javításra irányuló, tervezett intézkedések és programok valószínűsíthető költségei és forrásai.

10.    A hosszú távon tervezett intézkedések és programok részletei.

11.    Az ezen mellékletben kért információk kiegészítéséhez felhasznált publikációk, dokumentumok, munkák jegyzéke.

12.    A következő jogszabályok végrehajtására vonatkozó kiegészítő információ:

12.1.    A közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló, és a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló jogszabály;

12.2.    A motorbenzinek tárolásakor, töltésekor, szállításakor és áttöltésekor keletkező szénhidrogén-emisszió korlátozásáról szóló jogszabály;

12.3.    a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló jogszabály;

12.4.    a nem közúti mozgó gépekbe építendő belső égésű motorok gáznemű és részecskékből álló szennyezőanyag-kibocsátásának korlátozásáról szóló jogszabály;

12.5.    a gépjármű hajtóanyagok minőségi követelményeiről szóló jogszabály;

12.6.    az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról szóló jogszabály;

12.7.    az egyes folyékony tüzelő- és fűtőanyagok kéntartalmának csökkentéséről szóló jogszabály;

12.8.    a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről szóló jogszabály;

12.9.    az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló jogszabály;

12.10.    az egyes légszennyezőanyagok összkibocsátási határértékeiről szóló jogszabály;

12.11.    az egyes festékek, lakkok és járművek javító fényezésére szolgáló termékek szerves oldószer tartalmának szabályozásáról szóló jogszabály;

12.12.    az egyes folyékony tüzelő- és fűtőanyagok kéntartalmának csökkentéséről szóló jogszabály;

12.13.    a villamos energiáról szóló törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, a földgázellátásról szóló törvény rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, a távhőszolgáltatásról szóló törvény végrehajtásáról szóló, az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról szóló jogszabály.

13.    A levegőszennyezés csökkentését célzó alábbi intézkedések megnevezés:

13.1.    a helyhez kötött forrásokból származó kibocsátás csökkentése azáltal, hogy a szennyező anyagot kibocsátó, kis és közepes méretű helyhez kötött tüzelőberendezéseket (ideértve a biomassza eltüzelésére szolgálókat is) kibocsátáscsökkentő berendezéssel látják el, vagy pedig kicserélik azokat;

13.2.    a járművekből származó kibocsátások csökkentése a járművek kibocsátáscsökkentő berendezéssel való felszerelése révén. Az átvétel felgyorsítása érdekében meg kell vizsgálni gazdasági ösztönzők alkalmazását;

13.3.    a környezetbarát közbeszerzésről szóló kézikönyvvel összhangban a közúti járműveknek, tüzelő- és üzemanyagoknak, valamint égető berendezéseknek a hatóságok által történő, a kibocsátás csökkentését célzó közbeszerzése, ideértve az alábbiak beszerzését:

13.3.1.    új járművek, ideértve az alacsony károsanyag-kibocsátású járműveket,

13.3.2.    tisztább járművek a közlekedési szolgáltatásokban,

13.3.3.    alacsony kibocsátású helyhez kötött tüzelőberendezések,

13.3.4.    alacsony kibocsátású tüzelőanyagok a helyhez kötött és a mozgó források számára;

13.4.    a közlekedésből eredő kibocsátásoknak a forgalom megtervezésén és irányításán keresztül történő korlátozására irányuló intézkedések (többek között közlekedési dugódíj, differenciált parkolási díj vagy egyéb gazdasági ösztönzők; „alacsony kibocsátási zóna” létrehozása);

13.5.    kevésbé szennyező közlekedési módok felé történő elmozdulásra ösztönző intézkedések;

13.6.    alacsony kibocsátású tüzelőanyagok használatának biztosítása a kis-, közepes- és nagyléptékű helyhez kötött forrásoknál, valamint a mozgó forrásoknál;

13.7.    a levegőszennyezésnek a 2008/1/EK irányelvben meghatározott engedélyezési rendszeren, a 2001/80/EK irányelvben meghatározott nemzeti terveken, valamint gazdasági eszközök – például adók, díjak vagy kibocsátás-kereskedelem – alkalmazásán keresztül történő csökkentésére irányuló intézkedések;

13.8.    adott esetben a gyermekek és más érzékeny népességcsoportok egészségének védelmére irányuló intézkedések.

2. melléklet a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelethez

A füstköd-riadó terv készítésének feltételei és tartalmi követelményei

1.    Füstköd-riadó tervet kell készíteni:

1.1.    minden 200 ezer főt elérő népességszámú városban;

1.2.    minden olyan településen, amelynek belterületén (belterületének egyes részein) valamely légszennyezőanyag koncentrációja

1.2.1.    a hosszú időtartamú egészségügyi határértéket, vagy

1.2.2.    a rövid időtartamú (60 perces, 24 órás) egészségügyi határértéket legalább két mérőponton az esetek 30%-ában meghaladja;

1.3.    minden olyan településen, ahol a riasztási küszöbértékek túllépésének veszélye fennáll.

2.    A füstköd-riadó terv tartalmazza:

2.1.    szmoghelyzet megelőzésére irányuló intézkedéseket (készültségi fokozat);

2.2.    a tájékoztatási és riasztási küszöbértékeket;

2.3.    a füstköd-riadó terv által érintett területek határait;

2.4.    a szmoghelyzet megállapításának módját és eszközrendszerét;

2.5.    a szmoghelyzetet észlelő, megállapító szervezetet(eket) és feladatait;

2.6.    a jelzés, értesítés szervezetét, feladatait és rendjét, a folyamatos ügyeleti szolgálat megszervezését;

2.7.    a füstköd-riadó elrendelésére, illetőleg megszüntetésére feljogosított tisztségviselők megjelölését (név, cím, telefon stb.), feladatait;

2.8.    a füstköd-riadó elrendelésének módját;

2.9.    a füstköd-riadó terv végrehajtásában érintettek felsorolását, feladatait és értesítésének (bevonásának) rendjét;

2.10.    a település és térség lakosságának, intézményeinek és üzemeinek folyamatos tájékoztatását, értesítését;

2.11.    a bevezetendő, megelőző és korlátozó intézkedéseket;

2.12.    a helyhez kötött forrásokat;

2.13.    a mozgó források működésének szabályozását, korlátozását és azok elrendelésére jogosultakat és az elrendelés módját;

2.14.    a bevezetett korlátozó intézkedések végrehajtásának ellenőrzési módját és végrehajtásának rendjét;

2.15.    a közfeladatok ellátásának rendjét.

3.    Amennyiben a szmoghelyzet a felszín közeli ózon vagy a PM10 szennyezettségének megnövekedése miatt következhet be, és figyelembe véve a nemzeti földrajzi, meteorológiai és gazdasági feltételeket a kockázat, valamint az ilyen túllépés időtartamának vagy súlyosságának csökkentésére nincs lehetőség, a füstköd-riadó tervnek csak az 2.1–2.10. pontok szerinti tartalmi követelménynek kell megfelelnie.

3. melléklet a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelethez

A) A füstköd-riadó terv végrehajtása

1.    A tájékoztatási vagy riasztási fokozat elrendeléséhez szükséges feltételek

1.1.    A füstköd-riadó tájékoztatási vagy riasztási fokozatát legalább két (a főváros esetén három) folyamatosan működő automatikus mérőállomás adatai alapján kell bejelenteni.

1.2.    A füstköd-riadó tájékoztatási vagy riasztási fokozata elrendelhető egy mérőállomás mérése alapján is, ha a településen csak egy mérőállomás működik, és az országos szennyezettségi helyzet alapján valószínűsíthető, hogy a mért szennyezettség nem lokális.

2.    A füstköd-riadó terv végrehajtása során különösen a következő feladatokat kell végrehajtani:

2.1.    a tájékoztatási küszöbérték túllépését követően egy órán belül, PM10 esetén 5 órán belül tájékoztatni kell a lakosságot és az intézményeket;

2.2.    a szmoghelyzetről folyamatosan tájékoztatni kell a lakosságot és az intézményeket;

2.3.    a riasztási küszöbérték túllépését követő két órán belül, PM10 esetén 8 órán belül be kell jelenteni a szmogriadó riasztási fokozatát. PM10 esetén a bejelentés lehetőségéről előző nap legkésőbb 18 óráig a lakosságot és az intézményeket tájékoztatni kell, amely tájékoztatásnak ki kell terjednie a szmogriadó tervben foglalt korlátozások bevezetésének várható időpontjára, illetve a várható korlátozásokra. A bejelentést a Magyar Távirati Irodán keresztül és a helyben szokásos, a szmogriadó tervben meghatározott módon kell megtenni;

2.4.    a riasztási fokozat és a riasztási fokozatban hozott intézkedések megszüntethetők, ha a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló jogszabályban meghatározott légszennyező anyag (kivéve ózon) koncentrációja valamennyi folyamatosan működő automata mérőállomáson 3 egymást követő egyórás átlagában, illetve PM10 esetében egy nap 24 órás átlagában nem lépi túl a riasztási küszöbérték számszerű értékét és a meteorológiai előrejelzések szerint a következő napon nem várható a levegőminőség romlása. Ózon esetében a riasztási fokozat megszüntethetőségének feltétele, hogy a megszüntetés előtti 36 óra alatt az ózon koncentráció egyik folyamatosan működő automata mérőállomáson sem lépi túl a riasztási küszöbértéket.

B) A füstköd-riadó riasztási fokozatában elrendelhető intézkedések

1.    A szmoghelyzet megszüntetésének elősegítése céljából riasztási fokozatban a következő intézkedések bevezetését kell mérlegelni az aktuális helyzet jellege, súlyossága szerint, az érintett légszennyező anyagok forrásait figyelembe véve, a helyi viszonyokhoz történő adaptálással. Amennyiben a riasztási küszöbértéket egyidejűleg több szennyezőanyag koncentrációja is túllépi, az intézkedések együttesen is bevezethetők.

2.    Kén-dioxid (SO2) szennyezettség esetén:

A kén-dioxidot kibocsátó, helyhez kötött légszennyező források üzemeltetőinek tevékenységük mérséklésére történő felszólítása, illetve tevékenységük (különböző fokú) korlátozására vagy felfüggesztésére történő kötelezés. A lakosság és a közintézmények (az egészségügyi, szociális és nevelési-oktatási intézmények, valamint bölcsődék kivételével) felszólítása a település egész területén a szilárd és olajtüzelésű fűtőberendezés használatának mérséklésére, a szmoghelyzet súlyosságától függően az állandó tartózkodásra szolgáló helyiségek hőmérsékletének megfelelő hőfokra történő maximalizálásával. Az avar és kerti hulladék nyílt téri égetési tilalmának elrendelése.

3.    Nitrogén-dioxid (NO2) szennyezettség esetén:

A település teljes közigazgatási területén a helyhez kötött, nitrogén-dioxidot kibocsátó források üzemeltetőit tevékenységük (különböző fokú) korlátozására vagy felfüggesztésére történő kötelezés. A lakosság és a közintézmények (az egészségügyi, szociális és nevelési-oktatási intézmények, valamint bölcsődék kivételével) felszólítása a település egész területén a NO2 kibocsátást okozó tüzelőanyagú fűtőberendezések használatának mérséklésére, a szmoghelyzet súlyosságától függően az állandó tartózkodásra szolgáló helyiségek hőmérsékletének megfelelő hőfokra történő maximalizálásával. A 7. pont szerint közlekedést érintő intézkedéseket bevezetése. Az avar és kerti hulladék nyílt téri égetési tilalmának elrendelése.

4.    Szén-monoxid (CO) szennyezettség esetén:

A település teljes közigazgatási területén a helyhez kötött, szénhidrogéneket kibocsátó források üzemeltetőinek tevékenységük (különböző fokú) korlátozására vagy felfüggesztésére történő kötelezése. A lakosság és a közintézmények (az egészségügyi, szociális és nevelési-oktatási intézmények, valamint bölcsődék kivételével) felszólítása a település egész területén a légszennyező anyag kibocsátással járó fűtőberendezések használatának mérséklésére, a szmoghelyzet súlyosságától függően az állandó tartózkodásra szolgáló helyiségek hőmérsékletének megfelelő hőfokra történő maximalizálásával. A 7. pont szerint közlekedést érintő intézkedéseket bevezetése. Az avar és kerti hulladék nyílt téri égetési tilalmának elrendelése.

5.    PM10 szennyezettség esetén:

A szálló port kibocsátó, helyhez kötött légszennyező források üzemeltetőinek tevékenységük mérséklésére történő felszólítása, vagy tevékenységük (különböző fokú) korlátozására vagy felfüggesztésére való kötelezése. A porkibocsátással járó tevékenységek (építkezési munkálatok, építési anyagok szállítása stb.) felfüggesztése. A lakosság és a közintézmények (az egészségügyi, szociális és oktatási intézmények, valamint óvodák és bölcsődék kivételével) felszólítása a település egész területén a szilárd és olajtüzelésű fűtőberendezés használatának mérséklésére, a szmoghelyzet súlyosságától függően az állandó tartózkodásra szolgáló helyiségek hőmérsékletének megfelelő hőfokra történő maximalizálásával. A 7. pont szerint közlekedést érintő intézkedések bevezetése. Megfelelő helyzetben a közterületek vízzel történő tisztításának elrendelése. Az avar és kerti hulladék nyílt téri égetési tilalmának elrendelése.

6.    Ózon (O3) szennyezettség esetén:

A település teljes közigazgatási területén a helyhez kötött, nitrogén-dioxidot és/vagy szénhidrogéneket kibocsátó források üzemeltetőinek tevékenységük (különböző fokú) korlátozására vagy felfüggesztésére történő kötelezése. A lakosság és a közintézmények felszólítása a (főként szerves oldószer felhasználása miatt) szénhidrogének kibocsátásával járó tevékenységek (pl. festés, mázolás, bitumenolvasztás stb.) megszüntetésére. A 7. pont szerinti közlekedést érintő intézkedések bevezetése. Az avar és kerti hulladék nyílt téri égetési tilalmának bevezetése.

7.    Közlekedést érintő intézkedések:

7.1.    átmenő forgalom korlátozása, illetve kitiltása, az elkerülő útvonal(ak) kijelölése;

7.2.    általános (környezetvédelmi) sebességkorlátozás ideiglenes bevezetése;

7.3.    a gépjárműforgalom korlátozása a megkülönböztető jelzést használó egészségügyi és rendvédelmi szervek gépjárművei, továbbá az ügyeletet ellátó orvosok, háziorvosok, házigyermekorvosok, a betegszállítók és a bentlakásos szociális intézmények működésének érdekében sürgős szállítási fe1adatokat ellat6k gépjárművei kivételével;

7.3.1.    a gépjárműforgalom korlátozása a gépjárművek környezetvédelmi besorolása alapján, figyelembe véve, hogy szálló por szennyezettség esetén a dízel, ózonszennyezettség esetén a benzin üzemű gépjárművek fokozottabb korlátozása indokolt, illetve a legszennyezőbb gépjárművek használatának megtiltása;

7.3.2.    a gépjárműhasználat további korlátozása például a rendszám páros-páratlan besorolása szerint, a 22 órától 6 óráig tartó időszak kivételével;

7.5.    a tömegközlekedés és a nem motorizált közlekedés használatának előnyben részesítésére történő felszólítás;

7.6.    a parkolási lehetőségek időleges bővítése;

7.7.    a gépjárművek indokolatlan – álló helyzetben történő – alapjárati üzemeltetésének lehetőség szerinti mérséklésére történő felszólítás.

4. melléklet a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelethez

A levegőtisztaság-védelmi alapbejelentés adattartalma

(LAL lap)

1.    Az adatszolgáltató adatai

1.1.    KÜJ

1.2.    Rövid név

1.3.    Teljes név

1.4.    Település neve

1.5.    Cím

1.6.    Adatszolgáltatásért felelős neve

1.7.    Statisztikai törzsszám

2.    Telephely adatok

2.1.    A telephely összes helyrajzi száma

2.2.    Egy konkrét helyrajzi szám

2.3.    Telephely jellemző tevékenysége (TEÁOR szerint)

2.4.    Az alkalmazottak száma (fő)

2.5.    Összterület (m2)

2.6.    Burkolatlan felület (m2)

2.7.    Ügyintéző adatai (Név, beosztás, telefon, fax, e-mail)

3.    Technológia adatai

3.1.    A technológia azonosítója

3.2.    A technológia megnevezése

3.3.    A technológia típusa

3.4.    A technológia besorolása TEÁOR szerint

3.5.    A technológia nemzetközi besorolása

3.6.    A technológia besorolása határértékhez

3.7.    A technológia minősítése

3.8.    A technológia mértékadó teljesítménye

3.9.    Van-e leválasztó berendezés?

3.10.    Van-e folyamatos mérőműszer?

3.11.    Légszennyező anyagok képződését, kibocsátását csökkentő eljárások

4.    Forrás adatlap

4.1.    A forrás típusa

4.2.    A forrás sorszáma

4.3.    A forrás megnevezése

4.4.    A forrás magassága (m)

4.5.    A forrás kibocsátó felülete (m2)

5.    Berendezés adatai

5.1.    A berendezés azonosítója

5.2.    A berendezés megnevezése

5.3.    Teljesítmény

5.4.    Mértékegység

5.5.    Üzembe helyezés, utolsó nagyjavítás éve

5.6.    A berendezés típusa

5.7.    Tüzelőanyag fajtája

5.8.    Tüzelőanyagok típusa(i)

6.    Kibocsátási adatok

6.1.    Forrásazonosító

6.2.    Szennyező anyag kódja

6.3.    Szennyező anyag megnevezése

6.4.    Tömegáram (kg/h)

7.    Technológiákhoz tartozó források és berendezések

7.1.    Technológia azonosítója

7.2.    Technológia megnevezése

7.3.    Forrás azonosítója

7.4.    Forrás megnevezése

7.5.    Berendezés azonosítója

7.6.    Berendezés megnevezése

8.    Technológiához tartozó leválasztó berendezés adatai

8.1.    Szennyező anyag azonosítója

8.2.    Anyag megnevezése

8.3.    Leválasztás hatásfoka (%)

8.4.    Kibocsátási koncentráció (mg/Nm3)

9.    Technológiához, pontforráshoz tartozó folyamatos mérőberendezés adatai

9.1.    Mérőberendezés gyártója

9.2.    Típusa

9.3.    Gyári száma

9.4.    Mért szennyezőanyag és mérési tartomány

9.5.    Működési elv

9.6.    Mérés módja

5. melléklet a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelethez

A légszennyező pontforrás és diffúz forrás engedélyezéséhez szükséges kérelem tartalmi követelményei

1. a létesítmény, illetve technológia telepítési helyének jellemzői,

2. helyszínrajz a légszennyező források bejelölésével,

3. a tervezett tevékenység leírása, az épület, építmény, berendezés (a továbbiakban együttesen: létesítmény) légszennyező forrásainál alkalmazott technológia ismertetése,

4. a létesítményben, illetve a technológiában felhasznált nyersanyagok, segédanyagok és egyéb adalékanyagok, valamint az energiahordozók minőségi jellemzői és mennyiségi adatai,

5. a létesítményben, illetve a technológiában termelt energia, késztermékek minőségi jellemzői és mennyiségi adatai,

6. a létesítmény, illetve technológia légszennyező forrásai,

7. a létesítmény, illetve technológia várható kibocsátásai a környezeti elemekbe, a kibocsátások mennyiségi és minőségi jellemzői, a környezetre gyakorolt lényeges hatások,

8. a kibocsátások megelőzését, vagy ahol ez nem lehetséges, mérséklését szolgáló technológiai eljárások és egyéb műszaki megoldások,

9. ahol szükséges, a létesítményben, illetve a technológiában a hulladékok keletkezését megelőző, vagy csökkentő tervezett intézkedések,

10. további intézkedések, amelyek az energiahatékonyságot, a biztonságot, a szennyezések megelőzését szolgálják,

11. a kibocsátások folyamatos ellenőrzését biztosító intézkedések,

12. annak bemutatása, hogy az alkalmazott technológia, termelési eljárás megfelel az elérhető legjobb technikának,

13. a hatásterület lehatárolása,

14. az 1–12. pontokban részletezettek közérthető összefoglalása.

6. melléklet a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelethez

Az engedélyben kötelezően meghatározandó levegővédelmi követelmények

1. pontforrás esetén az elérhető legjobb technika alapján meghatározott egyedi kibocsátási határérték,

2. a betartandó műszaki előírások, és az üzemeltetés egyéb feltételei, amelyeket az elérhető legjobb technika alapján kell meghatározni,

3. azok a betartandó feltételek, előírások, amelyek a levegőterhelés minimalizálásához, vagy a légszennyezés megelőzéséhez, a kibocsátási határértékek, és a légszennyezettségi határértékek betartásához szükségesek,

4. azok a betartandó feltételek, amelyek a nagy távolságú terjedés minimalizálásához, az országhatáron való átterjedés megelőzéséhez, és a környezet egészének magas szintű védelme érdekében szükségesek,

5. a tevékenység figyelemmel kíséréséhez szükséges monitorozási követelmények, meghatározva a mérési módszert és gyakoriságot, az értékelési módszert, valamint a hatóságok részére történő kötelező adatszolgáltatás módját és tartalmát,

6. a rendeltetésszerű üzemeltetéstől eltérő üzemi állapotok (pl. indítás, azonnali leállítás, üzemzavar és a tevékenység megszüntetése) esetén betartandó követelmények,

7. azok az intézkedések, amelyek a rendkívüli, váratlan légszennyezés megelőzéséhez, illetve annak bekövetkezése esetén, elhárításához szükségesek.

7. melléklet a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelethez

A levegőtisztaság-védelmi éves jelentés adattartalma

(LM lap)

1.    Az adatszolgáltató adatai

1.1.    KÜJ

1.2.    Rövid név

1.3.    Teljes név

1.4.    Település neve

1.5.    Cím

1.6.    Adatszolgáltatásért felelős neve

1.7.    Statisztikai törzsszám

2.    Technológia ellenőrző adatai

2.1.    Technológia üzemideje

2.2.    Anyag azonosító

2.3.    Megnevezés

2.4.    Mennyiség

3.    Technológia ellenőrző adati folyamatos mérés esetére

3.1.    Technológia üzemideje (üzemóra/hó)

3.2.    Anyagazonosító

3.3.    Mennyiség

4.    Anyagfelhasználási és termelési adatlap

4.1.    Technológia azonosító

4.2.    Azonosító adat (tüzelőanyag lista, EWC-kód, VOC-lista, vagy nemzetközi besorolási lista)

4.3.    Megnevezés

4.4.    Mennyiség

5.    Tüzelőanyag felhasználási adatok

5.1.    Berendezés üzemideje

5.2.    Tüzelőanyag. kód

5.3.    Tüzelőanyag megnevezés

5.4.    Felhasznált mennyiség

5.5.    Fűtőérték

6.    Tüzelőanyag felhasználás adatok folyamatos mérés esetén

6.1.    Berendezés üzemideje

6.2.    Tüzelőanyag megnevezése

6.3.    Felhasznált mennyiség

6.4.    Fűtőérték

7.    Tüzelőanyagok minőségi adatai

7.1.    Tüzelőanyag kód

7.2.    Tüzelőanyag megnevezése

7.3.    Karbon tartalom

7.4.    Éghető kén tartalom

7.5.    Hamutartalom

7.6.    Összes toxikus elem tartalom

7.7.    Összes halogén tartalom

8.    Pontforrás üzemelési adatai

8.1.    Forrás üzemideje (óra)

8.2.    Füstgáz/véggáz átl. térfogatárama (Nm3/h)

8.3.    Füstgáz/véggáz átl.

O2 tartalma (térfogat%)

8.4.    Füstgáz/véggáz átl.

hőmérséklete (K)

9.    Pontforrás kibocsátási adatlap

9.1.    Szennyező anyag azonosító

9.2.    Megnevezés

9.3.    Átlagos koncentráció (mg/Nm3), (ng/Nm3), g/Nm3)

10.    Diffúz forrás adatok

10.1.    Szennyező anyag azonosító

10.2.    Szennyező anyag megnevezése

10.3.    Levegőterhelés időtartama (h/év)

10.4.    Igénybe vett terület, vagy felület (m2)

11.    VOC adatok

11.1.    Szennyező anyag azonosító

11.2.    Szennyező anyag megnevezése

11.3.    Az oldószerek folyamatba bevitt és folyamatból kilépő mennyiségei a 10/2001. (IV. 19.) KöM rendelet 3. melléklete alapján

12.    Leválasztott anyagok adatai

12.1.    Szennyező anyag azonosító

12.2.    Szennyező anyag megnevezése

12.3.    Leválasztott összes anyag mennyisége

12.4.    Telephelyen technológiába visszaforgatott anyag

12.5.    Értékesített, vagy telephelyen kívül hasznosított anyag

12.6.    Hulladékként lerakott, vagy másként ártalmatlanított anyag (telephelyen belül, illetve kívül)

13.    Diffúz forrás (E-PRTR) adatok

13.1.    Szennyező anyag azonosító,

13.2.    Szennyező anyag megnevezés

13.3.    Kibocsátás (kg/év)

13.4.    Az adatmeghatározás módja

13.5.    Használt elemzési módszer

14.    Rendkívüli szennyezés kibocsátási adatok (E-PRTR)

14.1.    Szennyező anyag azonosító

14.2.    Szennyező anyag megnevezés

14.3.    Kibocsátott mennyiség (kg)

14.4.    Az adatmeghatározás módszere

14.5.    Használt elemzési/számítási módszer

8. melléklet a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelethez11

A környezetvédelemért felelős miniszternek az Európai Bizottság számára történő adatszolgáltatási, értesítési és jelentéstételi kötelezettségét meghatározó uniós jogi aktusok:

a) a veszélyes hulladékégetésről szóló 94/67/EK tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló tagállami jelentések alapjául szolgáló kérdőívről szóló, 1998. február 25-i 98/184/EK bizottsági határozat;

b)–c)12

d) a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikk (1)–(3) és (6) bekezdése, valamint 15. és 16. cikke;

e) az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikk (1) és (2) bekezdése;

f) a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke;

g)13

h) a környezeti levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló, 2004. december 15-i 2004/107/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikk (14) bekezdése, valamint 5. cikk (1) és (2) bekezdése;

i)14

j) a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikk (5) bekezdése, 11. cikk (2) bekezdése, 19. cikke, 20. cikk (1) és (2) bekezdése, 21. cikk (2) és (3) bekezdése, 22. cikk (4) bekezdése, 23. cikk (1) bekezdése, valamint 27. cikke;

k) az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és –szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2006. január 18-i 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke;

l) az ózonréteget lebontó anyagokról szóló, 2009. szeptember 16-i 1005/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 26. cikke; továbbá

m) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) című, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 30. cikk (5) és (6) bekezdése, 32. cikk (5) és (6) bekezdése, 33. cikk (2) bekezdése, 35. cikk (2) bekezdése, 51. cikk (4) bekezdése, 59. cikk (1) és (4) bekezdése, valamint 72. cikk (3) és (4) bekezdése.

9. melléklet a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelethez

A levegővédelmi követelmények megsértéséhez kapcsolódó levegőtisztaság-védelmi bírságok mértéke

 

A

B

1.

Engedélyköteles légszennyező pont- és diffúz forrás engedély nélküli üzemeltetése, légszennyező forrásonként;

1 000 000 Ft

2.

Engedélyköteles légszennyező pont- és diffúz forrás engedélytől eltérő üzemeltetése, légszennyező forrásonként;

1 000 000 Ft

3.

Engedélyköteles légszennyező pont- és diffúz forrás engedélytől eltérő üzemeltetése a hatóság jogszerű magatartásra való felhívását követően, légszennyező forrásonként;

100 000 Ft/nap

4.

Az engedélyezéshez szükséges adatokban bekövetkezett változás be nem jelentése;

200 000 Ft

5.

A bejelentésre kötelezett diffúz forrás bejelentésének elmulasztása;

200 000 Ft

6.

A levegőterhelést befolyásoló technológiai vagy tisztító berendezéseik nem az üzemeltetési vagy működési engedélyben, alkalmassági bizonyítványban (gépkönyv, minősítési dokumentumok) foglaltak vagy az előírások szerinti üzemeltetetése;

500 000 Ft

7.

Az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezés füstgáz-kéntelenítő berendezésének kén-dioxid kibocsátási határértéket meghaladó kibocsátása esetén évente az első 10 nap időtartamára;

15 Ft/kg SO2

8.

Az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezés füstgáz-kéntelenítő berendezésének kén-dioxid kibocsátási határértéket meghaladó kibocsátása esetén a 10. napon túli időtartamára;

30 Ft/kg SO2

9.

Az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezés megengedett éves összkibocsátásának túllépése esetén

60 Ft/kg SO2

10.

Az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezés megengedett éves összkibocsátásának túllépése esetén

60 Ft/kg NOx

11.

A légszennyező forrás kibocsátásának ellenőrző vizsgálatának (folyamatos, időszakos mérések) el nem végzése, illetve a hatóság által elrendelt vizsgálatok feltételeinek nem biztosítása, vagy a hatósági határozatban előírt mérési kötelezettségek nem teljesítése;

500 000 Ft

12.

A füstköd-riadó tervben előírt kötelezettség nem, vagy nem megfelelő teljesítése (gazdasági tevékenységet folytató nem természetes személy esetében)

500 000 Ft

13.

A füstköd-riadó tervben előírt kötelezettség nem, vagy nem megfelelő teljesítése (gazdasági tevékenységet nem folytató természetes személy esetében)

100 000 Ft

14.

A környezetvédelmi hatóság által jóváhagyott intézkedési tervben szereplő határidő be nem tartása;

500 000 Ft

15.

A diffúz légszennyező források nem az előírásoknak megfelelő működtetése, felületének kezelése;

10 000 Ft/m2

16.

Az ingatlan tulajdonosa, kezelője, illetőleg használója, a közterületek tisztaságáért, porzás mentesítéséért felelős nem teljesíti rendszeres karbantartási és tisztántartási kötelezettségét;

100 000 Ft

17.

Bármely anyag a jogszabályi előírásokat megszegve, illetve engedély nélkül háztartási tüzelőberendezésben történő égetése;

300 000 Ft

18.

Bármely anyag a jogszabályi előírásokat megszegve, illetve engedély nélkül a nyílt téren történő égetése;

100 000 Ft

19.

Vonalas létesítmény mentén növényzet, lábon álló növényzet, tarló, vagy növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék égetése;

500 000 Ft

20.

A hulladék- és anyagtároló vagy hulladék öngyulladását, meggyulladását nem akadályozza meg, illetve az eloltásról nem gondoskodik (10 m3 feletti mennyiség esetén);

500 000 Ft

21.

A hulladék- és anyagtároló vagy hulladék öngyulladásának, meggyulladásának meg nem akadályozása, illetve az eloltásról való nem gondoskodás (legfeljebb 10 m3 mennyiség esetén);

100 000 Ft

22.

Szállítással gazdasági tevékenység keretében diffúz légszennyezés okozása;

200 000 Ft

23.

Szállítással nem gazdasági tevékenység keretében diffúz légszennyezés okozása;

50 000 Ft

24.

A tárolt vagy leválasztott anyagok nem megfelelő kezelésével határértéken felüli légszennyezettség okozása;

150 000 Ft

25.

Gazdasági tevékenység keretében végzett, lakosságot zavaró bűzhatást okozó technológia vagy berendezés üzemeltetése;

200 000 Ft

26.

Nem gazdasági tevékenység keretében végzett, lakosságot zavaró bűzhatást okozó tevékenység folytatása, technológia vagy berendezés üzemeltetése;

50 000 Ft

 



6/2011. (I. 14.) VM rendelet

a levegőterheltségi szint és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 110. § (8) bekezdés i), j) és m) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 94. § k) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva – az 1–24. és 26. § tekintetében az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 41. § d) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró nemzeti erőforrás miniszterrel egyetértésben –,

a 25. § tekintetében a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 110. § (13) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 94. § k) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva – az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 73. § c) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró nemzetgazdasági miniszterrel egyetértésben –,

a következőket rendelem el:

1. Hatály

1. § A rendelet hatálya

a) a levegőterheltségi szint, a helyhez kötött légszennyező pontforrás, a diffúz forrás vizsgálatára, ellenőrzésére, értékelésére és

b) a levegőterhelés és levegőterheltségi szint mérését végző, valamint a helyhez kötött légszennyező pontforrást és a diffúz forrást üzemeltető természetes és jogi személyekre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre (a továbbiakban: üzemeltető)

terjed ki.

2. Értelmező rendelkezések

2. § (1) E rendelet alkalmazásában

a) ellenőrző kalibrálás: az elemző készülékek teljes méréstartományában (a jelzési tartományban) legalább három ponton a pontosság vizsgálata;

b) helyhez kötött mérés: meghatározott helyszíneken, folyamatosan vagy véletlenszerű mintavétellel végzett levegőterheltségi szint mérés a levegőterheltségi szinteknek a vonatkozó adatminőségi célkitűzéseknek megfelelően történő meghatározása céljából;

c) indikatív mérés: olyan mérés, amely a helyhez kötött méréshez képest kevésbé szigorú adatminőségi célkitűzésnek felel meg;

d) ózon előanyagok (prekurzorok): olyan anyagok, amelyek hozzájárulnak a talajközeli ózon kialakulásához;

e) összes gáznemű higany: az elemi higany-gőz és a magas gőznyomású vízoldható higanyvegyület;

f) policiklikus aromás szénhidrogén: szénből és hidrogénből álló, legalább két aromás gyűrűt tartalmazó vegyület;

g) teljes ülepedés: a légszennyező anyagnak a légkörből a felszínre kerülő teljes tömege egységnyi területen, adott idő alatt.

(2) E rendeletben a levegő védelméről szóló jogszabály (a továbbiakban: Lvr.) értelmező rendelkezései alkalmazandóak.

3. A levegőterheltségi szint mérése

3. § (1) A levegőterheltségi szint mérését a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével a kijelölt mérőponton állandó helyre telepített mérőrendszerrel vagy időszakosan, ismételt, illetve eseti méréssel kell végezni folyamatos vagy szakaszos mintavételi és mérési módszerek alkalmazásával. A mérőpontokat az 1., 2., 3. és 4. mellékletnek megfelelő helymegválasztással és sűrűséggel kell a környezetvédelmi hatóságnak kijelölni.

(2) A kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, PM10 és PM2,5, ólom, benzol és szén-monoxid mérésére kijelölt mérőpontok elhelyezésére vonatkozó követelményeket a 2. melléklet, a levegő ózontartalmát vizsgáló mérőpontok helykijelölésének szempontjait a 4. melléklet tartalmazza. A mérőpontok kijelölését rendszeresen, legalább 5 évenként felül kell vizsgálni, a kijelölést és a felülvizsgálatot a 2. melléklet szerint dokumentálni kell. A levegő arzén, kadmium, nikkel, benz(a)pirén koncentrációjának és az ülepedésnek a mérésére szolgáló mintavételi pontok elhelyezésének követelményeit az 5. melléklet határozza meg.

(3) A kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, PM10, és PM2,5, ólom, benzol és szén-monoxid mérésére, továbbá a PM2,5-re vonatkozó átlagexpozíció-mutató alapjául szolgáló kijelölt mérőpontok minimális számát az 1. melléklet, a levegő ózontartalmát vizsgáló mérőpontok minimális számát a 3. melléklet határozza meg. A levegő arzén, kadmium, nikkel, benz(a)pirén koncentrációjának és az ülepedésnek a mérésére szolgáló mintavételi pontok minimális számát az 5. melléklet határozza meg.

(4) A benz(a)pirén méréssel történő vizsgálatával egyidejűleg kijelölt mérőpontokon más policiklusos aromás szénhidrogéneket is vizsgálni kell. A vizsgálatot legalább a benz(a)antracén, benz(b)flourantén, benz(j)fluorantén, benz(k)fluorantén, indenol(1,2,3-cd)pirén és dibenz(a,h)antracén összetevőkre is ki kell terjeszteni.

(5) Az ózon előanyagokat (prekurzorokat) legalább egy helyen mérni kell. A méréssel, ellenőrzéssel kapcsolatos előírásokat a 6. melléklet tartalmazza.

(6) A levegőterheltségi szint mérése során

a) a 7. mellékletben meghatározott referencia-módszert vagy azzal egyenértékű módszert, a mellékletben nem szabályozott légszennyező anyagokra a nemzeti szabványban rögzített mérési módszert kell alkalmazni;

b) az a) pontban meghatározott módszerekkel egyenértékű módszer is alkalmazható a 7. melléklet 2. pontjában foglalt követelmények teljesülése esetén.

4. § (1) Azokban a zónákban és agglomerációkban, ahol a kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, PM10, és PM2,5, ólom, benzol, szén-monoxid és felszín közeli ózon mérésére kijelölt helyhez kötött mérések mintavételi pontjaiból származó információkat a modellezésből, illetve indikatív mérésből származó információk is kiegészítik, a mintavételi pontoknak a 3. § (3) bekezdésében meghatározott összes száma legfeljebb 50%-kal csökkenthető az alábbi feltételek teljesülése esetén:

a) a kiegészítő módszerek elegendő információt nyújtanak a levegő minőségének a határértékek, küszöbértékek vagy célértékek tekintetében történő vizsgálatához, valamint a lakosság tájékoztatásához;

b) a létesítendő mintavételi pontok száma és a modellezési, illetve indikatív mérési technikák térbeli eloszlása elegendő a légszennyező anyagok koncentrációjának a 8. mellékletben meghatározott adatminőségi célkitűzésekkel összhangban történő megállapításához, és lehetővé teszi, hogy a vizsgálati eredmények megfeleljenek a 8. mellékletben meghatározott kritériumoknak;

c) felszín közeli ózon esetén minden zónában vagy agglomerációban legalább kétmillió lakosra vagy 50 000 km2-re egy mintavételi pontnak kell esnie attól függően, hogy melyik lehetőség eredményez több mintavételi pontot, de a mintavételi pontok száma zónánként vagy agglomerációként nem lehet kevesebb egynél;

d) felszín közeli ózon esetén a nitrogén-dioxidot a vidéki hátterű mérőállomások kivételével – ahol más mérési módszerek is használhatók – legalább a mintavételi pontok 50%-án folyamatos méréssel mérik.

(2) A levegő minőségének határértékek szerinti értékelésénél figyelembe kell venni a modellezésből, illetve az indikatív mérésből származó eredményeket.

(3) A mérőrendszerek tervszerű, rendszeres megelőző karbantartását az üzemeltetőnek kell elvégezni.

(4) A nemzetközi adatszolgáltatás teljesítése érdekében az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat Üzemeltetési Ügyrendjében kijelölt levegőterheltségi szint mérőpont üzemeltetőjének a kijelölésben előírt mérési programot kell végrehajtania. A programban a PM10 mellett a PM2,5 frakciók vizsgálatát szükséges szerepeltetni.

(5) Országosan egy kijelölt háttér mérőponton időszakos mintavétellel vizsgálni kell a levegőben található arzén, kadmium, nikkel, benz(a)pirén és a 3. § (4) bekezdésben előírt policiklusos aromás szénhidrogének koncentrációja mellett ezen légszennyezők teljes kiülepedését. Ahol erre lehetőség van, a méréseket a nagy távolságra jutó légszennyező anyagok megfigyelésére és értékelésére létrehozott Európai Megfigyelő és Értékelő Program (a továbbiakban: EMEP) keretében kell végezni.

(6) Az ökológiai rendszereket érő regionális léptékű hatások bioindikátorok alkalmazásával is vizsgálhatók.

4. A kibocsátások mérésének követelményei

5. § (1) A folyamatos és időszakos mérésekre történő kötelezés esetén a környezetvédelmi hatóság meghatározza

a) az ellenőrizendő légszennyező forrást,

b) a mérések időpontját, időtartamát és gyakoriságát,

c) a mérendő légszennyező anyagokat,

d) a mérések alatti üzemviteli körülményeket és

e) a mintavételi helyek kialakítását.

(2) A mérőrendszerek kialakítását és működését a környezetvédelmi hatóság ellenőrzi.

6. § (1) A helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátásának ellenőrzéséhez szabványos, vagy azzal bizonyítottan egyenértékű eredményt adó mérési módszert kell alkalmazni.

(2) A mérés előtt a műszer gyártója által meghatározott rendszerességgel el kell végezni a mérőműszer nullpontjának és referencia-értékének anyagmintával vagy használati etalonnal történő ellenőrzését.

(3) Folyamatos mérés esetén a beépített műszer telepítése és üzemeltetése folyamán az MSZ EN 14181:2004 szabvány szerint kell eljárni.

(4) A mérőrendszerek tervszerű, rendszeres megelőző karbantartását a gyártó által meghatározott gyakorisággal az üzemeltetőnek kell elvégezni.

(5) A mérőeszközök ellenőrző kalibrálását évente el kell végezni. A mérőeszközök, mérőrendszerek üzembe helyezése, átalakítása vagy javítása után minden esetben ellenőrző kalibrálást kell végezni. Az ellenőrző kalibrálás a helyszínen is elvégezhető. A beépített folyamatos kibocsátásmérő rendszerek esetében legalább évente egy alkalommal a mérési módszer követelményeire akkreditált mérőeszközökkel összehasonlító kibocsátásmérést kell végezni.

7. § Az üzemeltető feladata a folyamatos mérőrendszerek és az időszakos mérésekhez szükséges mérőhelyek kiépítése, valamint a méréshez szükséges állapotuk folyamatos fenntartása.

5. Minőségirányítási követelmények

8. § (1) A helyhez kötött légszennyező forrás kibocsátásának ellenőrzését végző szervezetnek:

a) rendelkeznie kell a feladatai szerinti akkreditálással,

b) el kell végeznie az ellenőrző kalibrálást,

c) kétévente részt kell vennie a Levegőtisztaság-védelmi Referenciaközpont által szervezett intézménylaboratóriumi körmérésen.

(2) A levegőterheltségi szint mérését végző szervezetnek:

a) rendelkeznie kell a feladata szerinti akkreditálással,

b) el kell végeznie az ellenőrző kalibrálást,

c) évente legalább egy alkalommal részt kell vennie a Levegőtisztaság-védelmi Referenciaközpont által szervezett körmérésen,

d) biztosítania kell, hogy a levegő minőségének vizsgálatával kapcsolatos valamennyi mérés nyomon követhető legyen.

(3) A Levegőtisztaság-védelmi Referenciaközpont részt vesz a közösség területére kiterjedő minőségbiztosítási programokban.

6. A levegőterheltségi szint vizsgálata, értékelése, vizsgálati módszerek

9. § (1) A levegőterheltségi szintet valamennyi zónában és agglomerációban vizsgálni kell a (3) bekezdésben és a 2. mellékletben meghatározott kritériumok szerint.

(2) Az (1) bekezdésben szabályozott vizsgálaton kívül az EMEP-pel összehangolt módon, legalább egy mintavételi ponton mérést kell végezni a légszennyezés jelentős forrásaitól távol eső vidéki háttérhelyszíneken. A mérésnek információval kell szolgálnia a PM2,5 teljes tömegkoncentrációjának és kémiai fajlagos összetételének éves átlagáról. A mérésnek meg kell felelne a 8. mellékletben és a 9. mellékletben foglalt előírásoknak.

(3) A levegőterheltségi szint vizsgálatánál a következő módszereket kell alkalmazni:

a) a zónákban és agglomerációkban helyhez kötött méréses vizsgálatot kell végezni

aa) a küszöbértékkel rendelkező légszennyező anyagokra, ha a levegőterheltségi szint meghaladja a felső vizsgálati küszöbértéket,

ab) ha a levegőterheltségi szint felszín közeli ózon esetében az előző öt mérési év bármelyikében meghaladta a hosszú távú célkitűzést;

b) a helyhez kötött méréseket modellezési technikákkal, illetve indikatív mérésekkel ki lehet egészíteni annak érdekében, hogy ezek megfelelő információt nyújtsanak a levegő minőségének térbeli eloszlásáról;

c) a helyhez kötött méréses vizsgálat és a modellezési technikák, illetve indikatív mérések együttesen is alkalmazhatók a küszöbértékkel rendelkező légszennyező anyagokra, ha a levegőterheltségi szint a felső és az alsó vizsgálati küszöbérték között van;

d) a modellezési technikák vagy az objektív műszaki becslés önmagában is elegendő, ha a levegőterheltségi szint az alsó vizsgálati küszöbérték alatt van.

(4) A vidéki hátterű helyszíneken a koncentrációtól függetlenül végzett PM2,5 mérések és a PM2,5-re vonatkozó átlagexpozíció mutató meghatározását a 10. melléklet tartalmazza.

10. § (1) Egyes légszennyező anyagok felső és alsó vizsgálati küszöbértékeit, valamint a vizsgálati küszöbértékek túllépésének feltételeit az 9. melléklet tartalmazza.

(2) A levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló jogszabály 1. melléklet 1.1.3.1. pont 3., 4. és 5. sorában felsorolt légszennyező anyagokra, valamint az 1.1.4.1. pont 3., 4., 5. és 6. sorában felsorolt egyes rákkeltő légszennyező anyagokra, a 1.2. pontban foglalt PM2,5-re és a 3. mellékletében felsorolt légszennyező anyagokra az 7. melléklet szerinti vizsgálatot és értékelést rendszeresen kell végezni.

(3) A (2) bekezdésbe nem foglalt határértékkel szabályozott légszennyező anyagok tekintetében a várhatóan határérték-közeli (a határérték 80%-át meghaladó) levegőterheltségi szint vizsgálatára eseti méréseket kell végezni.

(4) A küszöbértékkel nem rendelkező légyszennyező anyagoknál méréses vizsgálatot akkor kell végezni, ha a levegőterheltségi szint várhatóan túllépi a 24 órás határérték 80%-át. Mérés, illetve modellezés alkalmazható, ha a levegőterheltségi szint várhatóan a 24 órás határérték 40–80%-a között van.

(5) Az arzén, kadmium, nikkel, benz(a)pirén meghatározása ezen elemek és vegyületeik összes mennyiségét jelenti a PM10 frakcióban.

7. Az értékelés módszerei

11. § (1) Az értékeléshez felhasználható mérési adatok minőségi követelményeit és a vizsgálati módszerek dokumentálásának előírásait a 8. melléklet, a levegő ózontartalmával kapcsolatos előírásokat a 6. melléklet tartalmazza. A levegő arzén, kadmium, nikkel, benz(a)pirén tartalmának meghatározásához felhasználható adatok minőségi követelményeit a 11. melléklet tartalmazza.

(2) A levegőterheltségi szint értékelése együttesen alkalmazott

a) matematikai-statisztikai módszerrel,

b) grafikus, és

c) térképes ábrázolással

történik. Az értékelés módszereinek követelményeit a 12. melléklet tartalmazza.

(3) A határérték túllépések értékelésénél külön kell kezelni és nyilvántartani azokat az eseteket, amelyeknél a határérték-túllépést bizonyíthatóan természetes forrás vagy természeti jelenség okozza.

8. Helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának ellenőrzése

12. § (1) A helyhez kötött légszennyező pontforrás (a továbbiakban: pontforrás) kibocsátásának ellenőrzését:

a) folyamatos méréssel,

b) időszakos méréssel vagy

c) számítással, műszaki becsléssel, anyagmérlegek készítésével

kell elvégezni (a továbbiakban együtt: kibocsátás ellenőrzés).

(2) Mérést csak olyan mérőszervezet végezhet, amely – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – megfelel a 8. § (1) bekezdésében foglalt minőség-irányítási követelményeknek, és rendelkezik olyan mérőeszközzel, amely megfelel a 21. § (2) bekezdésében foglalt típusjóváhagyásnak.

(3) Ha a környezetvédelmi hatóság a légszennyezőt a légszennyezés csökkentésére, megszüntetésére, illetve az ezzel járó intézkedésekre kötelezi, a kibocsátás ellenőrzését az üzemeltető az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti mérés esetén mérőszervezetével elvégzi vagy azzal mérőszervezetet bízhat meg. Az (1) bekezdés c) pontja esetén az ellenőrzést csak a környezetvédelmi, természetvédelmi és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló jogszabály alapján a levegőtisztaság-védelem részszakterületen szakértői jogosultsággal rendelkező szakértő (a továbbiakban: levegőtisztaság-védelmi szakértő) végezheti.

(4) Folyamatos kibocsátásmérés esetén a 8. § (1) bekezdés a) és c) pontjaiban foglaltakat nem kell alkalmazni.

13. § (1) Folyamatos méréssel kell végezni a kibocsátás ellenőrzését azoknál a légszennyező tevékenységeknél és azokra a légszennyező anyagokra, amelyeket a 13. melléklet, valamint az 50MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló jogszabály és a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről szóló jogszabály meghatároz.

(2) A környezetvédelmi hatóság folyamatos kibocsátás ellenőrzést írhat elő:

a) azoknál a pontforrásoknál, ahol egyes légszennyező anyagok tekintetében a határérték betartása csak légtisztító berendezéssel biztosítható, de a műszaki kialakítás folytán a technológia tartósan működtethető a légtisztító berendezés nélkül,

b) azoknál a technológiai berendezéseknél, amelyeknél gyakori a rendkívüli légszennyezéssel járó üzemzavar,

c) a levegőterheltségi szintre vonatkozó határértékekről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló jogszabályban meghatározott, az I. különösen veszélyes fokozatba sorolt légszennyező anyagokat kibocsátó berendezések, technológiák esetén,

d) ha légszennyező anyagok kibocsátásának meghatározása megbízhatóan csak folyamatos méréssel történhet.

(3) A légszennyező anyagok folyamatos ellenőrzése során az üzemeltetőnek biztosítani kell a környezetvédelmi hatóság részére a beépített műszerek mérési adatainak folyamatos ellenőrzését, a környezetvédelmi hatóság által meghatározott módon.

14. § (1) A folyamatos kibocsátás (tömegáram vagy koncentráció) méréséhez olyan mérőrendszert kell alkalmazni, amely

a) az ellenőrzésre kijelölt légszennyező anyagok kibocsátását meghatározó paramétereket folyamatosan érzékeli, méri és regisztrálja,

b) abban az esetben, ha valamely légszennyező anyag kibocsátása a megállapított határértéket túllépi, azonnali riasztó jelzést ad az üzemeltetőnek,

c) a kibocsátás mértéke, illetve veszélyessége által indokolt esetben a környezetvédelmi hatóság részére történő adatátvitel biztosítására alkalmas.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben folyamatos adatátvitelt kell biztosítani:

a) az 1000 kg/h névleges kapacitást meghaladó teljesítményű hulladékégető berendezések esetében, és

b) a 300 MWth és az ennél nagyobb bemenő, névleges hőteljesítményű tüzelőberendezések esetében, amely alól a környezetvédelmi hatóság indokolt esetben felmentést adhat.

(3) Az adatátviteli rendszer kiépítése és működtetése az üzemeltető feladata, az adatok fogadási feltételeit a hatóság biztosítja.

(4) A hordozógázban mérni kell a légszennyező anyagok és az oxigén koncentrációját, valamint a hordozógáz térfogatáramát és hőmérsékletét.

(5) A mérőrendszert úgy kell kialakítani, hogy az gátolja meg az illetéktelen hozzáférést és az eredmények megváltoztatását.

(6) A mérőrendszer meghibásodását az üzemeltetőnek a környezetvédelmi hatóság részére 24 órán belül jelenteni kell.

(7) A környezetvédelmi hatóság kötelezése alapján a folyamatos kibocsátásmérés adatait is be kell mutatni az értékeléssel együtt.

15. § (1) Időszakos méréssel kell végezni a kibocsátás ellenőrzését:

a) a levegőterheltségi szintre vonatkozó határértékekről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló jogszabály 6. melléklet 2.1.1. pont 5., és 7. sorában, 9. sorában a cianidokra vonatkozóan és a 6. melléklet 2.5.1. pontjában szereplő anyagokat kibocsátó pontforrásnál évente,

b) a 14. mellékletben meghatározott légszennyező tevékenységek esetében az ott meghatározott gyakorisággal.

(2) A környezetvédelmi hatóság egy telephelyen több egyforma vagy hasonló műszaki, üzemelési paraméterekkel működő berendezés esetén, az (1) bekezdésben foglaltak alól felmentést adhat, amennyiben egy berendezés mérésével a többi berendezés légszennyező anyag kibocsátása is meghatározható.

(3) Az időszakos mérési kötelezettség gyakoriságát a környezetvédelmi hatóság írja elő.

(4) Bűzkibocsátó források esetén a kibocsátó forrás szagkibocsátását, az alkalmazott szagcsökkentő berendezés, illetve szagcsökkentő rendszer hatásfokát időszakosan, a felügyelőség döntésétől függően évente vagy két évente olfaktometriás méréssel kell ellenőrizni.

16. § Az időszakos mérések során alkalmazandó mérőhelyet az üzemeltetőnek úgy kell kialakítani, hogy a szabványos és biztonságos mérés lehetősége bármely időpontban biztosítva legyen. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a szükséges mérési időtartamra vonatkozó követelményeket a 15. melléklet tartalmazza.

9. A helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának ellenőrzése számítással

17. § Minden olyan légszennyező tevékenység esetén, amelynél a folyamatos vagy időszakos mérés alkalmazása nem kötelező vagy technikailag nem végezhető el, a kibocsátás ellenőrzése anyagmérlegen vagy más módszer alkalmazásán alapuló számítással történik. Az ellenőrzést levegőtisztaság-védelmi szakértő végezheti el.

10. A helyhez kötött légszennyező források ellenőrzésének dokumentálása

18. § (1) A létesítmény üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóság által meghatározott légszennyező forrásokról és az ezekhez tartozó technológiai berendezések üzemviteléről folyamatosan üzemnaplót vezetni, amelyben fel kell tüntetni:

a) a technológiai berendezések, valamint az elszívó és légszennyezőanyag-leválasztó berendezések üzemidejét;

b) a termelésre vonatkozó, a légszennyező anyagok kibocsátására hatással lévő adatokat, felhasznált alap és segédanyagokat;

c) a bekövetkezett üzemzavarok, a szokásostól eltérő, rendkívüli üzemállapotok okát, idejét és időtartamát, valamint az azok megszüntetésére tett intézkedéseket;

d) a kibocsátásra jelentős hatást gyakorló karbantartások (javítások) idejét és időtartamát, és a karbantartás eredményeképpen bekövetkező kibocsátás-változást;

e) a kibocsátások ellenőrzésének formáját, a mérés időpontját, gyakoriságát és időtartamát, valamint végrehajtásának módját, megjelölve az üzemvitel körülményeit és adatait;

f) a kibocsátás ellenőrzését végző szervezet megnevezését, a mérési vagy vizsgálati jegyzőkönyv számát vagy jelét.

(2) Az üzemnaplót minden naptári év végén le kell zárni, és a 19. § (1) bekezdés szerinti éves jelentéshez előírt összesítést el kell végezni.

(3) Az üzemnaplót a környezetvédelmi hatóság jogosult ellenőrizni, és az üzemeltetőt a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére vagy pótlására kötelezni.

19. § (1) Az üzemeltető a folyamatos kibocsátás-ellenőrzés eredményeiről évente összefoglaló jelentést készít, és azt a tárgyévet követő év március 31-ig az Lvr.-ben előírt adatszolgáltatással a környezetvédelmi hatósághoz benyújtja.

(2) A folyamatos méréssel történő kibocsátás-ellenőrzés esetében az éves jelentésnek a regisztrált mérési adatok alapján a negyedéves és éves gyakoriság-eloszlásokat, a napi középértékek ismertetését és értékelését is tartalmaznia kell, kivéve a folyamatos adatátvitelre hatósági döntéssel kötelezett légszennyezőket. Az értékelés módját a 16. melléklet tartalmazza. Az éves jelentéshez a folyamatos mérőrendszerek 6. § szerinti bizonylatait is mellékelni kell. A környezetvédelmi hatóság felhívására a folyamatos mérések részletes eredményeit, illetve az üzemvitelre és a mérőrendszerre vonatkozó dokumentumokat is be kell mutatni.

(3) Az üzemeltetőnek az időszakos mérésekről készült vizsgálati jegyzőkönyvet a tárgyévet követő év március 31-ig az Lvr.-ben előírt adatszolgáltatással egyidejűleg a környezetvédelmi hatósághoz be kell nyújtani.

(4) Az időszakos mérések értékelésének módját a 16. melléklet tartalmazza.

(5) A számításon alapuló éves adatszolgáltatáshoz csatolt jelentésnek tartalmaznia kell a számítások módját és az ehhez felhasznált, az üzemnapló alapján összesített és feldolgozott adatokat.

(6) A kibocsátás-ellenőrzés adatait, részeredményeit és a pontforrás üzemnaplóját, valamint az éves jelentéseket az üzemeltető az adatrögzítéstől számított 5 évig köteles megőrizni.

11. Diffúz források vizsgálata

20. § A kibocsátási határértékkel szabályozott diffúz források vizsgálatára vonatkozó szabályokat a levegőterheltségi szintre vonatkozó határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló jogszabály állapítja meg.

12. Típusjóváhagyás

21. § (1) A légszennyezés és levegőterheltségi szint mérésére alkalmazott, folyamatos mérésre alkalmas gázelemző és pormérő készülékeknek rendelkeznie kell típusjóváhagyási igazolással.

(2) A típusjóváhagyást az Országos Meteorológiai Szolgálat végzi, a típusjóváhagyási igazolást kiállítja és nyilvántartja. A típusjóváhagyás követelményeit a 17. melléklet tartalmazza.

(3) A típusjóváhagyási igazolással rendelkező mérőműszer típusok listáját a környezetvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium 6 havonta honlapján közzéteszi.

(4) A műszerek típusjóváhagyásának költségei a műszer gyártóját, forgalmazóját terhelik. Üzemelő (telepített vagy beépített) műszerek esetén a típusalkalmasság felülvizsgálat költségét az üzemeltető viseli.

13. Hatályba léptető rendelkezések

22. § Ez a rendelet 2011. január 15-én lép hatályba.

14. Átmeneti rendelkezések

23. § E rendelet rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

15. Jogharmonizációs záradék

24. § Ez a rendelet

a) a levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló 2004. december 15-i 2004/107/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, és

b) a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek

való megfelelést szolgálja.

25. §1

26–27. §2

1. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

A kén-dioxid, nitrogén-dioxid (NO2) és nitrogén-oxidok (NOx), szálló por (PM10 és PM2,5), ólom,

szén-monoxid és benzol koncentrációinak helyhez kötött mérésére szolgáló mintavételi pontok

minimális számára vonatkozó követelmények

1.    Az emberi egészség védelmét szolgáló határértékek betartásának vizsgálatára irányuló helyhez kötött mérésre szolgáló mintavételi pontok minimális száma azon zónákban és agglomerációkban, ahol a helyhez kötött mérés az információ egyedüli forrása

1.1.    Diffúz források

1.1.1.    Ha a maximális koncentrációk túllépik a felső vizsgálati küszöbértéket, a nitrogén-dioxid, a szálló por, benzol és a szén-monoxid tekintetében biztosítani kell legalább egy városi hátterű megfigyelő állomást és egy közlekedési helyszínen elhelyezett mérőállomást, feltéve hogy ez nem növeli a mintavételi pontok számát. Ezen légszennyező anyagok tekintetében egy adott tagállamban a városi hátterű mérőállomások és a közlekedési helyszíneken elhelyezett mérőállomásoknak az 1.1.3. pontban előírt összes száma közötti eltérési tényező legfeljebb kettő lehet. Fenn kell tartani azokat a mintavételi pontokat, ahol a PM10-re vonatkozó határértéket a megelőző három évben túllépték, kivéve ha az áthelyezés különleges körülmények, különösen városrendezési okok miatt szükséges.

1.1.2.    Amennyiben a PM10-et és a PM2,5-t a 3. § (6) bekezdésével összhangban ugyanazon a megfigyelő mérőállomáson mérik, azt két különálló mintavételi pontnak kell tekinteni. Egy adott tagállamban a PM10 és a PM2,5 mérésére szolgáló mintavételi pontoknak az 1.1.3. pontban előírt összes száma közötti eltérési tényező legfeljebb kettő lehet, továbbá a PM2,5 mérésére szolgáló mintavételi pontok számának az agglomerációk városi hátterű helyszínein és a városi területeken meg kell felelnie a 2. pontban meghatározott követelményeknek.

1.1.3.    A helyhez kötött mérésre szolgáló mintavételi pontok minimális száma azon zónákban és agglomerációkban, ahol a helyhez kötött mérés az információ egyedüli forrása

 

 

A

B

C

D

E

 

1

Az agglomeráció vagy zóna népessége (ezer)

Ha a maximális koncentrációk túllépik a felső vizsgálati küszöbértéket

Ha a maximális koncentrációk a felső és az alsó vizsgálati küszöbérték között helyezkednek el

 

2

Légszennyező anyagok a szálló por (PM) kivételével

PM (a PM10 és a PM2,5 összege)

Légszennyező anyagok a szálló por (PM) kivételével

PM(2) (a PM10 és a PM2,5 összege)

 

3

0–249

1

2

1

1

 

4

250–499

2

3

1

2

 

5

500–749

2

3

1

2

 

6

750–999

3

4

1

2

 

7

1 000–1 499

4

6

2

3

 

8

1 500–1 999

5

7

2

3

 

9

2 000–2 749

6

8

3

4

 

10

2 750–3 749

7

10

3

4

 

11

3 750–4 749

8

11

3

6

 

12

4 750–5 999

9

13

4

6

 

13

³ 6 000

10

15

4

7

1.2.    Pontforrások

1.2.1.    A szennyezésnek a pontforrások környezetében történő vizsgálatához a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok számát a kibocsátások sűrűsége, a levegő szennyezettségének valószínű eloszlása és a lakosság potenciális expozíciója figyelembevételével kell kiszámítani.

2.    A PM2,5-expozíciónak az emberi egészség védelme érdekében történő csökkentésére vonatkozó cél betartásának vizsgálatára irányuló helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok minimális száma úgy határozható meg, hogy a 100 000 lakost meghaladó agglomerációkban és további városi területeken egymillió lakosonként egy mintavételi pontot kell működtetni. Ezen mintavételi pontok egybeeshetnek az 1. pont szerinti mintavételi pontokkal.

3.    A növényzet védelme érdekében meghatározott kritikus szintek betartásának az agglomerációktól eltérő zónákban történő vizsgálatára irányuló helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok minimális száma

3.1.    Ha a maximális koncentrációk túllépik a felső vizsgálati küszöbértéket, 20 000 km2-enként egy mérőállomást szükséges elhelyezni.

3.2.    Ha a maximális koncentrációk a felső és az alsó vizsgálati küszöbérték között helyezkednek el, 40 000 km2-enként egy mérőállomást szükséges elhelyezni.

3.3.    Szigeteken lévő zónákban a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok számát a levegő szennyezettségének valószínű eloszlása és a növényzet potenciális expozíciójának figyelembevételével kell kiszámítani.

2. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

A levegőterheltségi szintet vizsgáló mérőpontok elhelyezésének követelményei

1.    A levegő minőségét valamennyi zónában és agglomerációban vizsgálni kell, az alábbi kritériumokkal összhangban.

1.1.    A levegő minőségét valamennyi helyszínen vizsgálni kell az 1.2. pontban felsoroltak kivételével, a helyhez kötött mérések tekintetében a 2. és 3. pontban meghatározott kritériumokkal összhangban. A 2. és 3. pontban megállapított elveket is alkalmazni kell, amennyiben jelentőséggel bírnak azon konkrét helyszínek meghatározása tekintetében, ahol a vonatkozó légszennyező anyagok koncentrációját megállapították és ahol a levegő minőségének vizsgálata indikatív méréssel vagy modellezéssel történik.

1.2.    Az emberi egészség védelmét célzó határértékek betartását nem kell vizsgálni az alábbi helyszíneken.

1.2.1.    A nyilvánosság elől elzárt, állandó lakóhelyekkel nem rendelkező területeken lévő valamennyi helyszínen.

1.2.2.    Az Lvr.-rel összhangban olyan gyár- vagy ipartelepeken, amelyekre valamennyi vonatkozó munkaegészségügyi és munkavédelmi előírás alkalmazandó.

1.2.3.    Közutak úttestén; valamint a közutak középső elválasztó sávjában, azon helyek kivételével, ahol a középső elválasztó sáv általában gyalogosok által megközelíthető.

2.    A mintavételi pontok nagyléptékű elhelyezése

2.1.    Az emberi egészség védelme

2.1.1.    Az emberi egészség védelmének érdekében kialakított mintavételi pontokat úgy kell elhelyezni, hogy az alábbiakról nyújtsanak adatokat:

2.1.1.1.    a zónákon és agglomerációkon belüli azon területek, ahol a lakosság közvetlenül vagy közvetve valószínűleg a legnagyobb koncentrációnak van kitéve azon időtartam alatt, amely a határérték(ek) átlagszámítási időszakához viszonyítva jelentős;

2.1.1.2.    a zónákon és az agglomerációkon belüli azon egyéb területek szintjei, amelyek a lakosság expozíciójának vonatkozásában általában véve reprezentatívak.

2.1.2.    A mintavételi pontokat általában úgy kell elhelyezni, hogy ne mérjék a közvetlen közelükben lévő igen kicsiny mikrokörnyezetet, ami azt jelenti, hogy egy mintavételi pontot úgy kell elhelyezni, hogy a vizsgált levegő lehetőleg a közlekedési helyszíneken elhelyezkedő, legalább 100 m hosszúságú utcaszakasz levegőjének, az ipari helyszíneknél pedig legalább egy 250 m × 250 m-es terület levegőjének minőségére vonatkozóan reprezentatív legyen.

2.1.3.    A városi hátterű helyszíneket úgy kell meghatározni, hogy szennyezési szintjüket a mérőállomástól az uralkodó széljárás irányával ellentétes irányban elhelyezkedő valamennyi forrás integrált hozzájárulása befolyásolja. A szennyezési szintet tekintve egyetlen forrás sem lehet uralkodó, kivéve ha az ilyen helyzet egy adott nagyobb városi térségre jellemző. A mintavételi pontoknak általános szabályként több négyzetkilométer vonatkozásában kell reprezentatívnak lenniük.

2.1.4.    Amennyiben vidéki háttérszintek vizsgálata a cél, a mintavételi pontot nem befolyásolhatják a közelében lévő agglomerációk vagy ipari helyszínek, azaz az öt kilométeren belül található helyszínek.

2.1.5.    Amennyiben az ipari források hozzájárulásait vizsgálják, legalább egy mintavételi pontot fel kell állítani a forráshoz képest szélirányban elhelyezkedő legközelebbi lakott településen. Amennyiben a háttér-koncentráció nem ismert, a fő szélirányon belül egy további mintavételi pontot kell elhelyezni.

2.1.6.    A mintavételi pontoknak, amennyiben lehetséges, a nem közvetlen közelükben lévő hasonló helyek tekintetében is reprezentatívnak kell lenniük.

2.1.7.    Figyelembe kell venni a mintavételi pontok elhelyezésének szükségességét olyan szigeteken is, ahol arra az emberi egészség védelme érdekében szükség van.

2.2.    A növényzet és a természetes ökológiai rendszerek védelme.

A növényzet és a természetes ökológiai rendszerek védelmét szolgáló mintavételi pontokat az agglomerációktól több mint 20 km-re, vagy egyéb beépített területektől, ipari létesítményektől, autópályáktól vagy egyéb jelentős – naponta több mint 50 000 jármű által használt – közutaktól több mint 5 km-re kell helyezni, ami azt jelenti, hogy a mintavételi pontot úgy kell elhelyezni, hogy a vizsgált levegő legalább egy 1000 km2-es környező területre vonatkozóan reprezentatív legyen. A földrajzi körülményekre vagy a különösen érzékeny területek védelmének lehetőségeire figyelemmel kisebb távolságra elhelyezkedő vagy kisebb kiterjedésű terület levegőminőségére vonatkozóan reprezentatív mintavételi pont is telepíthető.

3.    A mintavételi pontok kisléptékű helyzete

3.1.    A megvalósíthatóság mértékéig a következőket kell alkalmazni:

3.1.1.    a mintavételi szonda bemeneti nyílása körüli légáramlásnak zavartalannak kell lennie (legalább 270°-os szögben legyen szabad) úgy, hogy a légáramlást a mintavevő készülék közelében semmilyen tényező ne akadályozza (általában az épületektől, erkélyektől, fáktól és egyéb akadályoktól néhány méterre, és legalább 0,5 méterre a legközelebb lévő épülettől abban az esetben, ha a mintavételi pontok az épület vonalában mérik a levegőminőséget);

3.1.2.    a mintavételi pontok bemeneti nyílását általában a földfelszíntől számított 1,5 m-es (légzési magasság) és 4 m-es magasság között kell elhelyezni. Egyes esetekben magasabb (legfeljebb 8 méterig terjedő) elhelyezésre is szükség lehet. A magasabb ponton való elhelyezés akkor is helyénvaló lehet, ha a mérőállomás nagyobb területre vonatkozóan reprezentatív;

3.1.3.    a levegővel nem keveredett kibocsátások közvetlen mintavételének elkerülése érdekében a mintavevő szonda bemeneti nyílását nem lehet a források közvetlen közelében elhelyezni;

3.1.4.    a mintavevő szonda kimeneti nyílását úgy kell elhelyezni, hogy a kibocsátott levegő ne áramolhasson vissza a mintavevő bemeneti nyílásába;

3.1.5.    a közlekedési helyszíneken lévő mintavevő szondákat valamennyi légszennyező anyag tekintetében a főbb forgalmi csomópontok szélétől legalább 25 méterre, de a járdaszegélytől legfeljebb 10 méterre kell elhelyezni.

3.2.    Az alábbi tényezőket szintén figyelembe lehet venni:

3.2.1.    zavaró források;

3.2.2.    biztonság;

3.2.3.    hozzáférhetőség;

3.2.4.    elektromos áram és távközlési szolgáltatások rendelkezésre állása;

3.2.5.    a helyszín láthatósága a környezetéhez képest;

3.2.6.    a lakosság és az üzemeltetők biztonsága;

3.2.7.    annak kívánalma, hogy a különböző légszennyező anyagok mintavételi pontjainak telepítése összehangolt legyen;

3.2.8.    tervezési követelmények.

4.    A helyszín kiválasztásának eljárásait a besorolási szakaszban teljes körűen dokumentálni kell olyan módszerek segítségével, mint a környező terület iránytűvel tájolt fényképe és a hozzá tartozó részletes térkép. Annak biztosítása érdekében, hogy a kiválasztási kritériumok mindenkor érvényesek maradjanak, a helyszíneket rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, a dokumentációt pedig meg kell újítani.

3. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

Az ózonkoncentráció helyhez kötött mérésére szolgáló mintavételi pontok száma meghatározásának kritériumai

1.    Az ózonkoncentráció vizsgálatához minimálisan szükséges helyhez kötött mérőpontok száma abban az esetben, ha az ilyen mérések az információ egyedüli forrásai

 

 

A

B

C

D

 

1

Népesség (×1000)

Agglomerációk:
városi és elővárosi (Legalább 1 mérőállomás azokon az elővárosi területeken, ahol a lakosság expozíciója várhatóan a legmagasabb. Az agglomerációkban a mérőállomások legalább 50%-át elővárosi területekre kell telepíteni.)

Egyéb zónák:
elővárosi és vidéki (Legalább 1 mérőállomás azokon az elővárosi területeken, ahol a lakosság expozíciója várhatóan a legmagasabb. Az agglomerációkban a mérőállomások legalább 50%-át elővárosi területekre kell telepíteni.)

Vidéki háttér

 

2

< 250

 

1

Az ország minden zónájára átlagosan 50 000 km2-ként
1 mérőállomás.

 

3

< 500

1

2

 

 

4

< 1000

2

2

 

 

5

< 1500

3

3

 

 

6

< 2000

3

4

 

 

7

< 2750

4

5

 

 

8

< 3750

5

6

 

 

9

> 3750

2 millió lakosonként 1 további mérőállomás

2 millió lakosonként 1 további mérőállomás

 

2.    A helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok minimális száma a hosszú távú célkitűzéseket teljesítő zónákban és agglomerációkban

2.1.    Az ózonra vonatkozó mintavételi pontok számának – az egyéb, kiegészítő vizsgálatra szolgáló módszerekkel, például a levegőminőség modellezésével és a közös elhelyezésű nitrogéndioxid-mérésekkel együttesen alkalmazva – elegendőnek kell lennie az ózonszennyezési folyamatok alakulásának vizsgálatára és a hosszú távú célkitűzések betartásának ellenőrzésére. Az agglomerációkban és egyéb zónákban elhelyezett mérőállomások számát 1. pontban meghatározott szám egyharmadára lehet csökkenteni. Amennyiben az információ egyetlen forrása a helyhez kötött mérésekre szolgáló mérőállomásokból származó információ, legalább egy figyelemmel kísérési állomást meg kell tartani. Azokban a zónákban, ahol kiegészítő vizsgálatok folynak, melyek eredményeképpen egy zóna mérőállomás nélkül marad, a szomszédos zónákba telepített mérőállomásokkal folytatott együttműködésnek kell biztosítania az ózon koncentrációjának megfelelő vizsgálatát a hosszú távú célkitűzések tekintetében. A vidéki hátterű mérőállomások száma 100 000 km2-ként 1.

4. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

Az ózonkoncentrációk vizsgálatára szolgáló mintavételi pontok osztályozásának és elhelyezkedésének kritériumai

1.1.    Nagyléptékű elhelyezés helyhez kötött mérések esetén

 

 

A

B

C

D

 

1

A mérőállomás típusa

A mérés célkitűzései

Reprezentativitás (Ha lehetőség van rá, a mintavételi pontoknak a nem közvetlen közelükben lévő hasonló helyek tekintetében is reprezentatívnak kell lenniük.

A nagyléptékű elhelyezés kritériumai

 

2

Városi

Az emberi egészség védelme: a városi lakosság ózonexpozíciójának vizsgálata, azaz ahol a népsűrűség és az ózonkoncentráció viszonylag magas és a lakosság expozíciójának vonatkozásában általában véve reprezentatív

Néhány száz km2

1. A helyi kibocsátások, közlekedés, benzinkutak hatásától távolabb;
2. Jó szellőzésű helyszínek, ahol megfelelően keveredett szintek mérhetők.
3. Olyan területek, mint a városok lakó- vagy bevásárlónegyedei, parkok (a fáktól távol), alacsony gépjárműforgalmú vagy forgalommentes nagy utcák vagy terek, nevelési-oktatási, sport- vagy szabadidős létesítmények nyílt területei.

 

3

Elővárosi

Az emberi egészség és a növényzet védelme: az agglomerációk peremén lévő lakosság és növényzet expozíciójának vizsgálata ott, ahol a legmagasabb olyan ózonszint lép fel, amelynek a lakosság és a növényzet közvetetten vagy közvetlenül ki lehet téve.

Néhány tíz km2

1. Bizonyos távolságra a maximális kibocsátások területétől a főbb szélirányok irányában az ózonképződés számára kedvező körülmények fennállásakor.
2. Ahol az agglomeráció külső peremén lévő népesség, érzékeny növényi kultúrák vagy természetes ökológiai rendszerek magas ózonszintnek vannak kitéve.
3. Adott esetben néhány elővárosi mérőállomás, a maximális kibocsátás területétől ellentétes szélirányban is, az ózonra vonatkozó regionális háttérszintek meghatározása céljából.

 

4

Vidéki

Az emberi egészség és a növényzet védelme: a lakosságot, növényi kultúrákat és természetes ökológiai rendszereket érő szubregionális szintű ózonkoncentráció vizsgálata

Szubregionális szintek (néhány km2)

1. A mérőállomások elhelyezkedhetnek természetes ökológiai rendszerekkel, erdőkkel vagy növényi kultúrákkal rendelkező kis településeken, területeken.
2. Reprezentatív a közvetlen helyi kibocsátások – például ipari létesítmények vagy utak – hatásától távoli ózon vonatkozásában.
3. Nyílt területeken található helyszíneken, kivéve a magas hegycsúcsokat.

 

5

Vidéki háttér

A növényzet és az emberi egészség védelme: a növényi kultúrákat és természetes ökológiai rendszereket érő regionális szintű ózonkoncentráció, valamint a népesség expozíciójának vizsgálata.

Regionális/nemzeti/ kontinentális szintek (1000–10 000 km2)

1. Alacsonyabb népsűrűségű területeken elhelyezkedő mérőállomások, például természetes ökológiai rendszerekben, erdőkben, városi és ipari területektől legalább 20 km távolságra, valamint helyi kibocsátásoktól távolabb.
2. Kerülni kell az olyan helyszíneket, amelyek kedveznek a talajközeli inverziós körülmények fokozott helyi kialakulásának, valamint a magasabb hegységek csúcsait.
3. A helyi jellegű, erős nappali szélciklussal jellemezhető tengerparti területek nem javasoltak.

1.2.    A vidéki és vidéki hátterű mérőállomások elhelyezkedésének összhangban kell lennie az erdők tűz elleni védelméről szóló jogszabály figyelemmel kísérési követelményeivel.

2.    Kisléptékű elhelyezés

A megvalósíthatóság mértékéig a 4. melléklet 3. pontjában meghatározott kisléptékű elhelyezési eljárást kell alkalmazni, annak biztosításával, hogy a mintavételi szonda bemeneti nyílása megfelelő távolságra helyezkedjen el olyan forrásoktól, mint a kemencék és az égetőművek légjáratai, valamint legalább 10 méterre a legközelebbi úttól, amely távolságot a forgalom intenzitásának függvényében növelni kell.

3.    A helyszín kiválasztásának dokumentálása és felülvizsgálata

A 4. melléklet 4. pontjában meghatározott eljárást kell alkalmazni a megfigyelési adatoknak az adott helyszíneken mért ózonkoncentrációt befolyásoló meteorológiai és fotokémiai folyamatok összefüggésében történő megfelelő szűrése és értelmezése mellett.

5. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

A levegő arzén, kadmium, nikkel, benz(a)pirén koncentrációjának és az ülepedésnek a mérésére szolgáló mintavételi pontok elhelyezésének követelményei és minimális száma

1.    Szempontok a mérőpont helyének kiválasztásához

1.1.    Az emberi egészség védelme érdekében a mérőpontokat úgy kell elhelyezni, hogy

1.1.1.    a zónákon és agglomerációkon belül olyan területekről szolgáltassanak adatokat, ahol a lakosság közvetlenül vagy közvetve a várhatóan legnagyobb levegőterheltségi szintnek lehet kitéve egy naptári év átlagában;

1.1.2.    a zónákon és agglomerációkon belüli olyan egyéb területek levegőterheltségi szintjéről szolgáltassanak adatokat, amelyek jellemzőek az átlagos népesség expozíciója szempontjából;

1.1.3.    azon kiülepedésekről szolgáltassanak adatot, amely jellemző a lakosság közvetett, a táplálékláncon keresztüli expozíciójára.

1.2.    A mérőpont telepítésekor ki kell küszöbölni a mérőpont mikrokörnyezetének a mérést közvetlenül befolyásoló hatásait. A telepítésnél általános szempont, hogy a mérőpont jellemző adatot szolgáltasson a közlekedés hatásával terhelt legalább 200 m2-es környezet, az ipari helyszíneket körülvevő legalább 250×250 m kiterjedésű terület, a városi háttérszennyezettség esetén több négyzetkilométernyi terület levegőterheltségi szintjére.

1.3.    Amennyiben a háttér szint megállapítása a cél, a mintavételi helyszín környezetében, néhány kilométeren belül nem lehetnek ipari, illetve agglomerációt jellemző kibocsátó források.

1.4.    Az ipari források hatásainak vizsgálatához legalább egy mintavételi helyet a forráshoz képest szélirányban a legközelebbi lakóterületen kell felállítani. Ha a háttér koncentráció nem ismert a fő szélirányon belül egy további mintavételi pontot kell elhelyezni. A mintavételi pontokat úgy kell elhelyezni, hogy az lehetővé tegye a legjobb technikák alkalmazásának ellenőrzését.

1.5.    A mérőpontnak – ahol lehetséges – jellemzőnek kell lenni a nem közvetlen környezetben lévő hasonló helyekre nézve is.

2.    A mérőpont kialakításának szempontjai

2.1.    A mintavevő szonda bemenete körüli áramlást ne korlátozza semmilyen tényező; normál körülmények között a mintavételt néhány méter távolságra kell végezni az épületek falától, erkélyektől, fáktól és egyéb, a levegő áramlását befolyásoló akadálytól. Abban az esetben, amikor az épület közvetlen környezetének levegőterheltségi szintjét mérik, a mintavételt legalább 0,5 méterre kell a legközelebbi épülettől végezni.

2.2.    A mintavételi pont bemenő nyílásának a talaj felett általában 1,5 méter (a légzési zóna) és 4 méter közötti magasságban kell lenni (talaj közeli mintavétel). Bizonyos körülmények között magasabb elhelyezésre (8 méterig) is szükség lehet. A magasabb elhelyezés akkor indokolt, ha az állomás nagy területre reprezentatív.

2.3.    A mintavevő szonda bemenő nyílását nem szabad a források közvetlen közelében elhelyezni, hogy elkerülhető legyen a fel nem hígult, közvetlen kibocsátás befolyása.

2.4.    A mérőpont kivezető nyílását úgy kell kiképezni, hogy a kibocsátott levegő ne áramoljon vissza a mintavevőbe.

2.5.    A háttér ülepedés vizsgálatokat, amennyire lehetséges, az EMEP kereteibe illesztve kell végezni.

2.6.    A mérőpont kialakításánál a következő tényezők figyelembevétele is ajánlott:

2.6.1.    zavaró külső források;

2.6.2.    biztonság;

2.6.3.    hozzáférés;

2.6.4.    elektromos áramellátás és telekommunikációs kapcsolat elérhetősége;

2.6.5.    a helyszín láthatósága a környezete számára;

2.6.6.    a lakosság és a kezelőszemélyzet biztonsága;

2.6.7.    a különböző légszennyezőanyagok mintavételi pontjainak kapcsolódó elhelyezése;

2.6.8.    tervezési követelmények.

3.    A helyszínkiválasztás eljárását dokumentálni kell. A dokumentáció tartalmazza a környező terület betájolt fényképeit és egy részletes térképet. A helyszín felülvizsgálatát rendszeresen meg kell ismételni és a vizsgálatot dokumentálni kell annak érdekében, hogy a kiválasztási követelmények időtállósága vizsgálható és igazolható legyen.

4.    Az arzén, a kadmium, a nikkel, a benz(a)pirén koncentrációjának vizsgálatára a helyhez kötött mérési pontok minimális száma

4.1.    Az emberi egészség védelme érdekében a célértékek betartásának ellenőrzésére végzett helyhez kötött mérések mintavételi pontjainak minimális száma olyan zónákban és agglomerációkban, ahol a helyhez kötött mérés az egyetlen információforrás.

4.1.1.    Diffúz szennyező források

 

 

A

B

C

D

E

 

1

Az agglomeráció vagy zóna lakossága (ezer)

Ha a maximális koncentrációk túllépik a felső vizsgálati küszöbértéket

Ha a maximális koncentrációk a felső és alsó vizsgálati küszöbértékek közé esnek

 

2

 

As, Cd, Ni

Benz(a)pirén

As, Cd, Ni

Benz(a)pirén

 

3

0–749

1

1

1

1

 

4

750–1999

2

2

1

1

 

5

2000–3749

2

3

1

1

 

6

3750–4749

3

4

2

2

 

7

4750–5999

4

5

2

2

 

8

>6000

5

5

2

2

4.1.2.    A szennyezés mértékének a pontforrások közelében történő vizsgálatához a helyhez kötött mérésekre szánt mintavételi pontok számát a kibocsátó források sűrűségének, a levegő szennyezettsége valószínű eloszlásának és a lakosság lehetséges expozíciójának figyelembevételével kell meghatározni. A mintavételi pontokat úgy kell elhelyezni, hogy az lehetővé tegye a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló jogszabályban meghatározott elérhető legjobb technikák alkalmazásának ellenőrzését.

6. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

Az ózon előanyagainak mérései

1.    Az ilyen mérések fő célja az ózon előanyagaival kapcsolatos folyamatok elemzése, a kibocsátás csökkentésére irányuló stratégiák hatékonyságának ellenőrzése, az emisszió-kataszterek egységességének ellenőrzése és a kibocsátási források hozzárendelése a megfigyelt szennyezési koncentrációhoz. További cél az ózon kialakulása és az előanyag terjedése megértésének elősegítése, valamint fotokémiai modellek alkalmazása.

2.    Az ózon előanyagai mérésének ki kell terjednie legalább a nitrogén-oxidokra (NO és NO2), valamint a megfelelő illékony szerves vegyületekre (VOC).

3.    Az ózon előanyagok (prekurzorok) mérési módszereit a hatályos szabványok tartalmazzák.

4.    Azon illékony szerves vegyületek, amelyek mérése ajánlott: A vizsgálatot városi vagy elővárosi besorolású mérőhelyen kell végezni.

 

 

A

B

C

D

 

1

 

1-butén

izoprén

etil-benzol

 

2

etán

transz–2-butén

n-hexán

m + p-xilol

 

3

etilén

cisz–2-butén

i-hexán

o-xilol

 

4

acetilén

1,3-butadién

n-heptán

1,2,4-trimetil-benzol

 

5

propán

n-pentán

n-oktán

1,2,3-trimetil-benzol

 

6

propén

i-pentán

i-oktán

1,3,5-trimetil-benzol

 

7

n-bután

1-pentén

benzol

formaldehid

 

8

i-bután

2-pentén

toluol

az összes nem metán szénhidrogén

5.    A méréseket különösen a városi vagy elővárosi területek valamennyi olyan megfigyelési helyszínén el kell végezni, amelyet az ezen irányelv követelményeivel összhangban telepítettek, és az A. szakaszban felsorolt megfigyelési célok szempontjából megfelelőnek ítéltek.

7. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

A levegőterheltségi szint mérésének referencia-módszerei

1.    Referencia-módszerek

1.1.    Referencia-módszer a kén-dioxid vizsgálatára: ultraibolya fluoreszcenciás módszer a vonatkozó szabvány szerint (MSZ EN 14212:2005)

1.2.    Referencia-módszer a nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok vizsgálatára: kemilumineszcenciás módszer a vonatkozó szabvány szerint (MSZ EN 14211:2005)

1.3.1.    Referencia-módszer az ólom mintavételezésére: a lebegő por tömegkoncentrációjának meghatározása gravimetriás módszerrel a vonatkozó szabvány szerint (MSZ EN12341:2001)

1.3.2.    Referencia-módszer az ólom vizsgálatára: atomabszorpciós spektrometriás módszer a vonatkozó szabvány szerint (MSZ EN 14902:2006)

1.4.    Referencia-módszer a PM10 mintavételére és mérésére: a lebegő porban a PM10 frakciójának tömegkoncentrációjának meghatározása gravimetriás módszerrel a vonatkozó szabványok szerint (MSZ EN 12341:2001)

1.5.    Referencia-módszer a benzol meghatározására: gázkromatográfiás módszer a vonatkozó szabvány szerint (MSZ EN 14662 1–5:2005)

1.6.    Referencia-módszer a szén-monoxid meghatározására: nemdiszperzív infravörös spektroszkópiás módszer a vonatkozó szabvány szerint (MSZ EN 14626:2005)

1.7.    Referencia-módszer az ózon meghatározására: UV fotometriás módszerrel a vonatkozó szabvány szerint (MSZ EN 14625:2005)

1.8.    Referencia módszer az arzén, kadmium és nikkel meghatározására a levegőben: mintavétel (MSZ EN 12341:2001) és elemzés a vonatkozó szabvány szerint (MSZ EN 14902:2006)

1.9.    Referencia-módszer a levegő policiklusos aromás szénhidrogén tartalmának meghatározására: mintavétel (MSZ EN 12341:2001) és elemzés a vonatkozó szabvány szerint (MSZ ISO 12884:2003)

1.10.    Referencia-módszer a PM2,5 mintavételére és mérésére: a lebegő porban a PM2,5 frakciójának tömegkoncentrációjának meghatározása gravimetriás módszerrel a vonatkozó szabványok szerint (MSZ EN 14907:2006)

2.    Az egyenértékűség kimutatása

Bármely olyan egyéb módszer alkalmazható, amely az 1. pontban felsorolt módszerek bármelyikével bizonyítottan egyenértékű eredményt ad, vagy szálló por esetében bármely olyan egyéb módszer, amely szorosan kapcsolódik a referencia módszerhez. Ebben az esetben az ilyen módszerrel elért eredményeket korrigálni kell annak érdekében, hogy egyenértékű eredményt kapjunk azzal, amit a referenciamódszerrel kaptunk volna.

3.    Egységesítés

A gáz-halmazállapotú légszennyező anyagok térfogatát 293 K hőmérsékletre és 101,3 kPa légnyomásra kell átszámolni A szálló por és a szálló porban lévő elemzendő anyagok mintatérfogatát a mérés időpontja szerinti hőmérséklet és légnyomás értelmében vett környezeti feltételek határozzák meg.

4.    Berendezésekre vonatkozó követelmények

4.1.    A jogszabály hatálybalépése után vásárolt valamennyi új mérőberendezésnek 2011. június 10-ig meg kell felelnie a referenciamódszernek vagy az azzal bizonyítottan egyenértékű módszernek.

4.2 A helyhez kötött mérések során használt valamennyi berendezésnek 2013. június 10-ig meg kell felelnie a referenciamódszernek vagy az azzal bizonyítottan egyenértékű módszernek.

5.    Egy adott berendezésnek az 1. pontban felsorolt referenciamódszerekben meghatározott követelményeknek való megfelelését bizonyító típusjóváhagyás során az Országos Meteorológiai Szolgálat elfogadja a más EU tagállamok ilyen vizsgálatok végzésére az MSZ EN ISO/IEC 17025:2005 szabvány szerint akkreditált laboratóriumai által kibocsátott vizsgálati jelentéseket.

8. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

Adatminőségi követelmények és a dokumentálás szempontjai

1.    Adatminőségi célkitűzések

1.1.    A benzolra, ólomra és a szálló porra vonatkozóan a folyamatos mérések helyett időszakos mérések is végezhetők, amennyiben igazolható, hogy a bizonytalanság – többek között az időszakos mintavétel okozta bizonytalanság – eléri a 25%-os minőségi célkitűzést, és a mérési időszak hosszabb, mint az indikatív mérésekre vonatkozó minimális mérési időszak. Az időszakos mintavételt az év folyamán egyenletesen kell elosztani az eredmények torzulásának elkerülése érdekében. Az időszakos mintavétel okozta bizonytalanságot az MSZ EN ISO 11222:2002 „Levegőminőség – a levegőminőségi mérések időátlagára vonatkozó bizonytalanság meghatározása” című szabványban megállapított eljárással lehet meghatározni. Ha a PM10-határértékre vonatkozó követelményeket időszakos mérésekkel vizsgálják, akkor a 90,4 százalékos értéket (amely 50 mg/m3 vagy annál kevesebb) kell értékelni a túllépések száma helyett, amelyet erősen befolyásol az adatfedezet.

1.2.    A vizsgálati módszer elfogadható bizonytalansága (%) és az értékeléshez minimálisan szükséges adatmennyiség, adatrendelkezésre állás (%), valamint a minimálisan szükséges vizsgálati időtartam (%):

 

 

A

B

C

D

E

 

1

 

Kén-dioxid, nitrogén-dioxid, nitrogén-oxidok és szén-monoxid

Benzol

Szálló por (PM10/PM2,5) és ólom

Ózon és az ózonnal kapcsolatos NO és NO2

 

2

Helyhez kötött mérések

 

 

 

 

 

3

Bizonytalanság

15%

25%

25%

15%

 

3

Minimális adat rendelkezésre állás

90%

90%

90%

90% nyáron
75% télen

 

4

Minimális mérési időszak:
– városi háttér és közlekedés
– ipari helyszínek

 

35% (Egy évre elosztva annak érdekében, hogy a különböző időjárási és közlekedési viszonyok vonatkozásában reprezentatív legyen.) 90%

 

 

 

5

Indikatív mérések

 

 

 

 

 

6

Bizonytalanság

25%

30%

50%

30%

 

7

Minimális adat rendelkezésre állás

90%

90%

90%

90%

 

8

Minimális mérési időszak

14% (Az év folyamán egyenletesen elosztott heti egy véletlenszerű mérés vagy az év folyamán egyenletesen elosztott 8 hét.)

14% (Az év folyamán egyenletesen elosztott heti egynapos véletlenszerű mérés vagy az év során egyenletesen elosztott 8 hét.)

14% (Az év folyamán egyenletesen elosztott heti egy véletlenszerű mérés vagy az év folyamán egyenletesen elosztott 8 hét.)

>10% nyáron

 

9

Modellezési bizonytalanság

 

 

 

 

 

10

Órás átlagérték

50%

 

 

50%

 

11

Nyolcórás átlagértékek

50%

 

 

50%

 

12

Napi átlagértékek

50%

 

még nem határozták meg

 

 

13

Éves átlagértékek

30%

50%

50%

 

 

14

Objektív becslés

 

 

 

 

 

15

Bizonytalanság

75%

100%

100%

75%

1.3.    A vizsgálati módszerek bizonytalanságának (95%-os megbízhatósági szinttel kifejezve) vizsgálatát a CEN Útmutató a mérések bizonytalanságának megadásához (ENV 13005–1999) elveivel, az MSZ ISO 5725:1994 számú szabvány módszerével, valamint a CEN „Jelentés a levegőminőségről – A levegő mérési referenciamódszereihez kapcsolódó bizonytalansági becslés megközelítése” (CR 14377:2002E) című jelentésében foglalt útmutatóval összhangban kell elvégezni. Az 1.2. pontban a százalékos bizonytalansági értékek egyedi mérésekre vonatkoznak a határérték (illetve az ózon esetében a célérték) számítására alkalmazott időtartam átlagában, 95%-os megbízhatósági intervallumban. A helyhez kötött mérések bizonytalanságát úgy kell értelmezni, hogy az az adott határérték (illetve az ózon esetében a célérték) tartományában alkalmazandó.

1.4.    A modellezés bizonytalansága az egyes megfigyelési pontok 90%-a esetében mért és számított koncentrációs szintektől való legnagyobb, a határértékre – az ózon esetében a célértékre – vonatkozó eltérés, a vizsgált időtartamon belül, figyelmen kívül hagyva az események időzítését. A modellezés bizonytalanságát úgy kell értelmezni, hogy az az adott határérték – az ózon esetében a célérték – tartományában alkalmazandó. A modellezési eredményekkel való összehasonlításhoz kiválasztandó helyhez kötött méréseknek reprezentatívnak kell lenniük a modell által lefedett skála tekintetében.

1.5.    Az objektív becslés bizonytalansága a mért és számított koncentrációs szintektől való legnagyobb, a határértékre – az ózon esetében a célértékre – vonatkozó eltérés, a vizsgált időtartamon belül, figyelmen kívül hagyva az események időzítését.

1.6.    A minimális adat rendelkezésre állásra és mérési időszakra vonatkozó követelmények nem tartalmazzák a rendszeres kalibrálás vagy a műszerek karbantartása következtében bekövetkező adatvesztést.

2.    A levegőminőség vizsgálatának eredményei

2.1.    A következő információkat kell összegyűjteni azon zónák vagy agglomerációk vonatkozásában, ahol a mérésen kívül más forrásokat is alkalmaznak a mérésből származó információk kiegészítésére vagy a levegőminőség vizsgálatának kizárólagos eszközeként:

2.1.1.    az elvégzett vizsgálati tevékenységek leírása

2.1.2.    az alkalmazott konkrét módszerek és ezek leírása

2.1.3.    az adatok és információk forrásai

2.1.4.    az eredmények leírása, beleértve a bizonytalansági tényezőket és különösen bármely olyan terület kiterjedését vagy adott esetben annak az útnak a hosszát a zónán vagy agglomeráción belül, ahol a koncentráció túllép bármilyen határértéket, célértéket vagy adott esetben a tűréshatárral növelt hosszú távú célkitűzést, és annak a területnek a határait, amelyen belül a koncentráció túllépi a felső vagy az alsó vizsgálati küszöbértéket

2.1.5.    az emberi egészség védelme érdekében meghatározott határértéket túllépő bármely szintnek potenciálisan kitett népesség.

3.    A környezeti levegőminőség vizsgálatának minőségbiztosítása: adathitelesítés

3.1.    A mérések pontosságának és az 1. pontban meghatározott adatminőségi célkitűzéseknek való megfelelés biztosítása érdekében az Lvr. szerinti környezetvédelmi hatóságok biztosítják, hogy:

3.1.1.    a levegő minőségének a vizsgálatával kapcsolatosan végzett valamennyi mérés nyomon követhető legyen, az MSZ EN ISO/IEC 17025:2005 5.6.2.2. szakaszában meghatározott követelményeknek megfelelően

3.1.2.    a hálózatokat és egyedi mérőállomásokat működtető intézmények rendelkezzenek kidolgozott minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési rendszerrel, amelyek rendszeres karbantartást írnak elő a mérési eszközök pontosságának biztosítása érdekében

3.1.3.    az adatgyűjtési és jelentéstételi folyamatokra vonatkozóan minőség-ellenőrzési eljárást dolgozzanak ki, és hogy az erre a feladatra kijelölt intézmények aktívan részt vegyenek az ehhez kapcsolódó, a közösség egész területére kiterjedő minőségbiztosítási programokban

3.1.4.    az Európai Közösség egész területére kiterjedő, az Lvr. hatálya alá tartozó szennyező anyagokra vonatkozó kölcsönös összehasonlításokban részt vevő, az Lvr. szerinti környezetvédelmi hatóság által kinevezett nemzeti laboratóriumok az 5. mellékletben említett referencia-módszerek tekintetében az MSZ EN ISO/IEC 17025:2005 szabványnak megfelelően 2010-ig akkreditáltak legyenek. Ezeket a laboratóriumokat bevonják a Bizottság által szervezendő, a közösség egész területére kiterjedő minőségbiztosítási programoknak a tagállamok területén történő koordinálásába, és ezek a laboratóriumok koordinálják továbbá nemzeti szinten a referencia-módszerek megfelelő megvalósítását és a referencia-módszerektől eltérő eljárások egyenértékűségének kimutatását.

3.2.    Valamennyi, az Lvr. szerint jelentett adatot hitelesnek kell tekinteni, kivéve az ideiglenesként megjelölt adatokat.

4.    A vizsgálati módszer dokumentálásának szempontjai

4.1.    Azoknál a zónáknál vagy agglomerációknál, amelyeknél a mérések mellett vagy a vizsgálat kizárólagos eszközeként, a méréstől eltérő vizsgálati módszereket alkalmaznak, a levegőterheltségi szint értékeléséhez az alábbiakat is meg kell adni:

4.1.1.    az alkalmazott vizsgálati eljárás leírása;

4.1.2.    az alkalmazott módszer ismertetése a referenciára való hivatkozással;

4.1.3.    az adatok és információk forrásai;

4.1.4.    az eredmények bemutatása, beleértve a bizonytalanságot;

4.1.5.    a zónában vagy agglomerációban vizsgált területek bemutatása (amennyiben ez lényeges pl. a közút hossza), amelyeken a levegőterheltségi szint meghaladja a határértékeket, vagy a határértékeket és a tűréshatárokat, vagy a célértéket, vagy a hosszú távú célkitűzést, vagy a felső vizsgálati küszöbértékeket vagy az alsó vizsgálati küszöbértékeket;

4.1.6.    a levegőterheltségi szint egészségügyi határértékeit meghaladó levegőterheltségi szintnek potenciálisan kitett lakosság nagyságát.

4.2.    Az egyes zónákban és agglomerációkban a koncentráció-eloszlásokat lehetőség szerint térképes ábrázolással is be kell mutatni.

5.    A vizsgálati eredményeket 293 K hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra kell vonatkoztatni.

6.    Az ózonra vonatkozó célértékek és hosszú távú célkitűzések adatainak összesítése. A statisztikai paraméterek kiszámítása során az érvényesség ellenőrzéséhez szükséges követelmények

 

 

A

B

 

1

Paraméter

Szükséges érvényes adathányad

 

2

1 órás értékek

75% (azaz 45 perc)

 

3

8 órás értékek

az értékek 75%-a (azaz 6 óra)

 

4

A legmagasabb napi 8 órás középérték a 8 órás mozgóátlagok közül

a 8 órás mozgóátlagok 75%-a (azaz naponta 18 darab 8 órás átlag)

 

5

AOT40

1.    az AOT40-érték kiszámítására meghatározott időtartam 1 órás értékeinek 90%-a
2. amennyiben nem áll rendelkezésre valamennyi lehetséges mért adat, az AOT40-értékek kiszámítására a következő együtthatót kell használni:

AOT40becsült=AOT40mért´

az összes lehetséges órák száma

 

a mért óránkénti értékek száma

 

 

3. az AOT40 meghatározásában szereplő időtartamba eső órák száma (azaz a közép-európai idő szerint 8 és 20 óra között mért órák minden évben május 1-jétől július 31-ig a növényzet védelmének vonatkozásában, és minden évben április 1-jétől szeptember 30-ig az erdő védelmének vonatkozásában)

 

6

Éves középérték

a nyáron (áprilistól szeptemberig) mért 1 órás értékek 75%-a és a télen (januártól márciusig, októbertől decemberig) mért 1 órás értékek 75%-a, külön

 

7

A túllépések száma és a havi maximális értékek

a napi legmagasabb 8 órás középérték 90%-a (havonta 27 rendelkezésre álló napi érték) közép-európai idő szerint 8 és 20 óra között mért 1 órás értékek 90%-a

 

8

A túllépések száma és az évi legnagyobb értékek

öt hónap a nyári időszak (áprilistól szeptemberig) hat hónapjából

7.    Az egészségügyi határértékekkel kapcsolatos adatok összesítése és a statisztikai paraméterek kiszámítása során az érvényesség ellenőrzéséhez szükséges követelmények

 

 

A

B

 

1

Paraméter

szükséges érvényes adathányad

 

2

1 órás értékek

75% (azaz 45 perc)

 

3

8 órás értékek

az értékek 75%-a (azaz 6 óra)

 

4

a legmagasabb napi 8 órás középérték

a 8 órás mozgóátlagok 75%-a (azaz naponta 18 darab 8 órás átlag)

 

5

24 órás értékek

az 1 órás értékek 75%-a (azaz legalább 18 darab 1 órás érték)

 

6

éves középérték

az egész évben mért 1 órás értékek vagy (ha ez nem áll rendelkezésre) 24 órás értékek 90%-a (az éves középérték kiszámítására vonatkozó követelmények nem foglalja magában a kalibrálás vagy az eszközök szokásos karbantartása miatt bekövetkezett adatveszteséget)

9. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

A levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid (NO2) és nitrogén-oxidok (NOx), szálló por (PM10 és PM2,5),

ólom, szén-monoxid, benzol és a szálló por PM10 frakciójában található arzén, kadmium, nikkel, benz(a)pirén

felső és alsó vizsgálati küszöbértékei

1.    Kén-dioxid

 

 

A

B

C

 

1

 

Egészségvédelem

A növényzet védelme

 

2

Felső vizsgálati küszöbérték

a 24 órás határérték 60%-a
(75 [mg/m3, naptári évenként háromnál többször nem lehet túllépni)

a téli kritikus szint 60%-a
(12 mg/m3)

 

3

Alsó vizsgálati küszöbérték

a 24 órás határérték 40%-a
(50 mg/m3, naptári évenként háromnál többször nem lehet túllépni)

a téli kritikus szint 40%-a
(8 mg/m3)

2.    Nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok

 

 

A

B

C

D

 

1

 

Emberi egészség védelmére vonatkozó óránkénti határérték NO2

Emberi egészség védelmére vonatkozó éves határérték NO2

A növényzet és a természetes ökológiai rendszerek védelmére vonatkozó éves kritikus szint NOx

 

2

Felső vizsgálati küszöbérték

a határérték 70%-a
(70 mg/m3, naptári évenként tizennyolcnál többször nem lehet túllépni)

a határérték 80%-a
(32 mg/m3)

a kritikus szint 80%-a
(24 mg/m3)

 

3

Alsó vizsgálati küszöbérték

a határérték 50%-a
[50 (mg/m3, naptári évenként tizennyolcnál többször nem lehet túllépni]

a határérték 65%-a
(26 mg/m3)

a kritikus szint 65%-a (19,5 mg/m3)

3.    Szálló por (PM10/PM2,5)

 

 

A

B

C

D

 

1

 

24 órás átlagérték PM10

Éves átlagérték PM10

Éves átlagérték PM2,5
(A PM2,5 felső és alsó vizsgálati küszöbértéke nem vonatkozik a PM2,5-expozíciónak az emberi egészség védelme érdekében meghatározott csökkentésére vonatkozó cél betartásának vizsgálatával kapcsolatos mérésekre.)

 

2

Felső vizsgálati küszöbérték

a határérték 70%-a
(35 mg/m3, bármely naptári évben legfeljebb harmincötször léphető túl)

a határérték 70%-a
(28 mg/m3)

a határérték 70%-a
(17 mg/m3)

 

3

Alsó vizsgálati küszöbérték

a határérték 50%-a
(25 mg/m3, bármely naptári évben legfeljebb harmincötször léphető túl)

a határérték 50%-a
(20 mg/m3)

a határérték 50%-a
(12 mg/m3)

4.    A szálló porban mért arzén, kadmium, nikkel és benz(a)pirén alsó és felső vizsgálati küszöbértékei

 

 

A

B

C

D

E

 

1

 

arzén

kadmium

nikkel

benz(a)pirén

 

2

Felső vizsgálati küszöbérték

A célérték 60%-a (3,6 ng/m3)

A célérték 60%-a (3 ng/m3)

A célérték 70%-a (14 ng/m3)

A célérték 60%-a (0,6 ng/m3)

 

3

Alsó vizsgálati küszöbérték

A célérték 40%-a (2,4 ng/m3)

A célérték 40%-a (2 ng/m3)

A célérték 50%-a (10 ng/m3)

A célérték 40%-a (0,4 ng/m3)

5.    Ólom

 

 

A

B

 

1

 

Éves átlagérték

 

2

Felső vizsgálati küszöbérték

A határérték 70%-a (0,21 mg/m3)

 

3

Alsó vizsgálati küszöbérték

A határérték 50%-a (2,5 mg/m3)

6.    Szén-monoxid

 

 

A

B

 

1

 

Nyolcórás átlagérték

 

2

Felső vizsgálati küszöbérték

A határérték 70%-a (3,5 mg/m3)

 

3

Alsó vizsgálati küszöbérték

A határérték 50%-a (2,5 mg/m3)

7.    Benzol

 

 

A

B

 

1

 

Éves átlagérték

 

2

Felső vizsgálati küszöbérték

A határérték 70%-a (3,5 mg/m3)

 

3

Alsó vizsgálati küszöbérték

A határérték 40%-a (2 mg/m3)

8.    A felső és alsó vizsgálati küszöbértékek túllépésének meghatározása

8.1.    A felső és alsó vizsgálati küszöbértékek túllépéseit az előző öt év során mért koncentráció alapján kell meghatározni, amennyiben elegendő adat áll rendelkezésre. Egy vizsgálati küszöbértéket akkor kell túllépettnek tekinteni, ha azt az előző öt évből legalább három különböző évben túllépték.

8.2.    Amennyiben öt évnél rövidebb időre vonatkozó mérési adatok állnak rendelkezésre, a tagállamok a felső és az alsó vizsgálati küszöbérték túllépéseinek meghatározására összegezhetik az év rövidebb időszakaira vonatkozó, valamint a nagy valószínűséggel a leginkább terhelt helyekre kiterjedő, rövid időtartamú mérési kampányok eredményeit az emisszió-kataszterben található információkkal és a modellezésből származó adatok eredményeivel.

10. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

A vidéki hátterű helyszíneken a koncentrációtól függetlenül végzett PM2,5 mérések és a PM2,5-re vonatkozó átlagexpozíció mutató meghatározása

1.    Kémiai összetevőinek jellemzése érdekében a PM2,5 mérésének ki kell terjednie legalább a teljes tömegkoncentrációra és a megfelelő vegyületek koncentrációira.

1.1.    A mérésnek legalább az alábbi kémiai anyagokra ki kell terjednie:

1.2.1.    SO42-

1.2.2.    NO3-

1.2.3.    Na+

1.2.4    K+

1.2.5.    NH4+

1,2.6.    Cl-

1.2.7.    Ca2+

1.2.8.    Mg2+

1.2.9.    elemi szén (EC)

1.2.10.    szerves szén (OC)

2.    A mérőpontokat a 2. mellékletben foglalt szempontoknak megfelelően vidéki háttér területeken kell elhelyezni.

3.    A PM2,5-re vonatkozó átlagexpozíció mutató meghatározása

3.1.    A mikrogramm/köbméterben (mg/m3) kifejezett átlagexpozíció mutató (ÁEM) – a zónákban és agglomerációkban – városi hátterű helyszíneken végzett méréseken alapul. Az ÁEM a koncentrációt három naptári évre vonatkozó éves mozgóátlaga alapján kell megállapítani valamennyi mintavételi pont átlagában. A 2010-es referenciaév átlagexpozíció mutatója a 2009. és 2010. év koncentrációjának középértéke, vagy a 2009., 2010. és 2011. év koncentrációjának átlaga.

3.2.    A 2020-ra vonatkozó ÁEM a koncentráció három éves mozgóátlaga, valamennyi a külön jogszabályban erre a célra előírt mintavételi pont 2018., 2019. és 2020. évi átlagában. Az ÁEM-t kell alkalmazni annak vizsgálatára, hogy teljesül-e a nemzeti expozíciócsökkentési cél.

3.3.    A 2015. évre vonatkozó ÁEM a koncentráció három éves mozgóátlaga, valamennyi mintavételi pont 2013., 2014. és 2015. évi átlagában.

3.4.    Az ÁEM-t kell alkalmazni annak vizsgálatára, hogy teljesülnek-e az expozíciókoncentrációra vonatkozó kötelezettségek.

11. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

Adatminőségi célkitűzések és a levegőminőségi modell követelményei a levegő arzén, kadmium, nikkel, benz(a)pirén tartalmának meghatározásához

1.    Adatminőségi célkitűzés

1.1.    A PM10 porfrakció vizsgálata során a mintavételi térfogatot 293 K hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra kell vonatkoztatni.

 

 

A

B

C

D

E

 

1

 

Benz(a)pirén

Arzén, kadmium és nikkel

A benz(a)piréntől eltérő, policiklusos aromás szénhidrogének, összes gáznemű higany

Teljes kiülepedés

 

2

Mérési bizonytalanság
Helyhez kötött és időszakos mérések

50%

40%

50%

70%

 

3

Modellezés

60%

60%

60%

60%

 

4

Minimálisan szükséges adatmennyiség

90%

90%

90%

90%

 

5

Minimálisan vizsgált időtartam
Helyhez kötött mérések

33%

50%

 

 

 

6

Időszakos mérések (nem rendszeresen elvégzett mérés, amely a többi adatminőségi követelménynek megfelel)

14%

14%

14%

33%

1.2.    A megadott bizonytalansági százalékok a jellemző mintavételi időpontokra átlagolt egyedi mérésekre vonatkoznak 95%-os megbízhatósági intervallumban. A mérések bizonytalanságát úgy kell értelmezni, hogy az a megfelelő célérték tartományában alkalmazandó. Az eredmények torzításának elkerülése érdekében a helyhez kötött és az időszakos méréseket az év folyamán egyenletes eloszlásban kell elvégezni.

1.3.    A minimális adatrögzítésre és minimális mérési időszakra vonatkozó követelmények nem tartalmazzák a műszerek rendszeres kalibrálásából vagy rendes karbantartásából származó adatvesztést. A benz(a)pirén és más policiklusos aromás szénhidrogének mérését 24 órás mintavétellel kell elvégezni. A legfeljebb egy hónapon keresztül vett egyedi minták összevonhatók és összetett mintaként elemezhetők, feltéve, hogy a módszer biztosítja, az adott időszakra a minták stabilitását. A három egynemű anyag, a benz(b)fluorantén, benz(j)fluorantén és a benz(k)fluorantén analitikus szétválasztása nehézséget okozhat. Ilyen esetekben a jelentés azok összegére is vonatkozhat. A 24 órás mintavétel az arzén-, kadmium- és nikkelkoncentráció mérésénél is javasolt. A mintavételt a munkanapok és a teljes év vonatkozásában, egyenletes eloszlásban kell elvégezni. Az ülepedés mérésére havi vagy heti mintavétel javasolt az év során.

1.4.    A teljes ülepedéssel végzett mintavételi módszer helyett kizárólag nedves mintavétel is alkalmazható, ha bizonyított, hogy a két módszer közti különbség 10%-nál kevesebb. Az ülepedést általában (mg/m2/nap mértékegységben kell megadni).

1.5.    A táblázatban meghatározottnál rövidebb minimális mérési időtartamot is lehet alkalmazni, ami azonban a helyhez kötött mérések esetén nem lehet 14%-nál, az időszakos mérések esetén pedig 6%-nál kevesebb, amennyiben bizonyított az MSZ ISO 11222:2002 – „A levegőminőségi mérések időátlagára vonatkozó bizonytalanság meghatározása” elnevezésű táblázatban meghatározott adatminőségi célkitűzések betartása.

2.    A levegőminőségi modellezés bizonytalanságát a mért és a számított koncentrációk legnagyobb eltérésével kell meghatározni egy teljes év vonatkozásában, és figyelmen kívül kell hagyni az események időpontját.

3.    Az objektív becslési módszerek alkalmazása esetén a bizonytalanság nem érheti el a ±100%-ot.

12. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

A levegőterheltségi szint értékelési módszereinek követelményei

1.    A matematikai-statisztikai értékelés során a következő mutatókat kell kidolgozni.

1.1.    Átlagérték: a meghatározott időtartam alatt nyert mérési adatok számtani középértéke. Az átlagérték az adott időtartam alatti terhelésre mértékadó szám. Az átlagérték meghatározásához az adatminőségi előírásokat figyelembe kell venni. Az éves, illetőleg a féléves átlagérték a napi átlagértékek számtani középértéke. A fűtési időszak: tárgyév október 1-jétől a tárgyévet követő év március 31-ig; fűtésmentes időszak: tárgyév április 1-jétől szeptember 30-ig. A tárgyévi éves átlagérték a tárgyév január 1-jétől december 31-ig terjedő időszak napi átlagértékeinek számtani középértéke.

1.2.    Maximális érték: az adott időtartam alatt mért maximum.

1.3.    A határérték-túllépés gyakoriságát százalékban kifejezve kell megadni, az alábbi számítási móddal:

 

a határérték – túllépés gyakorisága a [%]=

m´100

 

n

1.3.1.    m = a határértéket meghaladó mérési adatok száma

1.3.2.    n = az összes mérési adatok száma

1.4.    Az átlagérték területi kiterjedése: azt a területet, amelyre az átlagértékek vonatkoznak, egyedileg kell meghatározni, a mérő-(mintavételi) helyek reprezentativitása, a mérőpontok száma, a környezeti adottságok a meteorológiai, domborzati és egyéb helyi tényezők figyelembevételével.

1.5.    A 98%-os és a 99,9%-os gyakorisági érték: az a koncentrációérték, amely alatt az összes vizsgálati adat 98%-a, illetve 99,9%-a található. A 98%-os gyakorisági értéket mind a rövid idejű, mind a hosszabb időtartamú vizsgálatoknál meg kell határozni. A 98%-os gyakorisági érték főként a rövid idejű vizsgálatok során a jelentősebb mértékű terhelésekre nézve ad értékes felvilágosítást, ezért egészségügyi jelentősége fokozott.

1.6.    Levegőterheltségi szint irányszám (I/In): a levegőterheltségi szint mértékének mutatószáma a mért levegőterheltségi szint és a levegőterheltségi szint egészségügyi határértékének a hányadosa. Ha ennek értéke 1,0-nél kisebb, nincs határérték-túllépés. A túllépés annál nagyobb, minél nagyobb a hányados az 1,0 értéknél.

2.    A levegőterheltségi szint mértékének grafikus ábrázolása

2.1.    A numerikus matematikai-statisztikai adatfeldolgozás kiegészítői a grafikus adatmegjelenítések.

2.2.    Gyakoriság-eloszlás: adott időszak mérési eredményeit – a várható értéktartományok figyelembevételével – egyenlő koncentráció-intervallumokba kell sorolni, és összegezve kell megállapítani a rekeszekbe jutó egyes adatok (darab)számát. A kis koncentrációktól indulva az összes mérési adatot kell besorolni, majd az eredményt grafikusan is fel kell dolgozni. Az abszcisszán a légszennyezőanyag koncentrációit, az ordinátán a gyakorisági értéket kell feltüntetni.

2.3.    Lineáris regresszió (számítás és grafikus ábrázolás): a levegőterheltségi szint hosszabb távú alakulásának meghatározásához használt módszer a lineáris regresszió. Az adatfeldolgozás során az egyik változó a vizsgálatok idősora, azaz időtartama, a másik pedig a levegőterheltségi szintre vonatkozó adat. A regressziós függvényhez legjobban illeszkedő egyenest a módszer a legkisebb négyzetek módszerével számítja. Ez a módszer a települések több éves adatsorainak összehasonlítására alkalmas.

3.    Levegőterheltségi szintre vonatkozó adatok térképes ábrázolása történhet:

3.1.    pontszerűen, a mérés helyét feltüntetve a mért érték beírásával,

3.2.    térképre rajzolt grafikonnal,

3.3.    izovonalas ábrázolással, négyzethálós raszterábrázolással,

3.4.    online adatok közvetlen számítógépes feldolgozásával, speciális program segítségével.

13. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez3

Folyamatos kibocsátásmérésre kötelezett légszennyező technológiák és a mérendő légszennyező anyagok

 

A

B

1

Cementipari technológiák klinkerégető kemencék

szilárd anyag

2

Kohászati technológiák kupolókemencék 8 t/óra kapacitás felett

szilárd anyag, CO

3

Titán-dioxid gyártás szulfát eljárás esetében

kén-oxidok (SO2, SO3) SO2-ben megadva,
szilárd anyag

4

Titán-dioxid gyártás klór eljárás esetében

klór, szilárd anyag

14. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

A légszennyező anyagok időszakos kibocsátás mérésére kötelezett tevékenységek esetében a mérések gyakorisága

1.    A méréseket a környezetvédelmi hatóság által megállapított gyakorisággal kell végezni, de legalább

1.1.    évenként kötelező a mérés az alábbi technológiáknál:

1.1.1.    kőolajfeldolgozás,

1.1.2.    kénsavgyártás,

1.1.3.    klóralkáli elektrolízis,

1.1.4.    foszgéngyártás,

1.1.5.    akkumulátorgyártás,

1.1.6.    titán-dioxid gyártás szulfát eljárás esetén,

1.1.7.    helyhez kötött biogáz- és depóniagáz előállítás;

1.2.    kétévenként javasolt a mérés a következő, a technológiákra jellemző mértékadó pontforrásoknál (a folyamatosan mértek kivételével):

1.2.1.    műtrágyagyártás,

1.2.2.    műanyagok alapanyagainak gyártása,

1.2.3.    növényvédőszer-hatóanyag és intermedier gyártás,

1.2.4.    lakk- és festékgyártás,

1.2.5.    gyógyszeralapanyagok, gyógyszerkészítmények, kiszerelt gyógyszerek, szterobakteriológiai készítmények és egyéb gyógyászati jellegű készítmények gyártása,

1.2.6.    lőpor-, robbanószer- és lőszergyártás,

1.2.7.    építési vegyianyaggyártás (szigetelőanyagok, perlit, kőzetgyapot),

1.2.8.    grafit- és műszéngyártás,

1.2.9.    cellulózműszál-gyártás,

1.2.10.    gumigyártás,

1.2.11.    cement- és mészgyártás,

1.2.12.    kohászat (vas, acél, alumínium, színesfém),

1.2.13.    timföld- és korundgyártás,

1.2.14.    öntödék,

1.2.15.    téglagyártás,

1.2.16.    üveggyártás,

1.2.17.    szénfeldolgozás (brikett és koksz),

1.2.18.    kerámiagyártás,

1.2.19.    tűzálló anyagok gyártása,

1.2.20.    aszfaltkeverés és -gyártás esetén,

1.2.21.    helyhez kötött gázüzemű motorok működése esetén;

1.3.    ötévenként javasolt a mérés minden egyéb technológiánál, amelynél a kibocsátás méréssel egyértelműen meghatározható.

2.    A légszennyező kérelme alapján, az alkalmazott technológiára való hivatkozással, a környezetvédelmi hatóság a kétévenként és az ötévenként javasolt időszakos mérés helyett ennél hosszabb időszakot is megállapíthat.

15. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

Az időszakos kibocsátás mérés szükséges időtartama

1.    Az üzemviteli körülményeket szükséges pontosan rögzíteni.

1.1.    Az időszakos mérés szükséges időtartama folyamatosan működő technológiáknál, időben egyenletes kibocsátások esetén:

1.1.1.    folyamatos üzemű mérőműszerrel történő, zavartalan, állandósult üzemállapot melletti mérésnél, üzemállapotonként legalább háromszor 30 perc, de a vizsgálati időszak lecsökkenthető 3x15 percre, ha a folyamatosan mért szennyezőkomponensek eltérése az átlagtól nem haladja meg az átlag 6%-át és nem éri el a határérték 50%-át;

1.1.2.    szakaszos mintavétellel történő mérésnél legalább három értékelhető minta szükséges, egyenként legalább 30 perces mintavételi idővel, ha azt a technológia lehetővé teszi.

1.1.3.    Ha a vizsgált légszennyezőanyag koncentrációja nagyságrendileg azonos a kimutatási határral, akkor a mintavételi időt úgy kell megnövelni, hogy a vonatkozó határérték betartása a mérési hiba figyelembevétele esetén is egyértelműen eldönthető legyen.

1.2.    Az időszakos mérés szükséges időtartama időben ciklikusan változó kibocsátású technológiák esetén: a mérések időtartamát, a mintavételek számát – a ciklusok időtartamától függően – úgy kell megválasztani, hogy a mérési eredmények reprezentatívak legyenek, de lehetőleg három ciklus kibocsátása kerüljön meghatározásra.

1.3.    Az időszakos mérés szükséges időtartama időben rendszertelenül változó kibocsátások esetén legalább 6 óra.

16. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

A kibocsátás ellenőrzés eredményeinek értékelése

1.    A folyamatos mérés eredményeinek feldolgozása és értékelése:

1.1.    A folyamatos mérés eredményeiből légszennyező anyagonként félórás középértéket kell képezni, amelyet a mindenkori vonatkoztatási jellemzőkre kell a 3. pontban foglaltak szerint átszámítani (koncentrációszámítás). A félórás értékekből naponta, az üzemórák tényleges számának megfelelő napi középértéket kell képezni. A napi középérték nem haladhatja meg a technológiai kibocsátási határértéket.

1.2.    A félórás értékeket a kibocsátási határérték 200%-ig terjedő tartományában 20 egyenlő osztályba kell sorolni – egy osztály osztásköze a kibocsátási határérték 0,1-szerese – a gyakoriság-eloszlás értékeléséhez.

1.3.    A félórás középértékek legfeljebb 3%-a lépheti túl a kibocsátási határérték 120%-át, de egyetlen félórás középérték sem haladhatja meg a határérték kétszeresét.

2.    Az időszakos mérés eredményeinek feldolgozása és értékelése:

2.1.    A folyamatosan mért és regisztrált gázkomponenseknél a mérés értékelhető időtartamát félórás szakaszokra kell felosztani és ezekből félórás középértékeket kell képezni, majd a mindenkori vonatkoztatási jellemzőkre kell átszámítani a 3. pontban foglaltak szerint (koncentrációszámítás). Értékelhető időszak alatt az az üzemállapot értendő, amely nem tartalmaz indulási-leállási szakaszokat, be- és kikapcsolási tranzienseket. A mérés teljes értékelhető időtartamára vonatkoztatott átlagérték adja a mérés eredményét, kivéve azokat a légszennyező anyagot, amelyekre félórás kibocsátási határértékek kerültek megállapításra.

2.2.    A szakaszos mintavétellel mért légszennyezőanyagok esetén a minták eredményeit az adott mintavétel időtartamára kell átlagolni, és a mindenkori vonatkoztatási jellemzőkre kell átszámítani a 3. bekezdésben foglaltak szerint, kivéve azokat a légszennyező anyagokat, amelyekre félórás kibocsátási határértékek kerültek megállapításra.

3.1.    A légszennyező anyagok mért koncentrációját a következő képlet alkalmazásával kell a megadott O2-tartalomra vonatkoztatni:

 

CV=

21(tf%) – OV(tf%)

.

CM

 

21(tf%) – OM(tf%)

3.2.    Jelmagyarázat

 

 

A

B

 

1

CV

vonatkoztatási O2-tartalomra átszámított koncentráció, mg/m3-ben

 

2

OV

vonatkoztatási O2-koncentráció, térfogatszázalékban

 

3

OM

a füstgázban mért O2-koncentráció, térfogatszázalékban

 

4

CM

a légszennyező anyag mért koncentrációja,, mg/m3-ben (átszámított érték 273 K-re, 101,3 kPa-ra és száraz gázra, ha jogszabály másként nem rendelkezik)

 

5

tf%

térfogatszázalék

3.3.    A légszennyező anyagok mért koncentrációját tüzelési és termikus technológiáknál – amennyiben jogszabály más értéket nem határoz meg – a száraz véggáz 5%-os O2 tartalmára kell vonatkoztatni.

4.    Az értékelés során a mérések időtartamára vonatkozó fajlagos kibocsátási értékeket is meg kell határozni (kibocsátott légszennyező anyag/termék, kibocsátott légszennyező anyag/bevitt hőmennyiség).

17. melléklet a 6/2011. (I. 14.) VM rendelethez

Típusjóváhagyás követelményei

1.    A típusjóváhagyás feltételei:

1.1.    az MSZ EN ISO/IEC 17025:2005 szabvány szerinti típusvizsgálat végzésére akkreditált laboratórium által kibocsátott vizsgálati jelentés,

1.2.    bizonyítvány a típusjóváhagyás követelményeinek való megfelelésről,

1.3.    a vizsgált készülék magyar nyelvű gépkönyve,

1.4.    a gyártó minőségirányítási rendszerének tanúsítása,

1.5.    típusjóváhagyási kérelem.

2.    A típusjóváhagyási eljárás során az alábbiakat kell ellenőrizni:

2.1.    az elvégzett típusjóváhagyás dokumentációjának ellenőrzése a típusjóváhagyási kérelem szerint (típusazonosítás, vizsgálandó paraméterek, alkalmazási terület),

2.2.    a referencia- vagy azzal egyenértékű módszer ellenőrzése,

2.3.    referencia-módszerrel való egyenértékűség vizsgálati eredményeinek ellenőrzése,

2.4.    a szükséges kiépítettség ellenőrzése (a típusjóváhagyásnak az üzemképes mérőrendszerre kell vonatkoznia).





23/2001. (XI. 13.) KöM rendelet

a 140 kWth és az ennél nagyobb,
de 50 MW
th-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések
légszennyező anyagainak technológiai
kibocsátási határértékeiről

A környezet védelmének általános szabályairól szóló, a 2000. évi CXXIX. törvénnyel módosított 1995. évi LIII. törvény 89. § (3) bekezdésében és a 110. § (8) bekezdés i) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed valamennyi helyhez kötött 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezés építésére, létesítésére (a továbbiakban: létesítés) és üzemeltetésére, valamint létesítőjére és üzemeltetőjére.

(2) E rendelet hatálya nem terjed ki a gázmotorokra, továbbá a 3. § (3) bekezdésében foglaltak kivételével a gázturbinákra.

(3)1 E rendelet hatálya nem terjed ki a fejlesztési célokat szolgáló kísérleti berendezésekre, amelyek kísérleti üzemeltetését a környezetvédelmi hatóság állásfoglalásában előírt levegővédelmi követelmények betartásával kell végezni.

2. § E rendelet alkalmazásában

a)2 energiahordozó: az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló miniszteri rendeletben meghatározott tüzelőanyag;

b) új tüzelőberendezés: az a berendezés, amelyre létesítés iránti kérelmet e rendelet hatálybalépését követően nyújtják be, valamint az a berendezés, amelynek az átalakítását az e rendelet hatálybalépését követően kezdik meg és ennek következtében az élettartama legalább 10 évvel meghosszabbodik;

c) névleges bemenő hőteljesítmény: az adott tüzelőberendezés működését engedélyező hatósági engedélyben rögzített névleges teljesítményén való üzemeltetéséhez szükséges, a tüzelőberendezésbe egységnyi idő alatt bevitt tüzelőanyag hőteljesítménye, kWth-ban, illetve MWth-ban kifejezve;

d) névleges bemenő hőteljesítmény meghatározása szempontjából egy berendezésnek minősül az a két vagy több berendezés, amelynek füstgázait egy kéményen vagy füstcsatornán vezetik ki, vagy a környezetvédelmi hatóság megítélése szerint műszaki és gazdasági tényezőket figyelembe véve egy kéményen vagy füstcsatornán lehetne kivezetni.

3. § (1)3 A rendelet hatálya alá tartozó tüzelőberendezésekre – az 5. § (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – a technológiai kibocsátási határértéket az 1–3. számú melléklet tartalmazza.

(2) A vonatkoztatási oxigén tartalom számításának módszerét a 4. számú melléklet tartalmazza, a (3) bekezdésben meghatározott tüzelési mód kivételével.

(3) Gázturbinából és gáz póttüzeléses hőhasznosító kazánból álló tüzelőberendezés esetében a technológiai kibocsátási határérték és a vonatkoztatási oxigéntartalom megállapításának szabályait az 5. számú melléklet tartalmazza.

(4) Az olyan tüzelőberendezésnél, amely egyidejűleg többféle tüzelőanyaggal is üzemeltethető, amelyhez eltérő kibocsátási határérték tartozik, a technológiai kibocsátási határértéket a felhasznált tüzelőanyagokkal bevitt hőteljesítmény arányában kell figyelembe venni, kivéve a 15%-nál kisebb bevitt hőteljesítményű támasztó tüzelést. Ezen kibocsátási határérték meghatározási módját, valamint eltérő vonatkoztatási oxigéntartalmú többféle üzemanyag egyidejű alkalmazása esetében a vonatkoztatási oxigéntartalom megállapításának szabályait a 6. számú melléklet tartalmazza.

(5) Új berendezés létesítésekor – a 2. § d) pontjának alkalmazása szempontjából – a már üzemelő berendezéseket a névleges bemenő hőteljesítmény megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.

4. § (1) A 15 MWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezéseknél a füstgáz jellemzőit és az 1–3. számú mellékletben felsorolt légszennyező anyagok kibocsátását az üzemeltetőnek évente egyszer, saját költségére, a külön jogszabályban meghatározott mérőszervezettel meg kell méretni.

(2) Az (1) bekezdés alapján mérni kell az alábbi légszennyező anyagokat és jellemzőket:

a) a füstgáz hőmérsékletét, sebességét, nyomását, nedvességtartalmát,

b) az 1–3. számú mellékletekben felsorolt légszennyező anyagokat,

c) a tüzelőanyaggal bevitt szennyező komponensekből keletkező egyéb légszennyező anyagokat, amennyiben azt a környezetvédelmi hatóság előírja.

(3) A kizárólag földgázzal üzemelő tüzelőberendezésnél kén-dioxid és szilárdanyag mérést nem kell végezni, továbbá a füstgáz sebességét és nyomását nem kell mérni, ha a füstgáz térfogatárama számítással is meghatározható.

(4) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó berendezések légszennyező anyag kibocsátásának mérését a környezetvédelmi hatóság előírhatja.

(5) A környezetvédelmi hatóság egy telephelyen több egyforma, azonos energiahordozóval és hasonló műszaki, illetve üzemeltetési paraméterekkel működő berendezés esetén az (1) bekezdésben foglaltak alól, az üzemeltető kérelmére felmentést adhat, amennyiben egy berendezés mérésével a többi berendezés légszennyező anyag kibocsátása meghatározható.

5. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) Meglévő légszennyező forrásokra az e jogszabály alapján megállapított kibocsátási határértékeket 2002. január 1-jétől kell alkalmazni.

(3)4 A 140 kWth és az ennél nagyobb, de 1 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű, az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló miniszteri rendeletben meghatározott biomasszát átalakító tüzelőberendezések esetében a szén-monoxid (CO) technológiai kibocsátási határértékére a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló miniszteri rendelet előírásai vonatkoznak.

1. számú melléklet a 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelethez5

Szilárd tüzelőanyaggal üzemeltetett tüzelőberendezések technológiai kibocsátási határértékei

 

 

A

B

 

1.

Légszennyező anyag

Kibocsátási határérték [mg/m3]

 

2.

Szilárd anyag

150

 

3.

Szén-monoxid (CO)

250

 

4.

Nitrogén-oxidok (NO2-ben kifejezve)

650

 

5.

Kén-dioxid és kén-trioxid (SO2-ben kifejezve)

2000

 

6.

Elégetlen szerves szénvegyületek C-ben (szénben) kifejezve, lángionizációs detektorral mérve, biomassza esetében

50

1.    A Nitrogén-oxidokra vonatkozó kibocsátási határérték hazai lignit tüzelés esetében 300 mg/m3 (hőtartalom: kJ/kg). Fluid tüzelésű kazán esetében 200 mg/m3.

2.    A kén-dioxidra és kén-trioxidra vonatkozó határérték barnaszén tüzelés esetében 3000 mg/m3. Import szén tüzelése esetében 400 mg/m3. Biomassza tüzelése esetében 1000 mg/m3.

3.    A mg/m3-ben kifejezett koncentrációk száraz (vízmentes), 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású, széntüzelés esetében 7%, biomassza tüzelése esetében 11% oxigéntartalmú füstgázra vonatkoznak.

2. számú melléklet a 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelethez

Folyékony tüzelőanyaggal üzemeltetett
tüzelőberendezések technológiai kibocsátási
határértékei

Folyékony tüzelőanyaggal üzemeltetett
tüzelőberendezések technológiai kibocsátási
határértékei

Légszennyező anyag

Kibocsátási határérték
[mg/m3]

Szilárd anyag

80(1)

Szén-monoxid (CO)

175

Nitrogén-oxidok (NO2-ben kifejezve)

450

Kén-dioxid és kén-trioxid (SO2-ben kifejezve)

1700(2)

Korom(3)

1

Megjegyzések:

(1) Háztartási tüzelőolajoknál 50 mg/m3.

(2) Háztartási tüzelőolajoknál 1000 mg/m3.

(3) Feketedési szám a Bacharach-skála szerint.

A mg/m3-ben kifejezett koncentrációk száraz (vízmentes), 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású, 3% oxigéntartalmú füstgázra vonatkoznak.

3. számú melléklet a 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelethez

Gáz halmazállapotú tüzelőanyaggal
üzemeltetett tüzelőberendezések technológiai
kibocsátási határértékei

Gáz halmazállapotú tüzelőanyaggal
üzemeltetett tüzelőberendezések technológiai
kibocsátási határértékei

Légszennyező anyag

Kibocsátási határérték
[mg/m3]

Szilárd anyag

5

Szén-monoxid (CO)

100

Nitrogén-oxidok (NO2-ben kifejezve)

350

Kén-dioxid és kén-trioxid (SO2-ben kifejezve)

35(1)

Megjegyzés:

(1) Kőolajfinomításnál keletkező alacsony fűtőértékű gáz (fűtőgáz) és kohógáz esetében: 300 mg/m3.

Kokszoló kemencegáz (kamragáz) esetén: 400 mg/m3.

A mg/m3-ben kifejezett koncentrációk száraz (vízmentes), 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású, 3% oxigéntartalmú füstgázra vonatkoznak; biogáz tüzelés esetében a vonatkoztatási oxigéntartalom 11%.

4. számú melléklet a 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelethez

A vonatkoztatási oxigéntartalom számításának
módszere

A vonatkoztatási oxigéntartalom számításának
módszere

A légszennyező anyagok mért koncentrációját a következő képlet alkalmazásával kell a megadott oxigén (O2) tartalomra vonatkoztatni:

CV =

21 (tf%) – OV (tf%)

× CM,

21 (tf%) – OM (tf%)

ahol

CV:    megadott vonatkoztatási O2-koncentrációra átszámított tömegkoncentráció, mg/m3-ben,

OV:    megadott vonatkoztatási O2-koncentráció, térfogatszázalékban,

OM:    a füstgázban mért O2-koncentráció, térfogatszázalékban,

CM:    a légszennyező anyag mért tömegkoncentrációja, mg/m3-ben (átszámított érték 273 K-ra, 101,3 kP-ra és zérus nedvességtartalomra),

tf:    térfogatszázalék%.

5. számú melléklet a 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelethez

Gázturbinából és gáz póttüzeléses hőhasznosító kazánból álló tüzelőberendezés esetében
a technológiai kibocsátási határérték
és a vonatkoztatási oxigéntartalom megállapítása

Gázturbinából és gáz póttüzeléses hőhasznosító kazánból álló tüzelőberendezés esetében
a technológiai kibocsátási határérték
és a vonatkoztatási oxigéntartalom megállapítása

1. A tüzelőberendezés üzemeltetésének feltételei:

1.1. a hőhasznosító kazán égéslevegőjét kizárólag a gázturbina füstgázai biztosítják,

1.2. a gázturbina füstgázait teljes mennyiségükben betáplálják a kazán égéslevegő áramába,

1.3. a gázturbinához külön (by-pass) kémény nem tartozik,

1.4. a gázturbinát és a hőhasznosító kazánt azonos jellemzőkkel bíró, gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működtetik,

1.5. a hőhasznosító kazán a gázturbina üzemeltetése nélkül, önállóan nem működhet.

2. A technológiai kibocsátási határérték számítása az egyes légszennyező anyagokra:

En =

mGT × EGT + mK × EK

,

 

mGT + mK

 

ahol

En:    technológiai kibocsátási határérték mg/m3-ben, a gázturbinában és a hőhasznosító kazánban történő egyidejű tüzelés esetében,

EGT:    technológiai kibocsátási határérték mg/m3-ben, gázturbina esetében a külön jogszabályban előírtak szerint,

EK:    technológiai kibocsátási határérték, mg/m3-ben, gáztüzelésű kazán esetében,

mGT:    a gáztüzelésű gázturbinába bevezetett tüzelőanyag tömegárama, kg/s-ban,

mK:    a gáztüzelésű kazánba bevezetett tüzelőanyag tömegárama, kg/s-ban.

3. A kazánból kilépő füstgázban a vonatkoztatási oxigéntartalom számítása

OV =

mGT × OGT + mK × OK

,

 

mGT + mK

 

ahol

OV:    vonatkoztatási oxigénkoncentráció, térfogatszázalékban,

OGT:    vonatkoztatási oxigénkoncentráció gázturbina esetében, térfogatszázalékban (15%),

OK:    vonatkoztatási oxigénkoncentráció gáztüzelésű kazán esetében, térfogatszázalékban,

mGT:    a gáztüzelésű gázturbinába bevezetett tüzelőanyag tömegárama, kg/s-ban,

mK:    a gáztüzelésű kazánba bevezetett tüzelőanyag tömegárama, kg/s-ban.

6. számú melléklet a 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelethez

1. Eltérő kibocsátási határértékkel rendelkező többféle tüzelőanyag egyidejű felhasználása esetében a kibocsátási határértéket szennyezőanyagonként a következő képlet alkalmazásával kell kiszámítani:

En =

q1 × E1 + q2 × E2

,

 

q1 + q2

 

ahol

En:    technológiai kibocsátási határérték mg/m3-ben, többféle tüzelőanyag egyidejű felhasználása esetében,

E1:    az 1 jelű tüzelőanyagra vonatkozó kibocsátási határérték mg/m3-ben,

E2:    a 2 jelű tüzelőanyagra vonatkozó kibocsátási határérték mg/m3-ben,

q1:    az 1 jelű tüzelőanyaggal bevitt hőteljesítmény MWth-ban,

q2:    a 2 jelű tüzelőanyaggal bevitt hőteljesítmény MWth-ban.

Több tüzelőanyag (1, 2, 3, ... jelű ) esetében a számítás menete a fentiekkel azonos.

2. A vonatkoztatási oxigéntartalom számításának módszere eltérő vonatkoztatási oxigéntartalmú, többféle tüzelőanyag egyidejű alkalmazása esetében.

Eltérő vonatkoztatási oxigéntartalmú, többféle (1, 2 jelű) tüzelőanyag egyidejű alkalmazása esetében a vonatkoztatási oxigéntartalmat a különböző tüzelőanyagokkal bevitt hőteljesítmény arányában a következő képlet alkalmazásával kell kiszámítani:

OV =

q1 × O1 + q2 × O2

,

 

q1 + q2

 

ahol

OV:    vonatkoztatási oxigénkoncentráció, térfogatszázalékban,

O1:    vonatkoztatási oxigénkoncentráció az 1 jelű tüzelőanyag esetében, térfogatszázalékban,

O2:    vonatkoztatási oxigénkoncentráció a 2 jelű tüzelőanyag esetében, térfogatszázalékban,

q1:    az 1 jelű tüzelőanyaggal bevitt hőteljesítmény MWth-ban,

q2:    a 2 jelű tüzelőanyaggal bevitt hőteljesítmény MWth-ban.

 



32/1993. (XII. 23.) KTM rendelet

a helyhez kötött földgázüzemű gázmotorok technológiai kibocsátási határértékeinek és azok alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról

A levegő tisztaságának védelméről szóló — többször módosított — 21/1986. (VI. 2.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 13. §-ának (2) bekezdése c) és f) pontjában kapott felhatalmazás alapján — az érdekeltekkel egyetértésben — a következőket rendelem el:

1. §1

E rendelet hatálya kiterjed valamennyi, 140 kW vagy annál nagyobb bemenő hőterhelésű, helyhez kötött földgázüzemű belső égésű dugattyús motor (a továbbiakban: gázmotor) létesítésére és üzemeltetésére.

2. §

(1) E rendelet alkalmazásában

a) új berendezés: az a gázmotor, amelynek a létesítési engedélye e rendelet hatálybalépését követően került kiadásra; új berendezésnek minősül a felújított, illetőleg más telephelyre áthelyezett gázmotor is;

b) régi berendezés: az a gázmotor, amelynek létesítési engedélye e rendelet hatálybalépése előtt került kiadásra.

(2)2 Az (1) bekezdés a) pontja szerinti berendezésekre a rendelet 1. számú mellékletében, az (1) bekezdés b) pontja szerinti berendezésekre 1998. január 1-jéig a 2. számú mellékletben, ezt követően az 1. számú mellékletben foglalt technológiai kibocsátási határértékek az irányadók, kivéve az 1994. január 1-je előtt már meglévő 3 MW vagy annál nagyobb bemenő hőterhelésű gázmotorokat, amelyekre továbbra is a 2. számú mellékletben előírtak vonatkoznak. A fenti időpont után határértéket túllépő régi berendezés nem üzemeltethető. Ennek érdekében a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) a területileg illetékes hatáskörrel rendelkező hatóságnál kezdeményezi az üzemeltetés felfüggesztését, illetve megszüntetését.

(3) Az új berendezésekre előírt technológiai kibocsátási határértéket meghaladó kibocsátású új berendezés nem létesíthető, és nem helyezhető üzembe. Ilyen berendezés üzembe helyezése esetén a felügyelőség a (2) bekezdésben foglaltak szerint intézkedik.

(4)3 Azokra a kizárólag tartalékként üzemeltetett, már meglévő gázmotorokra amelyek éves üzemideje nem haladja meg az 1000 órát, 2005. december 31-ig, a 2. számú melléklet előírásait kell alkalmazni. A tartalék berendezés üzemeltetését hitelt érdemlően dokumentálni kell. Az üzemeltetés tényét és körülményeit 72 órán belül be kell jelenteni a felügyelőségnek.

3. §

(1) Amennyiben a terület szennyezettsége indokolja, a légszennyező anyagok terjedésére vonatkozó számítások alapján a felügyelőség — a közegészségügyi hatóság véleményének figyelembevételével — a 2. § (2) bekezdésben előírt értéknél szigorúbb kibocsátási határértéket is megállapíthat.

(2)4 Az e rendeletben nem szabályozott – és a gázmotorokból származó – légszennyező anyagok kibocsátására a felügyelőség területi határértéket állapíthat meg az R. előírásainak megfelelően, a metán kivételével, ha a levegőminőségi határérték betartása ezt szükségessé teszi.

4. §

(1) A szennyező anyag kibocsátás értékét a gázmotorok tartósan megengedett, névleges kimenő teljesítményén végzett minimum 1 óra időtartamú állandósult üzemállapotú vizsgálat három mérési eredményének átlagaként kell meghatározni, az emisszió mérésére vonatkozó szabvány előírásai szerint.

(2) A technológiai kibocsátási határértékek a fizikai normál állapotra számolt száraz füstgázra vonatkoznak, a mellékletekben megadott oxigéntartalom mellett.

5. §

A gázmotorok légszennyező anyag kibocsátását az üzemeltető évente — legalább egy alkalommal — köteles méréssel ellenőrizni vagy ellenőriztetni (önellenőrzés). Az önellenőrzésre vonatkozó dokumentumokat öt évig meg kell őrizni, és a hatóság részére átadni.

6. §

(1) Ez a rendelet — a (2) bekezdésben foglaltak kivételével — 1994. január 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) A mellékletben az összes nem metán szénhidrogénre megállapított határértékek 1995. január 1-jén lépnek hatályba.

(3)5

1. számú melléklet a 32/1993. (XII. 23.) KTM rendelethez

Az új gázmotorok technológiai kibocsátási határértékei, a motor névleges teljesítményén mérve a következők:

Négyütemű motorok

NOx (NO2-ben kifejezve) 500 mg/m3

CO 650 mg/m3

összes szénhidrogén C1-ben kifejezve,

a metán kivételével 150 mg/m3

Kétütemű motorok

NOx (NO2-ben kifejezve) 800 mg/m3

CO 650 mg/m3

összes szénhidrogén C1-ben kifejezve,

a metán kivételével 150 mg/m3

A megadott határértékek fizikai normál állapotú, száraz füstgázra vonatkoznak, 5% O2 tartalom mellett. Az 5%-nál nagyobb etántartalmú földgázok esetében az összes szénhidrogéntartalom C1-ben kifejezve, a metán kivételével 250 mg/m3.6

2. számú melléklet a 32/1993. (XII. 23.) KTM rendelethez

A hatálybalépést megelőzően létesítési engedéllyel rendelkező gázmotorok technológiai kibocsátási határértékei a motor névleges teljesítményén mérve a következők:

Négyütemű motorok

NOx (NO2-ben kifejezve) 1500 mg/m3

CO 1000 mg/m3

összes szénhidrogén C1-ben kifejezve,

a metán kivételével 300 mg/m3

Kétütemű motorok

NOx (NO2-ben kifejezve) 1500 mg/m3

CO 850 mg/m3

összes szénhidrogén C1-ben kifejezve,

a metán kivételével 300 mg/m3

A megadott határértékek fizikai normál állapotú, száraz füstgázra vonatkoznak, 5% O2 tartalom mellett.

 




4/2011. (I. 14.) VM rendelet

a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások
kibocsátási határértékeiről

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 110. § (15) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 94. § k) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 41. § d) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró nemzeti erőforrás miniszterrel egyetértésben a következőket rendelem el:

1. Hatály

1. § A rendelet hatálya

a) a levegőterheltségi szintre és az arra vonatkozó határértékekre,

b) a helyhez kötött légszennyező pontforrásokra, azok üzemeltetőire, valamint a pontforrások kibocsátására

terjed ki.

2. Értelmező rendelkezések

2. § (1) E rendelet alkalmazásában

a) akkumulált ózon szennyezettség 40 ppb koncentráció felett (a továbbiakban: AOT40): a 80 mg/m3-t (= 40 ppb) meghaladó és a 80 mg/m3 órás koncentráció különbségének összege adott időszakban 8 és 20 óra között végzett mérések órás értékeinek felhasználásával számolva [mértékegysége: (mg/m3) x óra];

b) illékony szerves vegyületek (VOC): a metántól eltérő, antropogén vagy biogén forrásból származó szerves vegyületek, amelyek napfény jelenlétében a nitrogén-oxidokkal történő reakciók során fotokémiai oxidálószerek létrehozására képesek;

c) termikus technológia: technológiai célú hőenergia-előállí tás, ahol a füstgáz közvetlenül érintkezik a technológia céltermékével.

(2) E rendeletben a levegő védelméről szóló jogszabály (a továbbiakban: Lvr.) értelmező rendelkezései alkalmazandóak.

3. A légszennyező anyagok veszélyességi fokozatai

3. § A légszennyező anyagokat az egészségre és a környezetre gyakorolt hatásuk alapján

a) I.: különösen veszélyes,

b) II.: fokozottan veszélyes,

c) III.: veszélyes,

d) IV.: mérsékelten veszélyes

veszélyességi fokozatba kell sorolni.

4. A levegőterheltségi szint határértékei

4. § (1) Az 1. mellékletben szereplő légszennyező anyagokra – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – a levegőterheltségi szint 1. mellékletben meghatározott egészségügyi határértékeit kell alkalmazni. Az 1. melléklet 1.1.3.1. pontjában felsorolt, kiemelt jelentőségű légszennyező anyagokat és az 1. melléklet 1.1.4.1. pontjában felsorolt arzént, 3,4-benz(a)pirént, kadmiumot és nikkelt – a levegőterheltségi szint és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról szóló jogszabály meghatározott módon – rendszeresen ellenőrizni és értékelni kell.

(2) A 2. mellékletben felsorolt légszennyező anyagok tervezési irányértékei a környezeti hatásvizsgálat-köteles tevékenységek esetén a területek levegőterheltségi szintjének megítéléséhez, a terjedési modellek, hatásvizsgálatok készítéséhez javasolt irányértékek. Az 1. mellékletben felsorolt egyes légszennyező anyagok tájékoztatási és riasztási küszöbértékeit, valamint a nyilvánosság tájékoztatásának szabályait a 3. melléklet tartalmazza.

(3) A 4. mellékletben felsorolt légszennyező anyagokra a levegőterheltségi szintre vonatkozó – meghatározott területet érintő – kritikus szinteket kell alkalmazni.

(4)1 A levegőterheltségi szint mértéke alapján megállapított zónák típusait az 5. melléklet tartalmazza. A zónák kijelölésénél az 1. melléklet 1.1.3.1. pontjában felsorolt légszennyező anyagok, valamint az 1. melléklet 1.1.4.1. pontjában felsorolt arzén, 3,4-benz(a)pirén, kadmium és nikkel határértékét, valamint ahol szerepel, a tűréshatárt kell figyelembe venni. Az 5. melléklet tartalmazza azon zónák típusait, amelyekben a talaj közeli ózon és egyes nehézfémek koncentrációja meghaladja a célértéket, illetőleg a hosszú távú célkitűzést, tartalmazza továbbá a PM10 frakcióban a policiklikus aromás szénhidrogének rákkeltő kockázatának jelzésére szolgáló 3,4-benz(a)pirén szennyezettség alapján megállapított zónák típusait.

5. A helyhez kötött légszennyező pontforrás kibocsátási határértékei

5. § A helyhez kötött légszennyező pontforrásokra

a) technológiai (általános, eljárás-specifikus) kibocsátási határértéket vagy egyedi kibocsátási határértéket, és

b) össztömegű kibocsátási határértéket

kell alkalmazni, illetve megállapítani.

6. § (1) A határérték túllépésének minősül, ha a légszennyező a füstgáz, véggáz hígításával éri el a technológiai kibocsátási határérték betartását.

(2) A hordozógáz indokolt hígítására vagy hűtésére használt levegőmennyiséget a kibocsátási koncentráció meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni.

7. § (1) A helyhez kötött légszennyező pontforrásokra vonatkozó általános technológiai kibocsátási határértéket a 6. melléklet tartalmazza.

(2) Az egyes technológiákra vonatkozó eljárás-specifikus technológiai kibocsátási határértékeket és előírásokat a 7. melléklet tartalmazza. Ezen technológiákból kibocsátott, a 7. mellékletben nem szereplő légszennyező anyagokra az általános technológiai kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.

(3) Az egyedi kibocsátási határértékeket a környezetvédelmi hatóság állapítja meg.

(4)2 A 6. mellékletben meghatározott általános technológiai kibocsátási határértékek, valamint a 7. mellékletben meghatározott eljárásspecifikus technológiai kibocsátási határértékek és egyéb előírások

a) a 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések légszennyező anyagainak technológiai kibocsátási határértékeiről,

b) az 50 MWth és annál nagyobb teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről,

c) az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról,

d) a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről, valamint

e) a titán-dioxidot előállító létesítmények kibocsátásáról

szóló miniszteri rendelet hatálya alá tartozó létesítményekre csak akkor alkalmazhatók, ha ezen jogszabályok ezt előírják.

6. Hatályba léptető rendelkezések

8. § Ez a rendelet 2011. január 15-én lép hatályba.

7. Átmeneti rendelkezések

9. § E rendelet rendelkezéseit a rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

8. Jogharmonizációs záradék

10. § Ez a rendelet

a) a szerves oldószerek egyes tevékenységénél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló, 1999. március 11-i 1999/13/EK tanácsi irányelvnek,

b) a levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló, 2004. december 15-i 2004/107/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, és

c)3 az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,

 

 

A

B

C

D

E

F

G

H

 

1.

Légszennyező anyag

Határérték [µg/m3]

 

2.

órás

24 órás

éves

 

 

3.

[CAS szám]

Határérték

Tűréshatár

Határérték

Tűréshatár

Határérték

Tűréshatár

Veszélyességi fokozat

 

4.

Kén-dioxid [7446-09-5]

250
a naptári év alatt 24-nél többször nem léphető túl

1501

125 a naptári év alatt 3-nál többször nem léphető túl

 

50
(Meghatározására alkalmazott mérési program: folyamatos mérés vagy legalább heti egy-egy, véletlenszerűen kiválasztott 24 órás mérés, egyenletesen elosztva az év során; vagy
az év során egyenletesen elosztott, legalább 8 héten keresztül végzett mérés.)

 

III.

 

5.

Nitrogén-dioxid
[10102-44-0]
(Új kibocsátás-
csökkentő intézkedési terv készítésénél
a nitrogén-dioxid határértéket kell figyelembe venni.)

100
a naptári év alatt 18-nál többször nem léphető túl

50%2

85

 

40
(Meghatározására alkalmazott mérési program: folyamatos mérés vagy legalább heti egy-egy, véletlenszerűen kiválasztott 24 órás mérés, egyenletesen elosztva az év során; vagy
az év során egyenletesen elosztott, legalább 8 héten keresztül végzett mérés.)

50%2

II.

 

6.

Szén-monoxid
[630-08-0]

10 000

 

5 000
(Napi 8 órás mozgó átlagkoncentrációk maximuma, amelyet az órás átlagok alapján készített
8 órás mozgó átlagértékekből kell kiválasztani. Például bármelyik nap első vizsgálati periódusa a megelőző nap 17 órától
az adott nap 1 óráig tart. Bármelyik nap utolsó vizsgálati periódusa az adott napon 16 órától
24 óráig tart.)

60%1

3 000

 

II.

 

7.

Szálló por (PM10)

 

 

50
a naptári év alatt
35-nél többször
nem léphető túl

50%1

40
(Meghatározására alkalmazott mérési program: folyamatos mérés vagy legalább heti egy-egy, véletlenszerűen kiválasztott 24 órás mérés, egyenletesen elosztva az év során; vagy
az év során egyenletesen elosztott, legalább nyolc héten keresztül végzett
24 órás mérés.)

20%1

III.

 

8.

Ólom [7439-92-1]

 

 

 

 

0,3
(Meghatározására alkalmazott mérési program: folyamatos mérés vagy legalább heti egy-egy, véletlenszerűen kiválasztott 24 órás mérés, egyenletesen elosztva az év során; vagy
az év során egyenletesen elosztott, legalább nyolc héten keresztül végzett
24 órás mérés.)

100%3

I.

 

9.

Higany [7439-97-6] és szervetlen higany vegyületek Hg-ként

 

 

 

 

1
(Meghatározására alkalmazott mérési program: folyamatos mérés vagy legalább heti egy-egy, véletlenszerűen kiválasztott 24 órás mérés, egyenletesen elosztva az év során; vagy
az év során egyenletesen elosztott, legalább nyolc héten keresztül végzett
24 órás mérés.)

 

I.

 

10.

Benzol [71-43-2] (Rákkeltő légszennyező anyag)

 

 

10
öt év után felülvizsgálatra kerül

 

5
(Meghatározására alkalmazott mérési program: folyamatos mérés vagy legalább heti egy-egy, véletlenszerűen kiválasztott 24 órás mérés, egyenletesen elosztva az év során; vagy
az év során egyenletesen elosztott, legalább nyolc héten keresztül végzett
24 órás, illetőleg 168 órás mérés.)

100%2

I.

d)4 a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek

való megfelelést szolgálja.

11–12. §5

1. melléklet a 4/2011. (I. 14.) VM rendelethez6

A levegőterheltségi szint egészségügyi határértékei, célértékei, hosszú távú célkitűzései

1. A légszennyezettség egészségügyi határértékei, célértékei, hosszú távú célkitűzései és a PM2,5-re vonatkozó specifikus kötelezettségek

1.1 A levegőterheltségi szint egészségügyi határértékei

1.1.1. A levegő térfogatot 293 K hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra át kell számítani.

1.1.2. CAS szám: Chemical Abstracts Service azonosító száma

1.1.3.1. Kiemelt jelentőségű légszennyező anyagok

1 A határértéknek való megfelelés szempontjából a tűréshatárt 2005. január 1-jéig lehet alkalmazni.

2 A határértéknek való megfelelés szempontjából a tűréshatárt 2010. január 1-jéig lehet alkalmazni.

3 A határértéknek való megfelelés szempontjából a tűréshatárt 2010. január 1-jéig lehet alkalmazni a több évtizedes ipari tevékenység során szennyeződött helyszíneken lévő jellegzetes ipari források közvetlen környezetében (1000 méternél nem messzebb).

1.1.3.2. Ózon [CAS szám 10028-15-6]

 

A

B

C

D

1

Határérték

célérték

hosszú távú célkitűzés

Veszélyességi fokozat

µg/m3
Napi 8 órás mozgó átlagkoncentrációk maximuma
A maximum értéket az órás átlagok alapján képzett 8 órás mozgó átlagértékekből kell kiválasztani. Az ily módon számított 8 órás átlagokat arra a napra kell vonatkoztatni, amelyen a 8 órás időtartam végződik, tehát bármelyik nap első vizsgálati periódusa a megelőző nap
17 órától az adott nap 01 óráig tart. Bármelyik nap utolsó vizsgálati periódusa az adott napon 16 órától 24 óráig tart.

 

120
melyet 2009. december 31-ig egy naptári évben,

hároméves vizsgálati időszak átlagában 80 napnál többször nem szabad túllépni.

120
melyet 2010. évtől, mint első évtől kezdve hároméves vizsgálati időszak átlagában egy naptári évben 25 napnál többször nem szabad túllépni. Amennyiben a három évre vonatkozó átlagot nem lehet meghatározni teljes és egymást követő éves adatok alapján, akkor a célértékek betartásának ellenőrzéséhez megkövetelt minimális éves adat: egy évre vonatkozó éves adat.

120
amely egy naptári év alatt mért napi 8 órás mozgó átlagkoncentráció maximuma.
A hosszú távú célkitűzés elérésére vonatkozó időpont nincs meghatározva.

I.

1.1.4.1. Egyes rákkeltő légszennyező anyagok

 

A

B

C

D

E

1

Légszennyező anyag
[CAS szám]

Határérték [µg/m3]

Éves célérték [µg/m3]

Veszélyességi
fokozat

2

24 órás

éves

3

Arzén [7440-38-2]
és vegyületei As-ként, belélegezhető formában

(A koncentrációt a PM10 frakcióban lévő teljes mennyiség éves átlagában kell meghatározni, és a célértéket 2012. december 31-ig kell elérni.)

 

0,01

0,006

I.

4

Kadmium [7440-43-9]
és vegyületei Cd-ként, belélegezhető formában

(A koncentrációt a PM10 frakcióban lévő teljes mennyiség éves átlagában kell meghatározni, és a célértéket 2012. december 31-ig kell elérni.)

 

0,005

0,005

I.

5

Nikkel [7440-02-0]
és vegyületei Ni-ként, belélegezhető formában

(A koncentrációt a PM10 frakcióban lévő teljes mennyiség éves átlagában kell meghatározni, és a célértéket 2012. december 31-ig kell elérni.)

 

0,025

0,02

I.

6

3,4-Benz(a)pirén [50-32-8]

(A koncentrációt a PM10 frakcióban lévő teljes mennyiség éves átlagában kell meghatározni, és a célértéket 2012. december 31-ig kell elérni.)

0,001

0,0012

0,001

I.

7

Króm [7440-47-3] és vegyületei Cr-ként, belélegezhető formában

 

0,05

(Meghatározására alkalmazott mérési program: legalább heti egy-egy, véletlenszerűen kiválasztott 24 órás mérés, egyenletesen elosztva az év során; vagy az év során egyenletesen elosztott, legalább nyolc héten keresztül végzett 24 órás mérés.)

 

I.

8

Berillium [7440-41-7]
és vegyületei Be-ként, belélegezhető formában

 

0,05

(Meghatározására alkalmazott mérési program: legalább heti egy-egy, véletlenszerűen kiválasztott 24 órás mérés, egyenletesen elosztva az év során; vagy az év során egyenletesen elosztott, legalább nyolc héten keresztül végzett 24 órás mérés.)

 

I.

9

1,3-Butadién [106-99-0]

 

2,25

(Meghatározására alkalmazott mérési program: legalább heti egy-egy, véletlenszerűen kiválasztott 24 órás mérés, egyenletesen elosztva az év során; vagy az év során egyenletesen elosztott, legalább nyolc héten keresztül végzett 24 órás mérés.)

 

I.

10

Dioxinok és furánok (2,3,7,8-TCDD: tetraklór-
dibenzo-dioxin toxikus egyenértékben kifejezve)

 

1 x 10-6
[pg/mg3]

(Meghatározására alkalmazott mérési program: legalább heti egy-egy, véletlenszerűen kiválasztott 24 órás mérés, egyenletesen elosztva az év során; vagy az év során egyenletesen elosztott, legalább nyolc héten keresztül végzett 24 órás mérés.)

 

I.

11

Tetraklór-etilén (perklór-etilén) [127-18-4]

250

60

(Meghatározására alkalmazott mérési program: legalább heti egy-egy, véletlenszerűen kiválasztott 24 órás mérés, egyenletesen elosztva az év során; vagy az év során egyenletesen elosztott, legalább nyolc héten keresztül végzett 24 órás mérés.)

 

I.

12

Triklór-etilén [79-01-6]

 

23

(Meghatározására alkalmazott mérési program: legalább heti egy-egy, véletlenszerűen kiválasztott 24 órás mérés, egyenletesen elosztva az év során; vagy az év során egyenletesen elosztott, legalább nyolc héten keresztül végzett 24 órás mérés.)

 

I.

13

Vinil-klorid [75-01-4]

 

5

(Üzemelő, meglévő vinil-kloridot előállító technológia esetében, a telephely határán, a levegőterheltségi szint éves egészségügyi határértéke
30 µg/m3.)

 

I.

1.1.4.2. Azbeszt

Az azbeszt kifejezés alatt a következő szálas szilikátokat kell érteni: krokidolit [12001-28-4] (kékazbeszt), aktinolit [77536-66-4], antofillit [77536-67-5], amozit [12172-73-5] (barna azbeszt), tremolit [77536-68-6], ahol a szögletes zárójel a CAS számokat tartalmazza.

 

A

B

C

1

Határérték (rost/m3)
(A határértéket pásztázó elektronmikroszkóppal mérve kell ellenőrizni.)

Veszélyességi
fokozat

2

24 órás

éves

 

3

1000

1000

I.

1.2. A PM2,5-re vonatkozó specifikus kötelezettségek

1.2.1.Nemzeti expozíciócsökkentési cél

 

A

B

1

A 2010. évi átlagexpozíció-mutatóhoz (ÁEM) képest megvalósítandó expozíció-csökkentési cél

(Amennyiben a µg/m3-ben kifejezett ÁEM a referenciaévben 8,5 µg/m3 vagy annál kevesebb, az expozíciócsökkentési cél nulla lesz. A csökkentési cél azokban az esetekben is nulla, amikor az ÁEM a 2010. és 2020. közötti időszakban bármikor eléri a 8,5 µg/m3 szintet, és ezen a szinten vagy ezen szint alatt marad.)

Az expozíció-
csökkentési cél
elérésének éve

2

2020

3

Kezdeti koncentráció µg/m3-ben

Csökkentési cél (%)

 

4

< 8,5=8,5

0%

5

> 8,5 – <13

10%

6

= 13 – <18

15%

7

= 18 – < 22

20%

8

³ 22

18 ěg/m3 eléréséhez szükséges valamennyi megfelelő intézkedés

1.2.2. Expozíció koncentráció

 

A

B

1

Az expozíciókoncentrációra vonatkozó kötelezettség

A kötelezettségek teljesítésének éve

2

20 µg/m3

2015

1.2.3. Célérték

 

A

B

C

1

Átlagszámítási időszak

Célérték

A célértéknek való megfelelés időpontja

2

naptári év

25 µg/m3

2010. január 1.

1.2.4. Határérték

 

A

B

C

D

1

Átlagszámítási időszak

Határérték

Tűréshatár

A határértéknek való megfelelés időpontja

2

1. szakasz

3

Naptári év

25 µg/m3

A 2008. május 21-én 20%, amely arány január 1-jén és minden 12 hónapban azonos éves százalékarányban csökken úgy, hogy 2015. január 1-jére elérje a 0%-ot

2015. január 1.

4

2. szakasz
(a Bizottság 2013-ban az egészségi és környezeti hatásokra, a műszaki megvalósíthatóságra és a tapasztalatokra vonatkozó további információk, valamint a tagállami célértékek fényében felülvizsgálja az indikatív határértéket)

5

Naptári év

20 µg/m3

 

2020. január 1.

2. melléklet a 4/2011. (I. 14.) VM rendelethez7

1. Egyes légszennyező anyagok tervezési irányértékei

 

A

B

C

D

1.

Légszennyező anyag [CAS szám]

Tervezési irányértékek [µg/m3]

Veszélyességi
fokozat

2.

24 órás

60 perces

3.

Acetaldehid [75-07-0]

0,2

1

II.

4.

Acetofenon [98-86-2]

3

3

II.

5.

Aceton [67-64-1]

350

350

IV.

6.

Akril-nitril [107-13-1]

2

 

I.

7.

Akrilsav [79-10-7]

10

10

IV.

8.

Akrolein (2-propenál) [107-02-8]

3

10

II.

9.

Ammónia [7664-41-7]

100

200

III.

10.

Anilin [62-53-3]

3

5

II.

11.

Antimon [7440-36-0] és vegyületei Sb-ként, kivéve az antimon-trioxid [1309-64-4]

1

 

II.

12.

Benzil-klorid (a klór-toluol)
[100-44-7]

10

 

I.

13.

Benzinek (ásványolajból)
[8006-61-9]

1 500

5 000

II.

14.

Bifenil (difenil) [92-52-4]

2

5

III.

15.

Bróm és gőz- vagy gáznemű szervetlen vegyületei HBr-ként
(HBr: [10035-10-6])

10

20

II.

16.

Butil-acetát (ecetsav-butil-észter) [123-86-4]

100

100

IV.

17.

Butil-aldehid (Butiraldehid)
[123-72-8]

15

15

IV.

18.

Butil-diglikol (dietilén-glikol-monobutil-éter) [112-34-5]

100

200

IV.

19.

2-Butoxi-etanol (butil-glikol, etilén-glikol-monobutil-éter)
[111-76-2]

10

50

IV.

20.

Ciklohexanol [108-93-0]

60

60

III.

21.

Ciklohexanon [108-94-1]

40

40

IV.

22.

Ciklopentán [287-92-3]

5 000

10 000

IV.

23.

Cink [7440-66-6] és vegyületei
Zn-ként

10

 

III.

24.

Diaceton-alkohol (4-hidroxi-4-metil-2-pentanon)
[123-42-2]

50

150

IV.

25.

Dibenz (a,h) antracén [53-70-3]

0,002
(éves határérték)

 

I.

26.

Dibrómmetán [74-95-3]

7,5

7,5

I.*

27.

Dibutil-éter [142-96-1]

1 000

3 000

IV.

28.

Dietanol-amin (2,2-imino-dietanol) [111-42-2]

100

200

III.

29.

Dietil-amin [109-89-7]

50

50

IV.

30.

Dietil-éter (éter, etil-éter) [60-29-7]

3 000

5 000

IV.

31.

Di-izobutil-keton (2,6-dimetil-heptán-4-on [108-83-8]

1 500

3 000

IV.

32.

Di-izopropil-éter [108-20-3]

3 000

5 000

IV.

33.

3,3-Diklór-benzidin [91-94-1]

0,002 (éves)

 

I.

34.

1,2-Diklór-benzol [95-50-1]

60

60

III.

35.

1,4 -Diklór-benzol [106-46-7]

100

200

III.

36.

Diklór-difluor-metán [75-71-8]

Betiltva

37.

1,1-Diklór-etán [75-34-3]

1 000

3 000

II.

38.

1,2-Diklór-etán [107-06-2]

20

40

II.

39.

1,1-Diklór-etilén [75-35-4]

10

30

III.

40.

1,2-Diklór-etilén [540-59-0]

100

300

III.

41.

2,4-Diklór-fenol [120-83-2]

10

20

III.

42.

2,4-Diklór-fenoxi-ecetsav [94-75-7]

10

20

III.

43.

Diklór-metán (metilén-klorid)
[75-09-2]

20

300

III.

44.

Dimetil-amin [124-40-3]

5

5

III.

45.

N,N-Dimetil-anilin [121-69-7]

6

6

II.

46.

N,N-Dimetil-formamid [68-12-2]

30

30

II.

47.

Dimetil-szulfát [77-78-1]

1

 

I.

48.

Dioktil-ftalát, di(2-etil-hexil) ftalát [117-81-7]

10

20

II.

49.

1,4-Dioxán [123-91-1]

10

50

II.

50.

Dipentén (P-menta-dién)
[138-86-3]

100

200

III.

51.

Ecetsav [64-19-7]

60

200

IV.

52.

Ecetsavanhidrid [108-24-7]

30

100

III.

53.

Epiklórhidrin (1,2-epoxi-3-klór-propán) [106-89-8]

10

 

II.

54.

Etanol-amin [141-43-5]

10

30

III.

55.

Etil-acetát (ecet-észter, ecetsav-etil-észter) [141-78-6]

100

100

IV.

56.

Etil-akrilát (akrilsav-etil-észter) [140-88-5]

100

100

II.

57.

Etil-alkohol (etanol) [64-17-5]

5 000

5 000

IV.

58.

Etil-amin [75-04-7]

10

10

III.

59.

Etil-benzol [100-41-4]

20

20

IV.

60.

Etilén [74-85-1]

250

250

IV.

61.

Etilén-glikol-monoetil-éter
[110-80-5]

20

50

II.

62.

Etilén-glikol-monometil-éter
[109-86-4]

20

50

II.

63.

Etilénglikol (glikol) [107-21-1]

500

500

IV.

64.

Etilén-imin (aziridin) [151-56-4]

1

 

I.

65.

Etilén-oxid [75-21-8]

30

 

I.

66.

Etil-klorid (klór-etán) [75-00-3]

50

100

II.

67.

Fenol [108-95-2]

10

10

IV.

68.

Fluor [7782-41-4] gőz vagy gáznemű szervetlen vegyületei
HF-ként HF: [7664-39-3])

5

20

II.

69.

Fluor [7782-41-4]) szilárd (poralakú) szervetlen, vízoldható vegyületei F-ként

5

20

II.

70.

Formaldehid [50-00-0]

12

 

I.

71.

Foszgén [75-44-5]

1

4

II.

72.

Ftálsav-anhidrid [85-44-9]

10

20

III.

73.

Furfuril-alkohol [98-00-0]

50

100

IV.

74.

Furfurol (furfurál, 2-fur-aldehid) [98-01-1]

50

50

II.

75.

Hangyasav [64-18-6]

50

100

II.

76.

Hidrazin [302-01-2]

0,0002
(éves határérték)

 

I.

77.

Hidrogén-cianid [74-90-8]

5

15

II.

78.

Izopropenil-benzol [98-83-9]

100

200

II.

79.

Izopropil-benzol (kumol, metil-etil-benzol) [98-82-8]

14

14

III.

80.

Jód [7553-56-2] és vegyületei
I-ként, kivéve metil-jodid [74-88-4]

10

20

IV.

81.

Kalcium-ciánamid [156-62-7]

5

10

III.

82.

Kalcium-oxid [1305-78-8]

50

100

IV.

83.

Kaprolaktám [105-60-2]

20

40

III.

84.

Kerozin (C14-C14) [8008-20-6]

300

500

IV.

85.

Kén-hidrogén [7783-06-4]

8

8

II.

86.

Kénsav [7664-93-9]

10

20

II.

87.

Kén-trioxid [7446-11-9] SO2-ként, (SO2: [7446-09-5])

50

500

III.

88.

Klór [7782-50-5]

30

100

II.

89.

Klór-acet-aldehid [107-20-0]

5

10

II.

90.

Klór-benzol [108-90-7]

100

100

III.

91.

Klór-ecetsav [79-11-8]

100

120

III.

92.

1-Klór-4-nitro-benzol (p-klór-nitro-benzol) [100-00-5]

4

4

II.

93.

Kloroform (triklór-metán) [67-66-3]

5

20

II.

94.

Kloroprén (2-klór-1,3-butadién) [126-99-8]

5

20

III.

95.

2-klór-propán [75-29-6]

1 000

2 000

III.

96.

Kobalt [7440-48-4] és rákkeltő vegyületei, kobalt-diklorid [7646-79-9], kobalt-szulfát [10124-43-3] Co-ként, belélegezhető formában

0,1

 

II.

97.

Krezol (o,m,p) [1319-77-3]

10

30

III.

98.

Magnézium-oxid [1309-48-4]

10

30

III.

99.

Maleinsav [110-16-7]

10

20

III.

100.

Maleinsavanhidrid [108-31-6]

5

20

III.

101.

Mangán [7439-96-5] és vegyületei Mn-ként

1

 

III.

102.

Metil-acetát (ecetsav-metil-észter) [79-20-9]

70

70

IV.

103.

Metil-akrilát [96-33-3]

10

10

III.

104.

Metil-alkohol (metanol) [67-56-1]

250

500

II.

105.

Metil-amin [74-89-5]

300

600

III.

106.

Metil-benzoát [93-58-3]

500

1 000

III.

107.

Metil-bromid [74-83-9]

Betiltva

108.

Metil-ciklohexanon [1331-22-2]

5 000

10 000

IV.

109.

Metil-etil-keton (2-butanon)
[78-93-3]

300

300

IV.

110.

Metil-éter (dimetil-éter)
[115-10-6]

1 000

2 000

IV.

111.

Metil-formiát (hangyasav-metilészter) [107-31-3]

20

50

III.

112.

Metil-izobutil-keton
(4-metil-2-pentanon, izo-butil-metil-keton) [108-10-1]

20

50

III.

113.

Metil-jodid [74-88-4]

2

20

II.

114.

Metil-klorid (klór-metán) [74-87-3]

30

100

II.

115.

Metil-merkaptán [74-93-1] és merkaptánok

0,01

0,01

III.

116.

Metil-metakrilát (metakrilsav-metil-észter) [80-62-6]

100

100

III.

117.

Metil-tercier-butiléter [1634-04-4]

250

250

III.

118.

2-Metoxi-etanol [109-86-4]

15

45

I.

119.

Naftalinok (naftalin, 1-metil-naftalin,
2-metil-naftalin)
[91-20-3]

1

3

III.

120.

2-Naftil-amin [91-59-8]

5

 

II.

121.

Nátrium-hidroxid [1310-73-2]

10

50

III.

122.

Nitro-benzol [98-95-3]

8

8

II.

123.

Nitro-fenol (o,m,p) [88-75-5]
[554-84-7] [100-02-7]

0,4

1

III.

123a.

Nitrogén-oxidok
(mint NO2)

150

200

II.

124.

Nitro-krezol (4,2) [5460-31-1]

50

100

III.

125.

Nitro-toluol (m,p) [99-08-1],
[199-99-0]

10

100

II.

126.

Nitro-toluol (o) [88-72-2]

20

50

II.

127.

N-metil-2 pirrolidon [872-50-4]

50

100

IV.

128.

Olefin szénhidrogének, kivéve
1,3 butadién és az etilén

250

250

IV.

129.

Ólom-tetra-etil [78-00-2]

0,5

0,5

1

130.

Ón [7440-31-5] és vegyületei
Sn-ként

20

 

II.

131.

Paraffin szénhidrogének
[64771-72-8], kivéve metán

500

500

IV.

132.

Petróleum [64742-81-0]

300

500

IV.

133.

Pinének [80-56-8]

0,3

1

II.

134.

Piridin [110-86-1]

9

9

IV.

135.

Propil-alkohol [71-23-8]

5 000

10 000

IV.

136.

Propilén-glikol-monometiléter,
1-metoxi-2-propanol,
metil-proxitol [107-98-2]

200

200

IV.

137.

1,2-Propilén-oxid (1,2-epoxi-propán)
[75-56-9]

3

 

I.

138.

Propion-aldehid [123-38-6]

40

80

III.

139.

Propionsav [7909-4]

50

100

IV.

140.

Réz [7440-50-8] és vegyületei
Cu-ként

1

 

IV.

141.

Salétromsav [7697-37-2]

10

20

II.

142.

Sósav [7647-01-0]

10

20

II.

142a.

Szálló por (TSPM: összes lebegő por)

100

200

III.

143.

Szén-diszulfid [75-15-0]

5

25

II.

144.

Sztirol [100-42-5]

70

70

III.

145.

Terpentin [8006-64-2]

200

1 000

III.

146.

Tetrahidrofurán [109-99-9]

200

200

III.

147.

1,1,2,2-Tetraklór-etán [79-34-5]

100

100

II.

148.

Texanol (2,2,4-trimetil-1,3-pentándiol-mono-izobutinát)
[25265-77-4]

500

1 000

III.

149.

Tioglikolsav [68-11-1]

10

30

III.

150.

Toluidin (o) [95-53-4]

50

 

II.

151.

Toluol [108-88-3]

200

600

IV.

152.

2,4-Toluol-diizocianát (4-metil-m-fenilén-diizocoanát)
[584-84-9]

2

2

I.

153.

Trietil-amin [121-44-8]

7

7

III.

154.

1,1,1-Triklór-etán [71-55-6]

Betiltva

155.

1,1,2-Triklór-etán [79-00-5]

Betiltva

156.

Triklór-fenolok (2,4,6) [88-06-2]

1

3

II.

157.

Triklór-fluor-metán [75-69-4]

Betiltva

158.

Trimetil-benzol(ok) (pl. mezitilén:
1,3,5-trimetil-benzol
[108-67-8])

1 000

2 000

III.

159.

Trimetil-amin [75-50-3]

0,5

0,5

II.

160.

Vanádium [7440-62-2] és vegyületei
V-ként

1

 

II.

161.

Vinil-acetát (ecetsav-vinil-észter)
[108-05-4]

150

150

IV.

162.

Xilenol (2,4) [105-67-9]

70

100

IV.

163.

Xilenol (2,3) [526-75-0]

5

10

IV.

164.

Xilenol (2,5) [95-87-4]

1

3

IV.

165.

Xilenol (2,6) [576-26-1]

2

5

IV.

166.

Xilenol (3,4) [95-65-8]

3,5

5

IV.

167.

Xilenol (3,5) [109-68-9]

1

3

IV.

168.

Xilolok [1330-20-7]

60

200

IV.

2. Az ülepedő porra vonatkozó tervezési irányértékek

 

 

A

B

C

D

 

1.

Légszennyező anyag [CAS szám]

Tervezési irányérték

Veszélyességi fokozat

 

2.

30 napos

éves

 

3.

Ülepedő por, toxikus
anyagot nem tartalmaz

16 g/m2 x 30 nap

120 t/km2xév

IV.

 

4.

Ólom [7439-92-1]

7,5 mg/m2 x 30 nap

 

I.

 

5.

Kadmium [7440-43-9]

0,15 mg/m2 x 30 nap

 

I.

 

6.

Vízoldható fluoridok
F-ként (F: [7782-41-4])

50 mg/m2 x 30 nap

 

I.

3. melléklet a 4/2011. (I. 14.) VM rendelethez

Tájékoztatási és riasztási küszöbértékek

1. A levegő térfogatot 293 K hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra át kell számítani.

[CAS szám: Chemical Abstracts Service azonosító száma]

2. Tájékoztatási és riasztási küszöbértékek

 

A

B

B

C

1

Légszennyező anyag
[CAS szám]

Átlagolási időszak

Tájékoztatási küszöbérték

Riasztási küszöbérték

µg/m3

2

Kén-dioxid [7446-09-5]

1 óra

400
három egymást követő órában

500
három egymást
követő órában vagy

72 órán túl
meghaladott 400

3

Nitrogén-dioxid
[10102-44-0]

1 óra

350
három egymást követő órában

400
három egymást
követő órában vagy

72 órán túl
meghaladott 350

4

Szén-monoxid
[630-08-0]

1 óra

20 000
három egymást követő órában

30 000
három egymást
követő órában vagy

72 órán túl meghaladott
20 000

5

Szálló por (PM10)

24 óra

75
két egymást követő napon

és a meteorológiai előrejelzések szerint a következő napon javulás nem várható

100
két egymást
követő napon és a meteorológiai előrejelzések szerint a következő napon javulás nem várható

6

Ózon [10028-15-6]

1 óra

180
három egymást követő órában

240
három egymást követő órában vagy

72 órán túl meghaladott
180

3. A lakossági tájékoztatásnak legalább az alábbiakra kell kiterjednie:

3.1.Tájékoztatás az észlelt túllépésről:

3.1.1. a túllépés helye, az érintett terület,

3.1.2. a túllépés mértéke (a tájékoztatási vagy a riasztási küszöbértékekhez viszonyítva),

3.1.3. a túllépés kezdete és várható időtartama,

3.1.4. a legmagasabb 1 órás, 8 órás és 24 órás átlag koncentráció

megadásával.

3.2.Előrejelzés a következő időszakra (napszakra vagy napra):

3.2.1. a várható túllépéssel érintett terület,

3.2.2. a várható (tájékoztatási vagy riasztási) fokozat,

3.2.3. a várható változások szennyezettségi szintben (javulás, stabilizálódás vagy romlás) történő

megadásával.

3.3.Tájékoztatás az érintett lakosság részére a lehetséges egészségügyi hatásokról és a javasolt teendőkről:

3.3.1. a veszélyeztetett népességcsoportok (óvodás korúak, iskolai tanulók, idősek, betegek),

3.3.2. a várható tünetek,

3.3.3. az érintett népességcsoportok számára javasolt elővigyázatossági intézkedések,

3.3.4. a további információk elérési módjának

megadásával.

3.4.Tájékoztatás a szennyezettség, illetve az expozíció csökkentése érdekében teendő megelőző beavatkozásról a szennyezettség lehetséges okainak bemutatásával és a kibocsátások csökkentésére vonatkozó ajánlásokkal.

4. melléklet a 4/2011. (I. 14.) VM rendelethez

Az ökológiai rendszerek védelmében meghatározott kritikus levegőterheltségi szintek

1. A levegő térfogatot 293 K hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra át kell számítani.

[CAS szám: Chemical Abstracts Service azonosító száma]

2.Az ökológiai rendszerek védelmében meghatározott kritikus levegőterheltségi szintek

2.1. Koncentrációk

 

A

B

C

1

Légszennyező anyag
[CAS szám]

Éves határértékek
[µg/m3]

Megjegyzés

2

Kén-dioxid
[7446-09-5]

20

betartandó a téli félév
(október 1-től március 31-ig) féléves átlagában is

3

Nitrogén oxidok
(mint NO2)

30

 

4

Ammónia

8

 

2.2. Megengedett ülepedések

 

A

B

C

1

Légszennyező anyag
[CAS szám]

Határérték

Mértékegység

2

Nitrogén tartalmú vegyületek
(mint N)

25

kg/ha x év

3

Kéntartalmú vegyületek (mint S)

40

kg/ha x év

4

Aeroszolok

 

kg/ha x év

5

Ca [7440-70-2]

140

6

Mg [7439-95-4]

175

7

Pb [7439-92-1]

2,5

8

Cu [7440-50-8]

2,5

9

Zn [7440-66-6]

10

10

Cd [7440-43-9]

0,05

11

Összes sav

4000

mol/ha x év

2.3. Talaj közeli ózon [CAS szám: 10028-15-6] koncentráció okozta terhelés megengedett értékei

A

B

C

D

1

Jellemző érték

Célérték

Hosszú távú célkitűzés

2

AOT40, a májustól júliusig terjedő időszak 1 órás értékeiből számolva

A vegetáció védelmére, 2010. évre
18 000 µg/m3 x óra
5 éves átlagban
Amennyiben az öt évre vonatkozó átlagot nem lehet meghatározni teljes és egymást követő éves adatok alapján, akkor a célértékek betartásának ellenőrzéséhez megkövetelt minimális éves adat: három évre vonatkozó éves adat.

A vegetáció védelmére, 2020. évre
6000 µg/m3 x óra

5. melléklet a 4/2011. (I. 14.) VM rendelethez8

A zónák típusai

1. A csoport: agglomeráció: az Lvr. szerint.

2. B csoport: azon terület, ahol a levegőterheltségi szint egy vagy több légszennyező anyag tekintetében a levegőterheltségi szintre vonatkozó határértéket és a tűréshatárt, az 1. melléklet 1.1.4.1. pontjában foglalt táblázat 3–6. sorában szereplő anyagok esetén a célértéket meghaladja. Ha valamely légszennyező anyagra tűréshatár nincs megállapítva, de a területen e légszennyező anyag tekintetében a levegőterheltségi szint meghaladja a határértéket, illetve az 1. melléklet 1.1.4.1. pontjában foglalt táblázat 3–6. sorában szereplő anyagok esetén a célértéket, a területet ebbe a csoportba kell sorolni.

3. C csoport: azon terület, ahol a levegőterheltségi szint egy vagy több légszennyező anyag tekintetében a levegőterheltségi szintre vonatkozó határérték és a tűréshatár között van.

4. D csoport: azon terület, ahol a levegőterheltségi szint egy vagy több légszennyező anyag tekintetében a felső vizsgálati küszöb és a levegőterheltségi szintre vonatkozó határérték, az 1. melléklet 1.1.4.1. pontjában foglalt táblázat 3–6. sorában szereplő anyagok esetében a célérték között van.

5. E csoport: azon terület, ahol a levegőterheltségi szint egy vagy több légszennyező anyag tekintetében a felső és az alsó vizsgálati küszöb között van.

6. F csoport: azon terület, ahol a levegőterheltségi szint az alsó vizsgálati küszöböt nem haladja meg.

7. O-I csoport: azon terület, ahol a talaj közeli ózon koncentrációja meghaladja a célértéket.

8. O-II csoport: azon terület, ahol a talaj közeli ózon koncentrációja meghaladja a hosszú távú célként kitűzött koncentráció értéket.

9.Az alsó és felső vizsgálati küszöbérték meghatározása a levegőterheltségi szint és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról szóló jogszabály szerint történik.

6. melléklet a 4/2011. (I. 14.) VM rendelethez

Általános technológiai kibocsátási határértékek

1. A kibocsátási határérték tüzelési és termikus (a levegőből tényleges oxigén-elvonás történik) technológiáknál – ha jogszabály vagy hatósági határozat másként nem rendelkezik – a száraz véggáz 5 tf%-os O2 tartalmára, 273 K hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra vonatkozik. A technológiai kibocsátási határérték légszennyező pontforrásonként értelmezendő.

2. Tömegárammal szabályozott technológiai kibocsátási határértékek esetében, ha a légszennyező anyag kibocsátása a tömegáram alsó határa (küszöbértéke) alá esik, a kibocsátási határérték a tömegáram alsó határához hozzárendelt, mg/m3-ben megadott légszennyező anyag koncentráció, amelyet a küszöbérték alatt nem kell alkalmazni. Levegőtisztaság-védelmi alapbejelentést (LAL) a tömegáram küszöbérték alatti kibocsátásokkal működő technológiák esetén is kell tenni. Amennyiben a légszennyező anyag kibocsátása eléri vagy meghaladja a küszöbértéket, a légszennyezés éves mértékét (éves levegőtisztaság-védelmi jelentést) is be kell jelenteni. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a légszennyezőanyag koncentrációra meghatározott kibocsátási határértékek 273 K hőmérsékletű és 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.1.1. Szilárd anyag és por alakú szervetlen anyagok

 

A

B

C


1


Légszennyező anyag
[CAS szám]


Légszennyező
anyag
tömegárama
[kg/h]


Kibocsátási határérték
(légszennyező anyag
koncentráció)
[mg/m3]

2

O osztály

0,5-ig

150

3

szilárd anyag

0,5-nél nagyobb

50

4

A osztály

   

5

por alakú szervetlen anyagok
Hg [7439-97-6] és vegyületei,
Hg-ként
TI [7440-28-0] és vegyületei,
TI-ként
összesen




0,001 vagy ennél nagyobb




0,2

6

B osztály

   

7

por alakú szervetlen anyagok
Co [7440-48-4] és vegyületei,
Co-ként
V [7440-62-2] és vegyületei,
V-ként
Se [7782-49-2] és vegyületei,
Se-ként
Te [13494-80-9] és vegyületei,
Te-ként
összesen






0,005 vagy ennél nagyobb






1,0

8

C osztály

   

9

por alakú szervetlen anyagok
Cu [7440-50-8] és vegyületei,
Cu-ként
Mn [7439-96-5] és vegyületei,
Mn-ként
Pb [7439-92-1] és vegyületei,
Pb-ként
Pd [7440-05-3] és vegyületei,
Pd-ként
Pt [7440-06-4] és vegyületei,
Pt-ként
Rh [7440-16-6] és vegyületei,
Rh-ként
Sb [7440-36-0] és vegyületei,
Sb-ként
Sn [7440-31-5] és vegyületei,
Sn-ként
Zn [7440-66-6] és vegyületei,
Zn-ként
Cianidok, könnyen oldódóak,
(pl. NaCN: [143-33-9]), CN-ként
Fluoridok, könnyen oldódóak,
(pl. NaF: [7681-49-4]), F-ként [7782-41-4]
Na [7440-23-5] és vegyületei,
Na-ként megadva, összesen
















0,025 vagy ennél nagyobb
















5,0

2.1.2. Azt a por alakú szervetlen anyagot, amely az A-C osztályban nincs felsorolva, szilárd anyagnak (O osztály) kell tekinteni.

2.1.3. Ugyanabba az osztályba tartozó több anyag együttes, egyidejűleg történő kibocsátása esetén is meg kell tartani a fenti határértékeket.

2.1.4. Több, különböző osztályba tartozó anyag együttes, egyidejűleg történő kibocsátása esetén a kibocsátási határérték azzal, hogy a saját osztályra vonatkozó határértéket önmagában is meg kell tartani.

2.1.4.1. A és B osztály összesen: 1 mg/m3

2.1.4.2. A és C vagy B és C vagy A és B és C osztály összesen: 5 mg/m3

2.1.5. Amikor a véggáz fizikai állapotában a kibocsátott légszennyező anyagok a szilárd halmazállapot mellett gőz- vagy gázfázisban is jelen vannak, az emisszió együttesen sem lépheti túl a táblázatban megadott értékeket.

2.2. Gőz- vagy gáznemű szervetlen anyagok

 

A

B

C

1


Légszennyező anyag
[CAS szám]

Légszennyező
anyag tömegárama
[kg/h]

Kibocsátási határérték
(légszennyező anyag
koncentráció)
[mg/m3]

2

A osztály

 

 

3

Arzén [7784-42-1]
Cián-klorid [506-77-4]
Foszgén [75-44-5]
Foszfin [7803-51-2]
anyagonként

0,01 vagy ennél nagyobb

1

4

B osztály

 

 

5

Bróm [7726-95-6] és gőz- vagy gáznemű vegyületei, HBr-ként
[10035-10-6]
Klór [7782-50-5]
Hidrogén-cianid [74-90-8]
Jód [7553-56-2] és vegyületei
Kén-hidrogén [7783-06-4]
Fluor [7782-41-4] és gőz- vagy gáznemű vegyületei,
HF-ként [7664-39-3]
anyagonként

0,05 vagy ennél nagyobb

5

6

C osztály

 

 

7

Gőz- vagy gáznemű szervetlen klórvegyületek, amelyek nem az
A osztályba tartoznak,
HCl-ként [7647-01-0]
Nátrium hidroxid [1310-73-2]
összesen

0,3 vagy ennél nagyobb

30

8

D osztály

 

 

9

Kén-oxidok (kén-dioxid [7446-09-5] és kén-trioxid [7446-11-9]), SO2-ként
Nitrogén-oxidok (nitrogén-monoxid [10102-43-9],
nitrogén-dioxid [10102-44-0]),
NO2-ként
Szén-monoxid [630-08-0]
Ammónia [7664-41-7]
anyagonként

5,0 vagy ennél nagyobb

500

2.3.1. Szerves anyagok

 

A

B

C

1

Osztály (a táblázat szerint)

Légszennyező anyag tömegárama
[kg/h]

Kibocsátási határérték
(légszennyező anyag koncentráció)
[mg/m3]

2

A

0,1 vagy ennél nagyobb

20

3

B

2 vagy ennél nagyobb

100

4

C

3 vagy ennél nagyobb

150

2.3.2. Ugyanabba az osztályba tartozó több anyag együttes, egy időben történő kibocsátása esetén is be kell tartani a fenti határértékeket.

2.3.3. Több, különböző osztályba tartozó anyag együttes, egy időben történő kibocsátása esetén a kibocsátási határérték: 3 kg/h vagy ennél nagyobb tömegáram esetén összesen legfeljebb 150 mg/m3, de a saját osztályra vonatkozó határérték önmagában sem léphető túl.

2.3.4. A táblázatban nem szereplő anyagot abba az osztályba kell sorolni, amelyhez tartozó anyagokhoz a legközelebb áll a környezeti hatás szempontjából.

2.3.5. A rákkeltő anyagokra megadott határértékeket az általános kibocsátási határértékek nem befolyásolják. A bűzre vonatkozó előírásokat az általános kibocsátási határértékek nem befolyásolják.

2.3.6. A B és C osztályba sorolt szerves, szilárd halmazállapotú anyagok esetén a 2.2.1. pontban meghatározott szilárd anyagra vonatkozó és O osztályba sorolt általános kibocsátási határértéket kell alkalmazni.

2.4. Szerves anyagok osztályba sorolása

 

A

B

C

1.

Megnevezés [CAS szám]

Képlet

Osztály

2.

Acetaldehid [75-07-0]

C2H8O

B

3.

Acetofenon [98-86-2]

C8H4O

B

4.

Aceton [67-64-1]

C3H6O

C

5.

Akril-nitril [107-13-1]

C3H3N

A

6.

Akrilsav [79-10-7]

C3H4O2

C

7.

Akrilsav-etil-észter

lásd: etil-akrilát

 

8.

Akrilsav-metil-észter

lásd: metil-akrilát

 

9.

Akrolein

lásd: 2-propenál

 

10.

Alkil-alkoholok (kivéve metanol)

lásd: n-Propil-alkohol

 

11.

Alkil-ólomvegyületek

lásd: Ólom-tetraetil

 

12.

n-Amil-acetát [628-63-7]

C7H14O2

C

13.

sec.-Amil-acetát [626-38-0]

C7H14O2

C

14.

2-Amino-2-metilpropanol [124-68-5]

(CH3) 2 (NH2)CH2OH

C

15.

Anilin [62-53-3]

C6H7N

B

16.

Benz(a)antracén [56-55-3]

C18H12

A

17.

Benzil-klorid

lásd: ?-klór-toluol

 

18.

Benzoil-peroxid [94-36-0]

C14H10O4

C

19.

Benzinek ásványolajból [8006-61-9]

 

B

20.

Bifenil [92-52-4]

C12H10

C

21.

1,3-Butadién (divinil, viniletilén) [106-99-0]

C4H6

A

22.

2-Butanon [78-93-3]

C4HO

C

23.

Butil-acetát (ecetsav-butil-észter) [123-86-4]

C6H12O2

C

24.

Butil-aldehid (butiraldehid) [123-72-8]

C4H8O

C

25.

n-Butil-benzol [104-51-8]

C10H14

C

26.

sec.-Butil-benzol [135-98-8]

C10H14

C

27.

terc.-Butil-benzol [98-06-6]

C10H14

C

28.

Butil-diglikol
(dietilén-glikol-monobutil-éter) [112-34-5]

C8H17O3

C

29.

1,4-Butilén-glikol (1,4 bután-diol) [110-63-4]

C4H6

C

30.

Butil-glikol

lásd: 2-butoxi-etanol

 

31.

Butil-hidroxi-acetát (butil-glikolát) [7397-62-8]

C6H12O3

C

32.

Butil-klorid (1-klór-bután) [109-69-3]

CH3(CH2) 3C1

C

33.

2-Butoxi-etanol [111-76-2]

C6H14O2

C

34.

Ciklohexanol [108-93-0]

C6H12O

C

35.

Ciklohexanon [108-94-1]

C6H10O

C

36.

Ciklohexil-amin [108-91-8]

C6H11NH2

C

37.

Ciklopentán [287-92-3]

C5H10

C

38.

Dekalin [91-17-8]

C10H18

C

39.

Diaceton-alkohol

lásd: 4-hidroxi-4-metil-2-pentanon

 

40.

Dibenz(a,h) antracén [53-70-3]

C22H14

A

41.

Dibróm-metán [74-95-3]

CH2Br2

A

42.

Dibutil-éter [142-96-1]

C8H18O

C

43.

Dietanol-amin

lásd: 2,2-imino-dietanol

 

44.

Dietil-amin [109-89-7]

C4H11N

C

45.

m-Dietil-benzol [141-93-5]

C10H14

C

46.

p-Dietil-benzol [105-05-5]

C10H14

C

47.

Dietil-éter [60-29-7]

C4H10O

C

48.

Di(2-etil-hexil)-ftalát [117-81-7]

C24H38O4

B

49.

Diizobutil-keton

lásd: 2,6-dimetil-heptán-4-on

 

50.

Diizopropil-éter [108-20-3]

C6H14O

C

51.

Difenil

lásd: bifenil

 

52.

3,3-diklór-benzidin [91 94-1]

C12H10Cl2N2

A

53.

1,1-Diklór-propán [78-99-9]

C3H6C12

C

54.

Dimetil-diszulfid [624-92-0]

C2H6S2

C

55.

Dinitro-orto-krezol [534-52-1]

C7H6N2O5

B

56.

Diklórbenzol (o-):[95-50-l] (m-):[541-78-1]

C6H4Cl2

C

57.

Diklór-benzol (p-):[106-46-7]

C6H4Cl2

C

58.

Diklór-difluor-metán [75-71-8] Betiltva

CCl2F2

C

59.

1,1-Diklóretán [75-34-3]

C2H4Cl2

C

60.

1,2-Diklóretán [107-06-2]

C2H4Cl2

B

61.

1,1-Diklóretilén [75-35-4]

C2H2Cl2

C

62.

1,2-Diklóretilén [540-59-0]

C2H2Cl2

C

63.

Diklórfenolok (2,4-): [120-83-2]

C6H4Cl2O

C

64.

2-4-Diklór-fenoxi-ecetsav

C8H6C12O3

C

65.

Diklórmetán [75-09-2]

CH2Cl2

C

66.

Dimetil-amin [124-40-3]

C2H7N

C

67.

N,N-dimetilanilin [121-69-7]

C8H11N

B

68.

Dimetil-éter [115-10-6]

C2H6O

C

69.

Dimetil-szulfát [77-78-1]

C2H6SO4

A

70.

N,N-Dimetil-formamid [68-12-2]

C3H7NO

B

71.

2,6-Dimetil-heptán-4-on [108-83-8]

C9H18O

C

72.

Dioktil-ftalát

lásd: di(2-etil-hexil)-ftalát

 

73.

Dipentén [138-86-3]

C10H16

C

74.

1,4-Dioxán [123-91-1]

C4H8O2

B

75.

Ecetészter

lásd: etil-acetát

 

76.

Ecetsav [64-19-7]

C2H4O2

C

77.

Ecetsav-anhidrid [108-24-7]

C4H6O3

C

78.

Ecetsav-butil-észter

lásd: butil-acetát

 

79.

Ecetsav-etil-észter

lásd: etil-acetát

 

80.

Ecetsav-metil-észter

lásd: metil-acetát

 

81.

Ecetsav-vinil-észter

lásd: vinil-acetát

 

82.

Epiklórhidrin (1,2-epoxi3-klór-propán)
[106-89-8]

C3H5ClO

B

83.

Etanol (etil-alkohol) [64-17-5]

C2H6O lásd: alkil-alkoholok

C

84.

Etanol-amin [141-43-5]

C2H7NO

C

85.

Éter

lásd: dietil-éter

 

86.

Etil-acetát [141-78-6]

C4H8O2

C

87.

Etil-akrilát [140-88-5]

C5H8O2

B

88.

Etil-amin [75-04-7]

C2H7N

C

89.

Etil-benzol [100-41-4]

C8H10

C

90.

Etilén [74-85-1]

C2H4

C

91.

Etilénglikol [107-21-1]

C2H6O2

C

92.

Etilénglikol-monobutil-éter

lásd: 2-butoxi-etanol

 

93.

Etilénglikol-monoetil-éter

lásd: 2-etoxi-etanol

 

94.

Etilénglikol-monometil-éter

lásd: 2-metoxi-etanol

 

95.

Etilén-imin [151-56-4]

C2H5N

A

96.

Etilén-oxid [75-21-8]

C2H2O

A

97.

Etil-glikol

lásd: 2-etoxi-etanol

 

98.

Etil-klorid

lásd: klór-etán

 

99.

Etil-metil-keton

lásd: 2-butanon

 

100.

tetra-Etil-ortoszilikát [78-10-4]

(C2H5O) 4Si

C

101.

Etoxi-propil-acetát
[54839-24-6] (propilén-glikol-1-etiléter-acetát)

C7H14O3

C

102.

2-Etoxi-etanol [110-80-5]

C4H10O2

B

103.

Fenol [108-95-2]

C6H6O

C

104.

Fenol-benzotriazol [25973-55-1]

C22H29N3O

B

105.

Formaldehid [50-00-0]

CH2O

A

106.

Ftálsav-anhidrid [85-44-9]

C6H4 (CO) 2O

C

107.

2-Furaldehid [98-01-1]

C5H4O2

B

108.

Furfurál, furfurol

lásd: 2-furaldehid

B

109.

Furfuril-alkohol [98-00-0]

C5H6O2

C

110.

Glikol

lásd: etilénglikol

 

111.

Hangyasav [64-18-6]

CH2O2

B

112.

Hangyasav-metil-észter

lásd: metil-formiát

 

113.

Hidrazin [302-01-2]

N2H4

A

114.

4-Hidroxi-4-metil-2-pentanon [123-42-2]

C6H12O2

C

115.

2,2-Imino-dietanol [111-42-2]

C4H11NO2

C

116.

Izobutil-alkohol [78-83-1]

C4H10O

C

117.

Izobutil-bromid [78-77-3]

(CH3) 2CHCH2Br

A

118.

Izobutil-metil-keton

lásd: 4-metil-2-pentanon

 

119.

Izopropenil-benzol [98-83-9]

C9H10

B

120.

Izopropil-alkohol (izo-propanil) [67-63-0]

(CH3) 2CHOH

C

121.

Izopropil-benzol [98-82-8]

C9H12

C

122.

Izopropil-bromid [75-26-3]

C3H7Br

C

123.

4-Izopropil-toluol (p-cimol) [99-87-6]

C10H14

C

124.

Kálcium-cián-amid [156-62-7]

CaCN2

C

125.

Kaprolaktám [105-60-2]

HN(CH2) 5CO

C

126.

Kerozin C10-C14 [8008-20-6]

 

C

127.

Klór-acetaldehid [107-20-0]

C2H3ClO

B

128.

m-Klór-anilin [108-42-9]

ClC6H4NH2

C

129.

p-Klór-anilin [106-47-8]

C1C6H4NH2

A

130.

o-Klór-anilin (2-klór anilin) [95-51-2]

C1C6H4NH2

C

131.

Klór-benzol [108-90-7]

C6H5C1

C

132.

2-Klór-1,3-butadién [126-99-8]

C4H5Cl

C

133.

Klór-ecetsav [79-11-8]

C2H3ClO2

C

134.

Klór-etán [75-00-3]

C2H5CI

B

135.

Klór-metán [74-87-3]

CH3Cl

B

136.

1-Klór-4 nitrobenzol [100-00-5]

C6H4ClNO2

B

137.

Kloroform

lásd: triklór-metán

 

138.

2-Kloroprén

lásd: 2-klór-l,3-butadién

 

139.

2-Klór-propán [75-29-6]

C3H7Cl

C

140.

á-Klor-toluol [100-44-7]

C7H7Cl

A

141.

Krezolok [1319-77-3]

C7H8O

C

142.

Kumol

lásd: izopropil-benzol

 

143.

Lakk csiszolatpor

 

A

144.

Maleinsav [110-16-7]

C4H4O4

C

145.

Maleinsav-anhidrid [108-31-6]

C4H2O3

C

146.

Metil-merkaptán [74-93-1] és merkaptánok

CH4S

A

147.

Metakrilsav [79-41-4]

C4H6O2

C

148.

Metakrilsav-metil-észter

lásd: metil-metakrilát

 

149.

Metanol (metil-alkohol) [67-57-1]

CH4O

B

150.

Metil-acetát [79-20-9]

C3H6O2

C

151.

Metil-akrilát [96-33-3]

C4H6O2

C

152.

Metil-amin [74-89-5]

CH5N

C

153.

Metil-benzoát [93-58-3]

C8H8O2

C

154.

Metil-bromid [74-83-9] Betiltva

CH3Br

A

155.

Metil-ciklohexanon [1331-22-2]

C7H12O

C

156.

1,2-Metil-etil-benzol [611-14-3]

C9H12

C

157.

1,3-Metil-etil-benzol [620-14-4]

C9H12

C

158.

1,4-Metil-etil-benzol [622-96-8]

C9H12

C

159.

Metilén-klorid

lásd: diklór-metán

 

160.

Metil-etil-keton

lásd: 2-butanon

 

161.

Metil-formiát [107-31-3]

C2H4O2

C

162.

Metil-glikol

lásd: 2-metoxi-etanol

 

163.

Metil-izobutil-keton

lásd: 4-metil-2-pentanon

 

164.

Metil-jodid [74-88-4]

CH3I

B

165.

Metil-klorid

lásd: klór-metán

 

166.

Metil-kloroform

lásd: 1,1,1-triklór-etán

 

167.

Metil-metakrilát [80-62-6]

C5H8O2

C

168.

4-Metil-m-fenilén-diizocianát [584-84-9]

C9H6N2O2

A

169.

4-Metil-2-pentanon [108-10-1]

C6H12O

C

170.

Metil-proxitol (l-metoxi-2 propanol, propilén-glikol-momometil-éter) [107-98-2]

C4H10O2

C

171.

N-metil-2-pirrolidon [872-50-4]

C5H9NO

C

172.

Metil-tercier-butil-éter [1634-04-4]

C5H12O

C

173.

3-Metoxi-butilacetát [4435-53-4]
[butoxil; ecetsav-(3-metoxi-butilészter);
3-metoxi-l -butanol-acetát]

C7H14O3

C

174.

2-Metoxi-etanol [109-86-4]

C3H8O2

B

175.

2-Metoxi-etil-acetát (metil-celloszolv [110-49-6] acetát) (etilén-glikol-monometil-éter-acetát)

C5H10O3

B

176.

2-Metoxi-1 -metil-acetát [108-65-62]
(metoxi-propil-acetát)

C6H12O3

C

177.

1-Metoxi-propanol

lásd: metil-proxitol

 

178.

2-Metoxi-propil-acetát [70657-70-4]

C6H12O3

B

179.

Naftalin [91-20-3]

C10H8

C

180.

2-Naftil-amin (béta) [91-59-8]

C10H8N

B

181.

Naftol (á) [90-15-3]

C10H7OH

C

182.

Nitro-benzol [98-95-3]

C6H5NO2

B

183.

Nitro-fenolok (o-):[88-75-5]
(m-):[554-84-7] (p-):[100-02-7]

C6H5NO3

C

184.

Nitro-krezol(ok) (4,2-):[119-33-5]

C7H7NO3

C

185.

Nitro-toluolok (o-):[88-72-2]
(m-):[99-08-l] (p-):[99-99-0]

C2H7NO2

B

186.

Olefin-szénhidrogének
(az 1,3-butadién és az etilén kivételével)

 

C

187.

Ólom-tetra-etil [78-00-2]

C8H20Pb

A

188.

Paraffin-szénhidrogének [64771-72-8] (a metán kivételével)

 

C

189.

Petróleum [64742-81-0]

 

C

190.

Pinének [80-56-8]

C10H16

B

191.

Piridin [110-86-1]

C5H5N

C

192.

2-Propenál [107-02-8]

C3H4O

B

193.

Propiconazolt [60207-90-1]

C15H17C12N3O2

C

194.

n-Propil-alkohol [71-23-8]

C3H8O

C

195.

Propil-amin [107-10-8]

C3H9N

C

196.

Propilén [115-07-1]

C2H5

C

197.

Propilén-glikol-monometil-éter [107-98-2]
(1-metoxi-2-propanol) (metil-proxitol)

C4H10O2

C

198.

1,2-Propilén-oxid [75-56-9]

C3H6O

A

199.

Propion-aldehid [123-38-6]

C3H6O

C

200.

Propionsav [79-09-4]

C3H6O2

C

201.

Szén-diszulfid [75-15-0]

CS2

B

202.

Szénkéneg

lásd: szén-diszulfid

 

203.

Szén-tetraklorid

lásd: tetraklór-metán

 

204.

Sztirol [100-42-5]

C8H8

C

205.

Terpentin [8006-64-2]

 

C

206.

Tetrahidro-furán [109-99-9]

C4H8O

C

207.

1,1,2,2-Tetraklór-etán [79-34-5]

C2H2Cl4

B

208.

Tetraklór-etilén [127-18-4] (perklór-etilén)

C2Cl4

A

209.

Tetraklór-metán [56-23-5] Betiltva

CCl4

A

210.

Tetralin [119-64-2] (1,2,3,4-tetrahidro-naftalin)

C10H12

C

211.

Texanol (2,2,4-trimetil-1,3-pentán-diol-mono-
izobutinát) [25265-77-4]

C12H24O3

C

212.

Tioéterek

 

A

213.

Tioglikolsav [68-11-1]

C2H4SO2

C

214.

o-Toluidin [95-53-4]

C7H9N

B

215.

Toluol [108-88-3]

C7H8

C

216.

Toluol-2,4-diizocianát

lásd: 4-metil-m-fenilén-diizocianát

 

217.

Trietil-amin [121-44-8]

C6H15N

C

218.

1,1,1-Triklór-etán [71-55-6] Betiltva

C2H3Cl3

C

219.

1,1,2-Triklór-etán [79-00-5] Betiltva

C2H3C13

A

220.

Triklór-fenolok (2,4,6-): [88-06-2]

C6H3OC13

B

221.

Triklór-fluor-metán [75-69-4] Betiltva

CCl3F

C

222.

Triklór-metán [67-66-33]

CHCl3

B

223.

Trimetil-amin [121-44-8]

C3H8N

B

224.

Trimetil-benzol(ok)
(pl. mezitilén: 1,3,5-trimetil benzol [108-67-8])

C9H12

C

225.

Undekán [1120-21-4]

C11H24

C

226.

Vinil-acetát [108-05-4]

C4H6O2

C

227.

Xilenolok (a 2,4-xilenol kivételével)
(2,3-):[526-75-0] (2,5):[95-87-4]
(2,6-):[576-26-l](3,4-):[95-65-8]
(3,5-):[109-68-9]

C8H10O

C

228.

Xilenol (2,4-):[105-67-9]

C8H10O

C

229.

Xilolok [1330-20-7]

C8H10

C

2.5.1 Egyes rákkeltő légszennyező anyagok

 

A

B

C

1

Légszennyező anyag
[CAS szám]

Légszennyező
anyag
tömegárama
[kg/h]

Kibocsátási határérték
(légszennyező anyag
koncentráció)
[mg/m3]

2

A osztály

 

 

3

3,4-Benz(a)pirén [50-32-8]
Berillium [7440-41-7] és vegyületei Be-ként, belélegezhető formában
Kadmium[7440-43-9] és vegyületei Cd-ként, belélegezhető formában,
összesen

0,0005 vagy ennél nagyobb

0,1

4

B osztály

 

 

5

Arzén [7440-38-2] és vegyületei As-ként, belélegezhető formában
Króm [7440-47-3] vegyületek
Cr-ként, belélegezhető formában
Ni [7440-02-0] vegyületei Ni-ként, belélegezhető formában,
összesen

0,005 vagy ennél nagyobb

1

6

C osztály

 

 

7

Benzol [71-43-2]
1,3-Butadién [106-99-0]
Triklór-etilén [79-01-6]
Vinil-klorid [75-01-4],
összesen

0,01
vagy ennél nagyobb

5

2.5.2. A saját osztályra vonatkozó határértéket önmagában is meg kell tartani. Több, különböző osztályba tartozó anyag együttes, egy időben történő kibocsátása esetén a kibocsátási határérték:

2.5.2.1. A és B osztály összesen: 1 mg/m3

2.5.2.2. A és C vagy B és C vagy A és B és C osztály összesen: 5 mg/m3

 

A

B

C

1

Légszennyező anyag
[CAS szám]

Légszennyező anyag
tömegárama
[kg/h]

Kibocsátási határérték
(légszennyező anyag koncentráció)
[rost/m3]

2

A osztály

 

 

3

Azbeszt

0,0005 vagy ennél nagyobb

1000

7. melléklet a 4/2011. (I. 14.) VM rendelethez

Eljárásspecifikus technológiai kibocsátási határértékek és egyéb előírások

1.1. A [mg/m3] mértékegységben megadott technológiai kibocsátási határérték pontforrásonként, a [kg légszennyező anyag/t termék] mértékegységben megadott technológiai kibocsátási határérték technológiánként értelmezendő.

1.2. A tömegáram küszöb alá eső (küszöbnél kisebb tömegáram esetén) légszennyező anyag kibocsátása esetén (a kibocsátási koncentráció vizsgálata nélkül) a légszennyező forrás üzemeltetőjének levegőtisztaság-védelmi alapbejelentést kell tennie (LAL). Amennyiben a légszennyező anyag kibocsátása eléri vagy meghaladja a küszöbértéket, a légszennyezés éves mértékét is be kell jelenteni. A légszennyezőanyag koncentrációra meghatározott kibocsátási határértékek, amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, 273 K hőmérsékletű és 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

1.3. Azoknál a technológiáknál, amelyeknél nincs vonatkoztatási O2-tartalom megadva, a technológiai kibocsátási határértékeknek való megfelelés értékelése a vonatkoztatási O2-tartalomra történő átszámítás nélkül, a 6. § figyelembevételével történik. Ezt kell alkalmazni az 5. mellékletben felsorolt, kibocsátott légszennyező anyagok tekintetében is.

1.4. Azoknál a termikus technológiáknál, melyekre nincs eljárás specifikus határérték előírva, de az üzemszerű működés esetén az oxigén tartalom több mint 19%, a vonatkozási oxigéntartalmat nem kell figyelembe venni.

1.5. Az egyes eljárás specifikus technológiáknál megadott vonatkoztatási O2-tartalmat kell figyelembe venni a technológiából kikerülő valamennyi légszennyező anyag esetében.

2.1.

2.1.1. Üveggyártás

 

A

B

C

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Kén-oxidok
(SO2-ben megadva)

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

3

Üvegolvasztás

 

 

4

– fazékkemence

1100

1200

5

– napikemence

1100

1600

6

– kádkemence

1800

 

7

= rekuperatív hővisszanyeréssel

 

1400

8

= U-égős regeneratív hővisszanyeréssel

 

2200

9

= keramikus rekuperátoros hővisszanyeréssel

 

2200

2.1.1.1. A kibocsátási határértékek a kádkemencék esetében 8 tf%, a fazék- és napikemencék esetében 13 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.1.1.2. A kén-oxidokra (SO2 és SO3) vonatkozó határértékek csak a 10 kg SO2/h vagy annál nagyobb tömegáram esetére vonatkoznak.

2.1.2    Speciális világítástechnikai keményüveg gyártás, speciális világítási célú keményüveg gyártás, speciális magashőmérsékletű lámpaüveg gyártás

 

A

B

 

 

Kibocsátási határérték [kg/t olvadék]

1

Technológia

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

2

Üvegolvasztás

gáz-O2 tüzelés

7

2.2. Üvegszál és boroszilikát üveggyártás

 

A

B

C

1

 

Kibocsátási határérték [kg/t üveg]

2

Technológia

Szilárd anyag

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

3

Üvegolvasztás

 

 

4

– kádkemence

1,0

1,0

5

= gáz-O2 tüzelés

 

 

6

= oxigén rásegítéses tüzelés

 

 

7

= elektromos hevítés

 

 

2.3.1. Cementgyártás

 

A

B

C

D

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Kén-oxidok
(SO2-ben megadva)

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-monoxid

3

Klinkerégetés

400

800

1500

2.3.2. A technológiából kikerülő valamennyi légszennyező anyag esetében a kibocsátási határértékek 10 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.4.1. Timföld, dolomit, magnezit, kvarcit vagy samott gyártása, vagy égetése

 

A

B

C

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Gázállapotú,
szervetlen fluoridok
(HF-ként megadva)

3

Forgó kemence

1800

 

4

Egyéb kemence

1500

 

5

A kvarcit égetésére szolgáló speciális kemencénél

 

10

2.4.2. Kromit-tartalmú kőzet égetése esetén a szilárd anyag emisszióban a Cr és vegyületei kibocsátások nem haladhatják meg a 10 mg/m3 értéket.

2.4.3. A kibocsátási határértékek 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású nedves véggázra vonatkoznak.

2.5.1. Mészégetés

 

A

B

C

D

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Kén-oxidok
(SO2-ben megadva)

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-monoxid

3

Mészégetés

400

1300

1000

2.5.2. A kibocsátási határértékek 10 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.5.3. A kibocsátási határértékek kemencére vonatkoznak.

2.5.4. A cukoriparban alkalmazott koksztüzelésű aknás mészkemencében való mészgyártás esetén a CO kibocsátás határértékét nem kell figyelembe venni.

2.6.1. Perlitduzzasztás

 

A

B

1

Technológia

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

 

 

Kén-oxidok (SO2-ben megadva)

2

Perlitduzzasztás

1000

2.6.2. A kibocsátási határérték 14 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású nedves véggázra vonatkozik.

2.6.3. A kibocsátási határérték csak a 10 kg SO2/h vagy annál nagyobb tömegáram esetére vonatkozik.

2.7.1. Kupolókemencék

 

A

B

C

1

Kupolókemencék teljesítménye

Kibocsátási határérték

2

 

Szilárd anyag

Szén-monoxid

3

8 t/h névleges kapacitásig

250 [mg/m3]

1100 [mg/m3]

4

8 t/h vagy ennél nagyobb névleges kapacitás esetében

150 [mg/m3]

1000 [mg/m3]

2.7.2. A technológiából kikerülő valamennyi légszennyező anyag esetében a kibocsátási határértékek 8 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.7.3. A névleges kapacitás a csapolt nyersvasra vonatkozik.

2.8.1. Helyhez kötött benzin- és dízelüzemű belső égésű motorok

 

A

B

C

D

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3] (légszennyező anyag koncentráció)

2

Motortípus

Szilárd anyag

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-monoxid

3

Benzinmotorok

 

 

 

4

– kétütemű

 

800

650

5

– négyütemű

 

 

650

6

Dízelmotorok

 

 

 

7

– 5 MWth-ot meghaladó teljesítmény esetében

130

2000

650

8

– 3 MWth-5 MWth teljesítmény esetében

130

2000

650

9

– 3 MWth teljesítmény alatt

130

4000

650

2.8.2. Az előírások a helyhez kötött berendezések belső égésű motorjaira vonatkoznak, amelyek tüzelőanyag felhasználása 50 kg/h vagy ennél nagyobb. Az előírások vonatkoznak a motorok féktermi próbajáratására is.

2.8.3. Az előírások nem vonatkoznak azokra a szükségáramforrást hajtó, helyhez kötött motorokra, amelyek 50 h/év-nél rövidebb ideig üzemelnek. Ezekre a berendezésekre kibocsátási határértéket nem kell kiadni, az alapbejelentés elkészítése azonban kötelező. Az üzemidő megállapításánál nem kell figyelembe venni a motorok időszakos, teljes felújítása után, biztonsági okból legfeljebb 6 évenként egyszer végzett, legfeljebb 24 órás próbajáratás időtartamát. A teljes felújítást követő próbajáratásról annak megkezdése előtt 5 munkanappal az illetékes környezetvédelmi hatóságot írásban értesíteni kell.

2.8.4. Üzemanyag-minőségi követelmény: a gázolaj kéntartalma 0,05 m/m%-nál nem lehet nagyobb.

2.8.5. A megadott határértékek a motor névleges teljesítményén mérve érvényesek.

2.8.6. A kibocsátási határértékek 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak. Az 1996 előtt gyártott közúti járműmotorok fékpadi járatása esetén a kibocsátási határértékek 17 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.8.7. Az 5 MWth-ot meghaladó teljesítményű, új dízelmotorok esetében a nitrogén-oxidokra vonatkozó határérték 500 mg/m3, amelyet nem kell alkalmazni az évi 500 óránál kevesebbet üzemelő motorokra.

2.8.8. A 3 MWth alatti teljesítményű, csak kutatófúrásoknál alkalmazott dízelmotorok esetében a nitrogén-oxidokra vonatkozó kibocsátási határérték 4300 mg/m3.

2.9. Gépek, berendezések, alkatrészek, termékek üzemi festése:

Szilárd anyag (festék és lakk részecskék) kibocsátási határértéke: 3 mg/m3

2.10. Szenek brikettálása

2.10.1. A szilárd anyag kibocsátási határértéke központi elszívó berendezés esetén 75 mg/m3

2.10.2. A szilárd anyag kibocsátási határértéke helyi elszívó berendezés esetén 100 mg/m3

2.11. Kokszgyártás

 

A

B

C

D

1

 

Kibocsátási határérték

2

Technológia

Szilárd anyag
[g/t koksz]

Kénvegyületek
S-ben kifejezve
[mg/m3]

Szén-monoxid
[g/t koksz]

3

Teljes gyártási folyamat

200

 

1800

4

Kokszkitolás

20

1000

 

5

Kokszhűtés

60

 

 

6

Kokszoló-aláfűtés

 

800

 

7

Petrolkoksz tüzelés esetében
az 5. melléklet 1. pont B osztályában felsorolt anyagok kibocsátási határértéke

 

 

5 mg/m3

2.12.1. Agyag alapú kerámiagyártmányok égetése, szárítása (tégla- és cserépgyártás, valamint a burkolólapok gyártása kivételével)

 

A

B

C

D

E

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3] (légszennyező anyag koncentráció)

2

 

Szilárd anyag

Kén-oxidok
(SO2-ben megadva)

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-monoxid

3

Porcelán gyártása esetén

50

500

500

500

4

– eosin színégetés esetén

50

500

500

3000

5

0,12%-nál kisebb kéntartalmú betétanyagok esetében

50

500

500

500

 

0,12%-nál nagyobb kéntartalmú betétanyagok esetében

50

1500

500

500

2.12.2.A kibocsátási határértékek 18 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.13.1. Aszfaltkeverés, aszfaltgyártás, szemcsés szerkezetű anyagok szárítása forgódobban

 

A

B

C

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

 

Szilárd anyag

Szén-monoxid

3

Olaj- és gáztüzelés esetén

20

500

4

Szilárd tüzelőanyag esetén

20

1000

2.13.2. A technológiából kikerülő valamennyi légszennyező anyag esetében a kibocsátási határértékek 17 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak, a berendezés névleges teljesítményén mérve.

2.13.3. Tüzelőanyagként gáz vagy 1 m/m% kéntartalom alatti olajok és szenek használhatók.

2.14. Alumíniumfinomítás, alumíniumolvasztás

 

A

B

C

D

E

1.

 

Kibocsátási határérték

 

 

 

2.

 

Szilárd anyag [mg/m3]

Klór [mg/m3]

Fluorvegyületek (HF-ként megadva) [kg F/t Al]

Összes szerves anyag C-ként [mg/m3]

3.

A légszennyező anyag 0,5 kg/h vagy annál nagyobb tömegárama esetén

20

3, a finomítók (klórozó berendezések) véggázaiban

1,5 (napi átlagban)

50

2.15. Fémolvasztó berendezések, beleértve a színesfémek és ötvözeteik – kivéve az alumíniumot – finomítására szolgáló berendezéseket

 

A

B

C

D

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Szilárd anyag

Réz és rézvegyüle-
tek rézként megadva

Összes szerves
anyag
C-ként

3

A légszennyező anyag 0,2 kg/h vagy annál nagyobb tömegáram esetén

 

 

 

4

– olvasztó- és finomítóberendezéseknél

20

 

50

5

– ólomolvasztó- és finomítóberendezéseknél

10

 

50

6

A katódréz aknás kemencékben való beolvasztásakor

 

10

50

2.16. Ferroötvözetek elektrotermikus vagy fémtermikus eljárásokkal történő előállítása

2.16.1. Szilárd anyag kibocsátási határérték 20 mg/m3

2.17. Tűzi ónozás, horganyzás

2.17.1. Szilárd anyag kibocsátási határérték 10 mg/m3

2.17.2. Klórvegyületek kibocsátási határértéke a pácolásnál (HCl-ben kifejezve) 20 mg/m3

2.18. Felületkezelés salétromsavval

2.18.1. Nitrogén-oxidok kibocsátási határértéke (NO2-ben kifejezve) 1500 mg/m3

2.19. Ólomakkumulátorok gyártása (formatálás)

2.19.1. Szilárd anyag kibocsátási határérték 5 g/h tömegáram felett: 0,5 mg/m3

2.19.2. Kénsavgőzök kibocsátási határértéke összegyűjtés és leválasztás után 1,0 mg/m3

2.20.1. Ásványi anyagok (különösen bazalt, diabáz, salak) olvasztása

 

A

B

C

D

E

F

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Szilárd anyag

Kén-oxidok
(SO2-ben megadva)

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-
monoxid

Összes
szerves
anyag
C-ként

3

Olvasztás rekuperatív hővisszanyerésű kádban

 

 

 

 

 

4

olajtüzelés esetén

 

500

1200

 

 

5

gáztüzelés esetén

 

 

1400

 

 

6

Olvasztás aknakemencékben

 

 

 

 

 

7

koksztüzelés esetén

250

1800

 

1100

 

8

olajtüzelés esetén

 

600

1800

 

 

9

gáztüzelés esetén

 

 

2200

 

 

10

Préselés

 

 

 

 

40

2.20.2. Rekuperatív hővisszanyerésű kádaknál a kibocsátási határértékek 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak. Aknakemencéknél a kibocsátási határértékek 8 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.21.1. Nemvas fémek gyártása

 

A

B

C

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Szilárd anyag

Kén-oxidok
(SO2-ben megadva)

3

Teljes gyártási folyamat

20

 

4

Ólomkohók esetében

10

 

5

5 kg SO2/h tömegáram felett

 

800

2.21.2. A kibocsátási határértékek 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.21.3. A felhasznált szilárd vagy folyékony tüzelőanyag kéntartalma 1 m/m%-nál nem lehet nagyobb, és szilárd tüzelőanyag esetében a kéntartalom 29,3 MJ/kg fűtőértékre vonatkozik.

2.21.4. A véggázok tisztítására porleválasztót kell alkalmazni.

2.22.1. Acél vagy öntöttvas olvasztása

 

A

B

C

1

Technológia

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

 

Szilárd anyag

Szén-monoxid

3

Olvasztás

 

 

4

elektromos ívkemencében

20

1000

5

indukciós kemencében

20

-

2.22.2.Az olvasztó ívkemencéknél a szén-monoxid tartalmú gázokat lehetőség szerint el kell égetni vagy azokat hasznosítani kell.

2.23. Salétromsav gyártása

2.23.1. Nitrogén-oxidok (NO2-ben megadva) kibocsátási határértéke 350 mg/m3

2.23.2. Szén-monoxid kibocsátási határérték 12 kg/t termék

2.23.3. A kibocsátási határértékek 4 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.24. SO2, SO3, H2SO3, H2SO4 gyártás

 

A

B

1

Kén-oxidok (SO2, SO3) SO2-ben megadva, meglévő egyszeres kontakt

 

2

kénsavgyártás esetén (97,5%-os konverziónál)

17,5 kg SO2/t H2SO4

2.25. Alumínium elektrolízis

 

A

B

C

D

1

 

Kibocsátási határérték

2

Technológia

Szilárd anyag

Szén-monoxid

Fluorid
(HF-ben kifejezve)

3

Elektrolizáló kád

30 mg/m3

 

 

4

Csarnok elszívás esetén

5,0 kg/t Al

1500 mg/m3

1,5 kg F/t Al

2.26. Klórgyártás

2.26.1. Klór kibocsátási határérték 1 mg/m3

2.26.2. Cseppfolyósításnál 6 mg/m3

2.27. Klóralkáli-elektrolízis

2.27.1 Amalgámos technológiánál a kibocsátási határérték (éves középértékben) 1,5 g Hg gőz/t Cl2

2.28.1. Kéngyártás

 

A

B

1

 

S emissziófok

2

Claus eljárásra

 

3

kapacitás

3%

4

kapacitás 20-50 t/nap kén

2%

5

kapacitás >50 t/nap kén

0,5%

2.28.2. S emissziófok: a füstgázzal emittált S és S-tartalmú légszennyező anyagok mennyisége a tüzelőanyaggal és a betétanyaggal bevitt összes kénhez viszonyítva. A véggázokat utóégetőbe kell vezetni.

2.28.3. H2S kibocsátási határérték (utóégető után) 10 mg/m3

2.28.4. A kibocsátási határérték 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkozik.

2.29. 1,2-diklór-etán és vinil-klorid gyártás

2.29.1. 1,2-diklór-etán kibocsátási határérték 5 mg/m3

2.29.2. Vinil-klorid kibocsátási határérték 5 mg/m3

2.29.3. A kibocsátási határértékek 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.29.4. A véggázokat utóégetőbe kell vezetni.

2.30. Akrilnitril-előállítás

2.30.1. Akrilnitril kibocsátási határérték 0,2 mg/m3

2.30.2. A kibocsátási határérték 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkozik.

2.30.3. A véggázokat utóégetőbe kell vezetni.

2.31. Növényvédőszer-gyártás

2.31.1. Szilárd anyag kibocsátási határérték olyan hatóanyagok jelenlétében, amelyek nehezen lebonthatóak, de könnyen felhalmozódnak és toxikusak (pl. azinphosetyl, karbofurán, dinitro-o-krezol, paration-metil stb.) 25 g/h vagy nagyobb szilárd anyag tömegáram esetén, összesen 5 mg/m3

2.31.2. A kibocsátási határérték 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkozik.

2.32. Nitrogén alapú műtrágyák gyártása

 

A

B

C

1

Technológia

Kibocsátási határérték
[kg/t termék]

2

 

Szilárd anyag

Ammónia

3

Ammónium-nitrát alapú műtrágyák gyártása

3,0

3,0

4

Dolomitőrlés

0,5

 

5

Karbamidgyártás

2,0

2,5

2.33.1. Polivinil-klorid gyártás

 

A

B

1

Technológia

Kibocsátási határérték
[mg vinil-klorid/kg PVC]

2

PVC tömb polimerizáció

10

3

Szuszpenziós homopolimerizáció

100

4

Szuszpenziós kopolimerizáció

400

5

Mikroszuszpenziós és emulziós PVC gyártás

1500

2.33.2. A vinil-klorid kibocsátás csökkentése érdekében a véggázt – lehetőség szerint – égéslevegőként égetőbe kell vezetni.

2.34. Poliakrilnitril műanyaggyártás

2.34.1. Akril-nitril kibocsátási határérték

2.34.1.1. a technológiai véggázok égetőberendezésbe történő bevezetése esetén 0,2 mg/m3

2.34.1.2. a technológiai véggázok gázmosóba történő bevezetése esetén 5 mg/m3

2.34.2. A kibocsátási határértékek 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.35. Akrilnitril szál készítése

2.35.1. Akril-nitril kibocsátási határérték

2.35.1.1. szárító után 20 mg/m3

2.35.1.2. adszorpciós leválasztó után 10 mg/m3

2.35.2. A kibocsátási határértékek 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.36. Viszkózák előállítása és megmunkálása

2.36.1. H2S kibocsátási határérték (napi átlagban) 5 mg/m3

2.36.2. CS2 kibocsátási határérték (napi átlagban) 100 mg/m3

2.36.3. A kibocsátási határértékek 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.36.4. Terem és helyi elszívás esetén összes kibocsátásra vonatkozóan

 

A

B

1

H2S kibocsátási határérték (napi átlagban)

50 mg/m3

2

CS2 kibocsátási határérték (napi átlagban)

 

3

– műbél, szivacs gyártásnál

400 mg/m3

4

– technikai ragasztó gyártásnál

600 mg/m3

5

– textil ragasztó gyártásnál

150 mg/m3

2.37.1. Farostlemez és faforgácslap gyártás

 

A

B

C

D

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Szilárd anyag

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-monoxid

3

Csiszológépek

10

 

 

4

Szárítás

50

400

150

2.37.2. Préselésnél az 6. melléklet 2.4. pontban meghatározott formaldehid kibocsátási határértéke 0,06 kg/m3 préselt lemez.

2.37.3. Préselésnél a kibocsátási határértékek 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

3.37.4. A szárítóberendezésben alkalmazott szilárd vagy folyékony tüzelőanyag kéntartalma 1 m/m%-nál nem lehet nagyobb, és szilárd tüzelőanyag esetében a kéntartalom 29,3 MJ/kg fűtőértékre vonatkozik.

2.38. Cukorgyártás

2.38.1. Szilárd anyag kibocsátási határérték cukorrépaszelet szárítónál 75 mg/m3

2.38.2. A szárítóberendezésben alkalmazott szilárd vagy folyékony tüzelőanyag kéntartalma 1 m/m%-nál nem lehet nagyobb, és szilárd tüzelőanyag esetében a kéntartalom 29,3 MJ/kg fűtőértékre vonatkozik.

2.38.3. Szárítóberendezéseknél a belépő szárító levegő hőmérséklete nem haladhatja meg a 900 °C-ot, illetve más, ezzel egyenértékű bűzcsökkentő megoldást kell alkalmazni.

2.38.4. A kibocsátási határérték 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkozik.

2.39. Zöldtakarmány és terményszárítók, valamint tisztítóberendezéseik

2.39.1. Szilárd anyag kibocsátási határérték 150 mg/m3

2.39.2. A felhasznált szilárd vagy folyékony tüzelőanyag kéntartalma 1 m/m%-nál nem lehet nagyobb, és szilárd tüzelőanyag esetében a kéntartalom 29,3 MJ/kg fűtőértékre vonatkozik.

2.39.3. A kibocsátási határérték a zöldtakarmány és terményszárítók pontforrásain kibocsátott 17 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkozik.

2.40. Kávé, pótkávé termékek, kakaó és terménypörkölés

2.40.1. Összes szerves anyag kibocsátási határértéke, C-ként megadva 100 mg/m3

2.40.2. A bűzanyagok kibocsátásának csökkentése érdekében a technológiai folyamatot és a tárolást zárt térben kell végezni. A pörkölő berendezés véggázait össze kell gyűjteni, és tisztító berendezésbe kell vezetni.

2.40.3. Amennyiben a véggázokat utóégetőbe vezetik, az engedélyben rögzíteni kell a legkedvezőtlenebb üzemi állapotban megengedett kibocsátási értékeket és a szükséges minimális tartózkodási időt.

2.40.4. A kibocsátási határérték 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkozik.

2.41.1. Olefineket (etilén, propilén) előállító pirolizáló kemencék

 

A

B

C

1

Kibocsátási határérték [mg/m3] (légszennyező anyag koncentráció)

2

Kén-oxidok
(SO2-ben megadva)

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-monoxid

3

1000

1000

1500

2.41.2. A kibocsátási határértékek 8 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.42.1. Kőolajipari csőkemencék

 

A

B

C

D

E

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Szilárd anyag

Kén-oxidok
(SO2-ben megadva)

Nitrogén-
oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-monoxid

3

Folyékony tüzelőanyag alkalmazása esetén

50

1700

450

175

4

Gáz-halmazállapotú tüzelőanyag alkalmazása esetén

 

 

 

 

5

– földgáz tüzelés

5

35

300

100

6

– finomítói fűtőgáz tüzelés

5

200

300

100

2.42.2. Folyékony fűtőanyag esetében az 5. melléklet 1. pont B osztályában felsorolt anyagok kibocsátási határértéke 5 mg/m3.

2.42.3. A vegyes tüzelésű csőkemencék esetén a technológiai kibocsátási határértéket a felhasznált tüzelőanyagokkal bevitt hőteljesítmények arányában kell figyelembe venni.

2.42.4. A kibocsátási határértékek 3 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.43.1. Gázturbina és generátor-tesztelés

 

A

B

C

D

E

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Pe [teljesítmény]

Szilárd anyag

Kén-oxidok
(SO2-ben megadva)

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-monoxid

3

<50 MWth bemenő hőteljesítményű turbinák és generátorok esetében

4

25

800

500

4

50 MWth<Peth bemenő hőteljesítményű turbinák és generátorok esetében

4

40

1000

100

2.43.2. Ezen kibocsátási határértékek olyan gázturbinákra és generátorokra vonatkoznak, amelyek tesztelése minőség-ellenőrzés céljából történik az alábbi körülmények szerint:

2.43.2.1. a tesztelési idő nem haladja meg a 75 h/hónap értéket;

2.43.2.2. a tesztelésnél földgáz és gázolaj (dízelolaj) a felhasznált energiahordozó;

2.43.2.3. a felhasznált dízelolaj (folyékony tüzelőanyag) összes kéntartalma nem haladja meg a 0,1 m/m%-ot.

2.43.3. A kibocsátási határértékek 15 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.43.4. A kibocsátási határértékek nem vonatkoznak a légi járművek hajtómű próbájára.

2.44.1. Ipari koromgyártás

 

A

B

C

1

Szilárd

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

 

Kén-oxidok
(SO2-ben megadva)

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

3

30

1200

750

2.44.2. A kibocsátási határértékek 8 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.44.3. A felhasznált alapanyagok (olajok) kéntartalma az 1,0 m/m%-ot nem haladhatja meg.

2.44.4. A technológia csak utóégetővel és hőhasznosítással üzemeltethető.

2.44.5. A kibocsátási határértékek csak a kemence- és lángkorom (Furnace Black és Lamp Black) technológiára alkalmazhatók, a gázkorom (Gas Black) gyártási technológiára nem.

2.45.1. Tégla- és cserépgyártás

 

A

B

1

Tégla- és cserépégetés, szárítás

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Szilárd anyag (nem toxikus)

50

3

Kén-oxidok (SO2-ben megadva)

500

4

Nitrogén-oxidok (NO2-ben megadva)

500

5

Szén-monoxid

1500

6

Klór és vegyületei (cián-klorid kivételével)

100

7

Fluor

10

8

Benzol

5

9

Szerves anyagok, az 5. melléklet 3. pontja szerinti

 

10

A osztályba tartozó anyagok

20

11

B osztályba tartozó anyagok

100

12

C osztályba tartozó anyagok

150

2.45.2. A kibocsátási határértékek 17 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.45.3. A kibocsátási határértékek a közvetlen füstgáz szárításra is vonatkoznak.

2.45.4. A 2.45.1. pontban foglalt táblázat 6–11. sorában szereplő légszennyező anyagokat ötévente kell mérni.

2.46. Vasérczsugorítás

2.46.1. Szilárd anyag kibocsátási határérték 1 kg/t zsugorítmány

2.46.2. Szén-monoxid kibocsátási határérték 25 kg/t zsugorítmány

2.46.3. Nitrogén-oxidok (NO2-ben megadva) kibocsátási határértéke 400 mg/m3

2.46.4 A nitrogén-oxidokra vonatkozó kibocsátási határértéket a fémérc kalcináló vagy szinterező berendezések, nyersvas vagy acélgyártás berendezései (elsődleges vagy másodlagos beolvasztás) – beleértve a 2,5 t/h kapacitást meghaladó folyamatos öntést, a vas(II)-fémek megmunkálásának berendezéseit (20 t/h nyersacélnál nagyobb kapacitású meleghengermű) – esetében kell alkalmazni.

2.47. Nyersvasgyártás

2.47.1. Léghevítők szén-monoxid kibocsátási határértéke 3,0 kg/t nyersvas

2.47.2. Vasöntési technológia szén-monoxid kibocsátási határértéke 12 kg/t termék

2.47.3. Szilárd anyag kibocsátási határértéke 0,5 kg/t termék

2.48.1. Acélgyártás

 

A

B

C

1

 

Kibocsátási határérték

2

Technológia

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)
[mg/m3]

Szén-monoxid
[kg/t nyersacél]

3

Konverterek

 

7,5

4

Meleghengerlésnél a tolókemencék (kokszolói kamragázfűtés esetén)

1500

 

2.48.2. A konvertereknél a szén-monoxid tartalmú gázokat el kell égetni.

2.49.1. Kerámia burkolólap gyártás

 

A

B

C

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-monoxid

3

Szárítás

500

1000

4

Égetés

500

500

2.49.2. A technológiából kikerülő valamennyi légszennyező anyag esetében a kibocsátási határértékek 18 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.50. Foszgéngyártás és szerves anyagok foszgénezése

2.50.1. Szén-monoxid kibocsátási határérték 10 kg/t termék

2.51. Szerszám és készülék tisztítás forró-homok fluidágyban

2.51.1. Összes szerves anyag kibocsátási határértéke, C-ként megadva 20 mg/m3

2.52.2. A kibocsátási határérték 11 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkozik.

2.52.1. Hegesztés, plazmavágás

 

A

B

C

D

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Szilárd anyag

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-monoxid

3

Fémek láng- és ívhegesztése, plazmavágás

150

500

500

2.52.2. A határértékeket fémek hegesztéssel történő megmunkálása, plazmavágása során kell alkalmazni, amennyiben azok elszívórendszere pontforráshoz kapcsolódik.

2.53.1. Gépjárművek javításánál a motorok járatása (üzemeltetés, tesztelés)

 

A

B

C

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-monoxid

3

Gépjárművek javításánál a motorok járatása

 

 

4

Benzin üzemű motorok esetében

500

1000

5

Dízel üzemű motorok esetében

1000

1000

2.53.2. A határértékeket belsőégésű gépjármű motorok javítása során kell alkalmazni, amennyiben azok kipufogórendszere pontforráshoz kapcsolódik.

2.54.1. Húsfüstölés

 

A

B

C

D

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Szilárd anyag

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-monoxid

3

Húsfüstölés

50

500

2000

2.54.2. A kibocsátási határértékek csak 5 kg/h vagy annál nagyobb légszennyező anyag tömegáramok esetére vonatkoznak.

2.55.1. Helyhez kötött biogáz- és depóniagáz-üzemű gázmotorok

 

A

B

C

D

1

 

Kibocsátási határérték [mg/m3]
(légszennyező anyag koncentráció)

2

Technológia

Nitrogén-oxidok
(NO2-ben megadva)

Szén-monoxid

Összes szerves anyag C-ként
(metán kivételével)

3

Helyhez kötött biogáz- és depóniagáz-üzemű gázmotorok

600

700

150

2.55.2. Az előírások a 140 kWth vagy annál nagyobb bemenő hőteljesítményű, helyhez kötött, biogáz- és depóniagáz-üzemű, négyütemű, elektromos gyújtással ellátott, Otto rendszerű gázmotorokra vonatkoznak.

2.55.3. A technológiából kikerülő valamennyi légszennyező anyag esetében a kibocsátási határértékek 5 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkoznak.

2.56. A 140 kWth és az ennél nagyobb, de 1 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű, biomasszával üzemelő tüzelőberendezések

2.56.1. Szén-monoxid (CO) kibocsátási határérték 1000 mg/m3

2.56.2. A kibocsátási határérték 11 tf% O2-tartalmú, 273 K hőmérsékletű, 101,3 kPa nyomású száraz véggázra vonatkozik.

 




Forrás: Nemzeti Jogszabálytár (www.njt.hu)
              Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.

Többet szeretne megtudni szolgáltatásunkról?

(vezetéknév, keresztnév)
(út, utca, tér...stb.)
A megadott elérhetőségeken kollegánk hamarosan felkeresi Önt!
Referenciák